Számos nemzet fiai küzdöttek az amerikai függetlenségi háború mindkét oldalán

2020.02.17.

Bernardo de Gálvez spanyol vikomt és csapatai a floridai Pensacola ostrománál, 1781. (kép forrása: Wikimedia Commons)

A köztudatban élő narratíva szerint az Egyesült Államok létrejöttével végződő amerikai függetlenségi háború gyakorlatilag egy belháború volt Nagy-Britannia és döntően angol, illetve angol származású lakosságú gyarmatainak szövetsége között. Politikai céljait tekintve ez mindkét oldalról voltaképpen igaz is: az elégedetlen gyarmati lakosok eredetileg jogaikért küzdöttek, míg a király és a parlament egy megváltozott rendszerbe igyekezett betagolni őket. Miután azonban kirobbant a fegyveres konfliktus, az hamar nemzetközi jelleget öltött mind a közvetve beavatkozó hatalmak, mind a csatatereken küzdő katonák tekintetében. Mely országok fiai vettek részt a konfliktusban?

Hogy néztek ki a különféle szexuális segédeszközök a történelem során?

2020.02.14.

Régi dildók a Pekingi Fővárosi Múzeumban (kép forrása: Flickr)

A szexuális játékszerek piaca napjainkban valóságos virágkorát éli. A legkülönfélébb segédeszközök széles palettája – az egyszerű vibrátoroktól a szado-mazo kiegészítőkig – és az internetes vásárlófelületek diszkrét kézbesítési megoldásai mellett talán nem is csoda, hogy egyre többen veszik a bátorságot, hogy kipróbáljanak valami újat. A piac összértékét 2018-ban 26,5 milliárd dollárra becsülték csupán az Egyesült Államokban, ami nem meglepő, tekintve, hogy az itteni megkérdezettek 53 százaléka igenlő választ adott arra a kérdésre, szokott-e használni ilyen eszközöket. Milyen lehetőségei voltak a kísérletezni vágyóknak hajdanán?

Világméretű jelenség

Nem sokkal van elmaradva az ázsiai, illetve csendes-óceáni piac sem, érthető okokból – Kínában található a legtöbb, szexjátékokat előállító gyár is.

Itt készül a világpiacra szánt termékek tetemes része, a leghétköznapibb dildóktól a mesterséges intelligenciával is kiegészített, az élethűségre törekvő bábukig, amelyeket aztán a világ minden sarkában forgalmaznak.

Műpéniszt használó nőt ábrázoló amfora az ókori Görögországból (kép forrása: Wikimedia Commons)

A mai helyzet azonban nem előzmények nélküli – a történelem során az emberiség mindig megtalálta a módját, hogyan tegye izgalmasabbá szexuális életét – gyakran a mai ízlés számára egészen bizarrnak ható formákban.

A legősibb „műfaj”: a dildó

Ázsia hosszú múltra tekint vissza a szexuális segédeszközök terén, mint a régi tabukat az utóbbi évtizedek során levetkőző nyugat. Már a Han-dinasztia idején (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) készíttettek maguknak a kínai arisztokrácia tagjai jádéból análkúpot, illetve bronzból felcsatolható műpéniszt.

Habár a kúpokat egyes kutatók szerint leginkább a holttestek bebalzsamozásához használták – nem csupán a kellemetlen szagok, de a mitikus természeti erő, a csí kiáramlását is megakadályozandó –, a felcsatolható falloszok szerepe egyértelmű. Az előkerült példányok többsége igen könnyű, és a források szerint méretre szabottan készült.

Különféle korok szexuális segédeszközei a Tanhszia-hegy Szexuális Kultúra Muzeumban, a kínai Kuangtung tartományban (kép forrása: Flickr)

Ezek azonban korántsem az emberi történelem első dildói. Az eddig felfedezett legrégebbi ilyen segédeszköz 28 000 évvel ezelőtt készült, és mintegy 20 centiméter hosszú. Ez alapján a műpéniszt hosszabb ideje ismeri az emberiség, mint a földművelést, a vallást vagy a házasság intézményét együttvéve.

A letűnt korok emberei a rendelkezésre álló anyagokra voltak utalva személyes játékszereik készítéséhez.

A korai egyszerű kő-, illetve csonteszközök után következtek a nehezebben megmunkálható márvány-, illetve fémtárgyak, de az ókori Görögországban bizonyítottan előfordult kenyérből készült, szexuális felhasználásra szánt fallikus tárgy is. A ma is bevett gumi, illetve műanyag már a legújabb kor vívmányai.

A felnőtt játékszerek sokfélesége

Ahogy az emberiség a mindennapi túlélés helyett egyre több idejét és energiáját fektethette egyéb tevékenységek űzésére, úgy az egyéb használati tárgyakkal együtt a szexuális játékszerek is egyre kifinomultabbá, illetve bonyolultabbá váltak.

