Tudta-e, hogy...?

2019.04.26.

Az orosz zeneszerző, Igor Sztravinszkij minden reggel 10-15 percet állt fejen, hogy kreativitását fokozza. Sztravinszkij kitartását siker koronázta, hiszen sikerült a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzői közé emelkednie.

Miféle "unikornisszarvval" védekeztek a királyok a mérgezés ellen?

2019.04.26.

Az uralkodók élete a történelem során mindig igen nagy veszélynek volt kitéve. A nyílt ellenségektől, megbízhatatlan udvaroncoktól, de sokszor még saját családtagjaiktól is félniük kellett, ráadásul megszámlálhatatlan módszer állt rendelkezésre egy uralkodó semlegesítéséhez. A legfélelmetesebb sokak számára a legláthatatlanabb gyilkos volt: a méreg.

Állandó félelem

A felvilágosodás kora és a tudományos fejlődés felgyorsulása előtt az uralkodók sokszor mendemondákba és babonákba vetett hittel védekeztek a mérgezés ellen, „varázslók” és alkimisták segítségével. Óriási összegeket is hajlandók voltak kifizetni olyan tárgyakért, amelyekről úgy gondolták, megvédhetik őket. Ezek közül a legkeresettebb az unikornisszarv volt.

A kémia mint empirikus tudomány kialakulása előtt az emberek többsége úgy gondolta, egyes tárgyak és ételek varázslatos „erényekkel” bírnak, és logikusnak tűnt, hogy a mitikus egyszarvúak, lévén igen ritkák, erényesebbek más élőlényeknél. Az uralkodók is elhitték ezeket az elméleteket, mivel a kor tanult emberei, akikkel körülvették magukat, szintén ezeket közölték velük. Ők voltak napjaink titkosszolgálati és biztonsági elemzőinek a megfelelői.

Még az egyébként racionalitásáról ismert I. Erzsébet angol királynő is híve volt az unikornisszarv mágikus képességeinek. Amellett, hogy 10 000 ezüstfontért vett egy nagyméretű, csavaros „unikornisszarvat”, a korabeli feljegyzések számos alkalommal említik, hogy ugyanezen anyagból készült pohárból volt szokása inni. Ezt abban a hitben tette, hogy ha bármilyen méreg, hozzáér a mágikus anyaghoz, a pohár azonnal felrobban, így jelezve, hogy meg próbálták mérgezni.

[galeria_kep_22651]

Amikor a felfedező-privatér Martin Frobisher visszatért a sarkvidékről 1577-ben (miután nem sikerült megtalálnia az északnyugati átjárót), egy csaknem kétméteres szarvszerű állati maradványt is hozott, amelyet állítása szerint egy „halott tengeri egyszarvún” talált. Demonstrációképpen pókokat helyezett a „szarv” belsejébe, azok pedig elpusztultak, így Frobisher kijelentette, hogy a tárgy képes semlegesíteni a mérgeket. Erzsébetre olyan mély benyomást tett, hogy megparancsolta a „szarv” megőrzését a koronázási ékszerekkel együtt.

Természetesen az ilyen „szarvak” sem szárazföldi, sem tengeri unikornisról nem származhattak, mivel ilyen lények csak a mítoszokban léteznek. A legtöbbjük – így Frobisheré is – a narvál nevű cetféle agyara volt, amely az állat felső állkapcsából szinte egyenesen előre nő, és igencsak hasonlít az unikornisábrázolásokon is megszokott csavaros szarvra. Ezek a különös fogak valójában egyfajta érzékszervként szolgálnak, amelyek segítségével a narválok képesek érzékelni a hőmérséklet, a víznyomás és más környezeti tényezők legapróbb változásait is.

Tengeri rejtély

A narválagyarak unikornisszarvként való félreértelmezése lehetséges, hogy már a viking korban elkezdődött, amikor a skandináv hajósok 1000 körül a Grönlandon és a környező vidékeken talált, elpusztult példányok agyarait elkezdték összegyűjteni, majd Európában kuriózumként értékesíteni. Az érdeklődés megnövekedett a középkor későbbi szakaszában, amikor az unikornist a néphit Krisztussal kezdte összekapcsolni, egyfajta szent állat státusra emelve. A reneszánsz idejére már elterjedtek az unikornisszarv mágikus hatásairól szóló elméletek, főként az, hogy minden mérget képes semlegesíteni. A narválszarvak értéke tömegük tízszeresére nőtt aranyban, de volt, hogy még ennél is drágábban el lehetett adni őket.

[galeria_kep_22654]

Az európai uralkodók körében valóságos őrület kezdődött a félreértelmezett csontokért, amelyek hamar az államközi ajándékok bevett formájává váltak. 1533-ban VII. Kelemen pápa I. Ferenc francia királynak egy színaranyba foglalt példányt adományozott, míg IV. („Rettegett”) Iván orosz cárnak volt egy narválagyarból készült botja is. II. Fülöp spanyol királynak a feljegyzések szerint 12 darab is volt a gyűjteményében, míg a Habsburg-családban öröklődött sokáig egy drágakövekkel kirakott jogarba foglalt példány. III. Frigyes dán király még a 17. században is olyannyira hitt mágikus erejükben, hogy trónját ilyen „szarvakból” készíttette – e trónt aztán évszázadokon át használták a dán koronázási ceremóniákon.