A dél-amerikai mapucse népek állati szőrből készítettek alkalmatosságokat a csikló izgatására, míg a Borneó szigetén élő daják nép férfi tagjai hagyományosan bambuszból, illetve elefántcsontból készült testékszereket helyeztek legnemesebb szervükbe partnereik élvezetének növelésére.

Évezredekkel később szintén Ázsiában jelentek meg a ma „gésagolyók” néven ismert eszközök, amelyek a nők számára az örömszerzés mellett a hüvelyi izomzat erősítését is szolgálják.

Dajak férfiak Borneó nyugati részén az 1920-as években (kép forrása: Wikimedia Commons)

A 17. században az igen hosszúra nyúló utakra az európai tengerészek elkezdtek a szexbábuk korai változataival kísérletezni, ezeket több nyelven is „úti hölgyeknek” (franciául dames de voyage, spanyolul damas de viaje) nevezték.

Legtöbbször régi ruhákból vagy egyéb szövetből készültek, a férfiak számára megfelelően elhelyezett nyílásokkal, de előfordultak nyersebb, szalmából készült és női ruhába öltöztetett példányok is.

A modern kor áttörése: a vibrátor

Habár a 19. század a köztudatban a szexualitással kapcsolatban a szemérmeskedő, prűd hozzáállás koraként él a köztudatban, a tabuk sokasága valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az ipari forradalom vívmányait a szexuális segédeszközökben is igyekeztek alkalmazni, nevezetesen a könnyen előállítható, mozgó alkatrészekkel rendelkező gépek formájában.

Ezek legkorábbi példányai még egyszerű, mechanikus eszközök voltak, amelyek működtetése kézi erővel történt, azonban nem kellett sokáig várni az egyre hatékonyabb és kisebb gőzgépek a hálószobában való megjelenésére.

Az első ilyen szerkezet a Manipulator névre hallgatott, és az amerikai orvos George Taylor nevéhez fűződik feltalálása.

Dr. George Taylor „Manipulator” nevű gőzhajtású szerkezete 1869-ből (kép forrása: Pinterest)

A kor szellemének megfelelően a női „hisztéria” gyógyítására, illetve kezelésére piacra dobott termék a mellékelt útmutató szerint elsősorban a nyak- és hátfájás csillapítására szolgált, azonban félreismerhetetlen alakjának köszönhetően valódi rendeltetése valószínűleg nem szorult különösebb magyarázatra a felhasználók körében.

Az efféle „hamis” hirdetések egészen a 20. század végéig tartották magukat, amikor is az eredetileg hátmasszírozóként forgalmazott, mára híres-hírhedt Hitachi Magic Wand („Varázspálca”) körül valóságos kultusz alakult ki az 1960-as–1970-es évek szexuális forradalma során.

A tabuk ledöntése a 21. században

A 20. század utolsó évtizedeiben a szexuális forradalom irányába nyitott szakértők (és a különféle önjelölt guruk is) már nevükön nevezve kezdték piacra dobni szexjátékaikat.

Ekkoriban nyíltak az első kimondottan feminista elveket képviselő butikok is, amelyek a szemérmesebb női vendégek kiszolgálását tűzték ki célul – itt nem került sanda tekintetek kereszttüzébe az a vásárló, aki a legújabb Hitachi típust kereste.

A Hitachi Magic Wand alapmodellje (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az 1990-es és 2000-es évek televíziós sorozatai, mint például a Szex és New York tovább rombolták a titkolózást és szégyenérzetet, amelyek a maguknak örömet okozni kívánó nőket szorították gúzsba.

Napjainkban, az új évezred harmadik évtizedébe lépve a szexuális játékszerekről szóló párbeszéd és hirdetések minden korábbinál nyíltabban fogalmaznak.

Ez jelentős mértékben köszönhető az internet és a közösségi média terjedésének, valamint az általában véve a szexszel kapcsolatos nyitottabb társadalmi hozzáállásnak – ma már lényegesen kevésbé tabu a házasság előtti szexről, a különböző szexuális orientációkról és a személyes ízlésekről beszélni.

Az emberiség örök kedvenc eszközein túl ma már rendelkezésre áll számtalan újdonság, a távirányítású vibrátoroktól a virtuális valóságra épülő rendszerekig.

A történelemre visszatekintve látható igazán, hogy az emberi természet része az új élményekkel való kísérletezés, és valószínűleg a jövő még ezen túl is tartogat meglepetéseket.

Harckocsi is került elő egy ausztráliai víztározóból a szárazság miatt

2020.02.13.

Kép forrása: thevintagenews.com / Water NSW

A legújabb szárazság különös történelmi emlékeket hozott ismét a felszínre Ausztrália Új-Dél-Wales államában, a Kék-hegység keleti, alacsonyabban fekvő területein. A többek között Sydney város vízellátásának biztosítására létrehozott víztározók némelyikében olyannyira lecsökkent a vízszint, hogy az egykor elárasztott települések maradványai is láthatóvá váltak, köztük több, a második világháború korát idéző tárgy is.

Így néz ki 4K minőségben, 60 FPS képkockasebességgel a Lumière-fivérek vonata

2020.02.12.

Kép forrása: Denis Shiryaev / YouTube

A híres Lumière-fivérek által forradalmi „kinematográfukkal” 1895-ben készített A vonat megérkezik a La Ciotat állomásra című felvételt egy orosz internetfelhasználó ingyenesen elérhető programok segítségével mind képi, mind mozgásvilágában felújította, modern felvétel látszatát keltve. Ugyan a 45 másodperces képsor továbbra is fekete-fehér, a vonat és az emberek a régi felvételekről ismerős „ugráló” mozgása szinte teljesen megszűnt, és az elmosódott részletek is tisztábbá váltak.

Agyonverhettek 10 000 éve egy súlyosan beteg nőt a Yucatán-félszigeten

2020.02.11.

Kép forrása: sciencenews.org / Jerónimo Avilés Olguín

Legalább 9900 évvel ezelőtt élt a Yucatán-félszigeten az a deformált koponyájú nő, akinek kísérteties vízalatti sírját fedezték fel barlangi búvárok a mexikói Tulum közelében található Chan Hol barlangban. A nő ezzel a térség egyik legkorábbi ismert lakója.

Mik a tanulságok a történelmi karanténok hatékonyságáról?

2020.02.10.

Assisi Szent Ferenc és szerzetestársai leprásokat ápolnak (kép forrása: npr.org)

A karantén intézménye – egyének és közösségek elszigetelése a járványok megfékezése érdekében – mintegy 600 évnyi múltra tekint vissza. Mennyire voltak hatékonyak az ilyen intézkedések a történelem során?

Jobb esetben hatástalanok, rosszabb esetben halálosak voltak a 18. század eleji gyógymódok

2020.02.07.

Dohányfüstös „beöntés” egy 18. századi német ábrázoláson (kép forrása: interesly.com)

Napjainkban az orvostudomány rohamléptékkel fejlődik, és gyakran még a korábban nem vagy alig ismert betegségekre is hamar előrukkolnak a kutatók valamiféle gyógymóddal, amelynek hatása nyomon követhető és értelmezhető. Az emberiség történelmének nagy részében nem ez volt a helyzet. Jó tanúbizonyságot ad erről a The Book of Phisick című 18. századi kézzel írott, ám a kor más hasonló munkáihoz képest kimondottan olvasható, angol nyelvű orvosi kötet, amely változatos gyógymódokat ajánl a legkülönfélébb bajokra. Az ismeretlen szerző által 1710-ben megkezdett, majd később 1720-ig mások által bővített könyv bejegyzéseinek többsége különféle növényeket és állatokat ajánl a rossz lehelettől a rákig szinte minden betegségre. Gyógymódjai egy része ma is fel-feltűnik a nem nyugati hagyományos orvoslásban, míg mások valójában inkább a halál elősegítését szolgálják elsősorban.

Gyilkosság áldozata volt egy 185 éve Észak-Írországba hozott egyiptomi múmia

2020.02.06.

Takabuti múmiája (kép forrása: Ulster Museum)

2600 éves rejtélyt oldottak meg brit egyiptológusok és orvosszakértők: egy magas társadalmi státusú ókori egyiptomi nő 1834-ben Írországba került múmiájának beható vizsgálatával fény derült halálának okára.

Milyen hatással volt a világra az 1918-as spanyolnátha-járvány?

2020.02.05.

A londoni buszok belső tereinek szappanos permetezésére készülő férfi 1920. március 2-án (kép forrása: Getty Images)

A 19. század óriási léptékű orvostudományi fejlődése ellenére a világot teljességgel felkészületlenül érte, amikor az első világháború vérontását tetéző, úgynevezett spanyolnátha végigsöpört rajta. Az újkori történelemben példa nélküli katasztrófa országokat bénított meg, és amilyen hirtelen jött, olyan hamar el is tűnt – az orvosi és hatósági intézkedésektől teljesen függetlenül.

A cárnő reformjai által nyerte el büntetését az „orosz vérgrófnő”

2020.02.04.

„Szalticsiha” szolgáit kínozza egy 1920-as évekből való ábrázoláson (kép forrása: istorya.ru)

Az Orosz Birodalom területén az 1861-es felszabadításukig a magánkézben lévő földeken élő jobbágyok (holopok) sorsa jóval sanyarúbb volt, mint Európa más feudális berendezkedésű államaiban. A földesurak gyakorlatilag rabszolgatartókként bánhattak velük, és rendelkeztek életük minden részlete felett, ami gyakran embertelen visszaéléseket eredményezett. Ezek legékesebb példája Darja Szaltikova nemesasszonyé, aki merő kedvtelésből kínozta válogatott módokon szolgáit, főként fiatal nőket. Szaltikovát gyakran nevezik a hasonló tettekkel vádolt és elítélt Báthory Erzsébet orosz megfelelőjének, azonban a sokak szerint koncepciós per áldozatául esett „csejtei rémmel” szemben Szaltikova bizonyítottan el is követte rémtettei legalább egy részét.

Ezeket a cikkeket olvastad már?