[galeria_kep_22652]

Erzsébet utódja az angol trónon, I. Jakab már szkeptikusabb volt. Miután vásárolt egy kimondottan borsos árú szarvat, igen kegyetlen kísérlethez folyamodott: mérget adott egy szolgának, majd „ellenmérget” porított narválagyar formájában. A szolga természetesen meghalt, Jakab pedig úgy érezte, át lett verve.

Mindennapi mérgek

Nem csak a „szarvaknak” tulajdonítottak azonban mágikus erőt, amely megvéd a mérgektől. Egyes uralkodók olyan köveket helyeztek italukba, amelyekre skorpiót véstek, mások drágaköveket, például smaragdot vagy ametisztet alkalmaztak. Megint mások porrá zúzott bezoárban (az emberi vagy állati emésztőrendszerből előkerült kemény, emésztetlen anyagokból összeállt „kövek”) hittek. Egyes uralkodók az úgynevezett „varangykőre” esküdtek, amely a hiedelem szerint a varangyok fejében nőtt. Valójában a „varangykőként” eladott tárgyak legtöbbször a Lepidotes nevű, a mezozoikumban élt őshalak megkövült fogai voltak, amelyek gyakran bukkantak elő folyómedrekben.

[galeria_kep_22653]

A mérgezés ellen számos uralkodó amellett tett hitet, hogy rendszeresen „ellenszert”, avagy teriacát vett be. A teriaca leggyakoribb összetevői közt voltak olyan mindennapi élelmiszerek is, mint a petrezselyem, a sárgarépa, a bors, a szegfűszeg, a bor vagy a méz. Volt, aki ként és fokhagymát szedett, erről mára bebizonyosodott, hogy arzénmérgezés esetén valóban képes a méreg hatástalanítására a vérkeringésben, preventív hatása azonban nincsen. Egyes teriacák tartalmaztak elenyésző mennyiségben valódi mérget, mint például arzént, ezen receptek célja az volt, hogy apránként immunitást építsenek ki a szervezetben a mérgek iránt.

A középkori és kora újkori mérgezésprevencióban talán az a legironikusabb, hogy a korabeli emberek számtalan módon mérgezték magukat a mindennapokban. I. Erzsébet minden bizonnyal tudtán kívül siettette halálát azzal, hogy ólomalapú fehér arcfestéket használt, élete utolsó évében a feljegyzések alapján az ólommérgezés számos jelét mutatta. A kor különféle kozmetikai termékei és gyógykészítményei nagy mennyiségben tartalmaztak higanyt, ólmot, arzént, emberi és állati ürüléket és vizeletet, de akár komplett testrészeket is.

[galeria_kep_22655]

Mindezek mellett ott voltak a középkori és kora újkori higiéniai szokások, amelyek szintén kedveztek számtalan fertőzés kialakulásának szándékos mérgezés nélkül. Sok uralkodó nem fürdött rendszeresen, és az általuk fogyasztott étel minősége sem mindig volt biztosítható. I. Jakab angol király fia és örököse, Henrik walesi herceg 1612-ben, 18 éves korában halt meg tífuszban, amelyet vagy a szennyezett Temzében való úszás, vagy osztrigaevés következtében kapott el. A hűtés hiánya és az egyenetlenül átsült ételek miatt vélhetően igen sok uralkodó hunyt el ételmérgezésben, amelynek számos tünete hasonló az arzénmérgezéséhez.

A tudomány győzelme

Az unikornisszarvak és drágakövek óvó és gyógyító erejébe vetett hit a felvilágosodás korában kezdett kikopni a köztudatból, amikor az empirikus kísérletezés egyre jobban követelménnyé kezdett válni a tudományban. A 17. század végére a varázslást, az alkímiát és az asztrológiát lassacskán elkezdte felváltani a kémia és a többi egzakt tudomány. Ahogy a kísérletek bebizonyították az unikornisszarvak és más tárgyak hatástalanságát, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek is eltűntek.

Érdekesség azonban, hogy egyes régi „ellenszerek” hatását bizonyos esetekben alátámasztja a modern tudomány. A görög Limnosz ás Számosz szigeteiről származó agyag például, amelyet „terra sigillata” („pecsételt föld”) néven ismertek, szilikátrészecskéket tartalmaz, amelyek az arzén és más fémalapú mérgek részecskéit magukhoz vonzzák, és velük együtt távoznak a testből, legalább részben megakadályozva a véráramba való felszívódásukat. A „varangyköveknek” nevezett fosszilis őshalfogak is hatékonyak lehetnek egyes mérgek esetében, mivel az ezekben rejlő kalcium-karbonát semlegesítheti őket. Az „unikornisszarvak” természetesen ma is láthatók különféle gyűjteményekben, azonban leginkább a letűnt korok kuriózumaként.

Hogyan éltek a rövidlátó emberek a szemüveg kora előtt?

2019.04.25.

Kép forrása: ancientpages.com

Egy 2017-es cikkben néhány szupergazdag ember megosztotta The New Yorker című lappal, hogyan használják fel vagyonos helyzetüket a „világvégére” való felkészülésre. Míg egyesek luxusbunkereket építtetnek és fegyvereket halmoznak fel, mások a mindentől távol eső Új-Zélandon vásárolnak ingatlant, megint másokat azonban egy jóval hétköznapibb gond foglalkoztat legjobban: a Reddit weblap mind egy jelenlegi, mind egy korábbi igazgatója arról számolt be, rövidlátása miatt műtétet hajtatott végre szemén arra az esetre, ha a civilizáció összeomlásával megszűnne a megfelelő szemüvegekhez való hozzáférés. Vannak tehát, akik egy szemüveg nélküli jövőtől félnek – hogyan éltek azonban a rövidlátó emberek a szemüveg feltalálása előtt?

Nem egyértelmű, mire utalt a viking vezér Csonttalan Ivar ragadványneve

2019.04.24.

Ragnar Loðbrók fiai fogadják Ælla király követét August Malmström 1857-es festményén (kép forrása: Pinterest)

A 793-ban a Lindisfarne szigetén található kolostor elleni támadást követően a vikingek portyái szinte mindennapossá váltak Angliában. Néhány évtized elteltével, 865-ben azonban egy egészen új mértéket öltött a tengerről érkező agresszió: az angolok az úgynevezett „nagy pogány hadsereggel” álltak szemben.

A 19. században miniatűr valódi tűzhelyen tanultak főzni a lányok

2019.04.23.

Egy 19. század végi öntöttvas példány (kép forrása: http://chemungcountyhistoricalsociety.blogspot.com)

Louisa May Alcott Fiatalurak című regényében – a Kisasszonyok folytatásában – az egykor fiús Jo egy miniatűr konyhát ajándékoz unokahúgának, Daisynek. Ennek központi eleme egy valódi öntöttvas tűzhely, amely alkalmas arra, hogy egy „nagy és igen éhes babacsaládot” ellásson. Alcott leírja, hogy a tűzhelyben valódi tüzet lehetett gyújtani, és valódi teát, illetve ételt lehetett rajta főzni.

Egy túszdráma ihlette a "Stockholm-szindróma" elnevezést

2019.04.18.

Rendőrségi mesterlövész a helyszínen (kép forrása: aftonbladet.se)

A 21. századi mindennapokban nem éppen ritka kifejezés a Stockholm-szindróma. Habár sok esetben helytelenül használja a közbeszéd, nagy vonalakban mindenki egyetért abban, mit jelent: amikor valaki az ellene cselekvők, a vele rosszat tevők oldalán állva védelmezi őket, látszólag mindenféle racionalitás nélkül. Miért éppen a svéd fővárosról kapta ez a különös pszichológiai jelenség a nevét, és pontosan honnan származik?

A nő, aki Róma uralkodója akart lenni

2019.04.17.

Pavel Szvedomszkij: Fulvia Cicero fejével, 19. század (kép forrása: History Today)

Fulvia Antoniára a római történelem kedvelői többnyire Marcus Antonius feleségeként emlékeznek, e címke azonban messze nem fedi le személye jelentőségét. Antonius már a harmadik férje volt, és mire Kr. e. 47-ben vagy 46-ban összeházasodtak, Fulvia már ismert személyiség volt a római közéletben, szerepe pedig a későbbiekben csak még meghatározóbbá vált.

Tudta-e, hogy...?

2019.04.17.

Az antikommunista hírében álló Walt Disney 1941-től az FBI informátoraként dolgozott és segített megtisztítani Hollywoodot a vélt és valós kommunista szimpatizánsoktól.

Öt meglepően ínycsiklandó középkori fogás

2019.04.16.

Kép forrása: the-toast.net

A nyárson sült egész disznó és a nagy boros kupák talán az első dolgok között vannak, amelyek eszünkbe jutnak, amikor egy középkori lakomára gondolunk. A kortárs források szerint azonban őseink nem csupán igen változatosan étkeztek, de meglehetősen kísérletező kedvűek is voltak a fogásokat illetően. Az alábbiakban olvasható öt olyan étel, amelyet fogyasztottak a középkori Európában, és korántsem lennének elképzelhetetlenek a modern ember asztalán sem.

Egér-, macska- és sólyommúmiákat is találtak egy egyiptomi sírban

2019.04.15.

Falfestmény és hieroglifák a sír egyik falán (kép forrása: The Guardian)

Több tucat mumifikált egér is szerepelt egy ókori egyiptomi sírban talált leletek között, amelyeket pénteken mutattak be a nyilvánosságnak. Az általában véve is igen jó állapotban megmaradt, meglehetősen színes sírt Szohág városának közelében találták, Kairótól körülbelül 390 kilométerre délre.

Ezeket a cikkeket olvastad már?