75 éve eltűnt harci repülőgépekre bukkantak egy festői lagúnában

2020.03.02.

Az amerikai haditengerészet két SBD Dauntless zuhanóbombázója a Wake-atollnál 1943-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Több mint 75 év után egy búvárok körében kedvelt lagúnában találták meg a kutatók három, a második világháború során elveszett amerikai repülőgép roncsait. A repülőket a japánok lőtték le a Chuuk-lagúnánál, az itt található fontos japán támaszpont ellen indított 1944. február 17-ei amerikai támadás során.

Méltósággal temették el pestises halottaikat a középkori angolok

2020.02.28.

A tömegsírban talált egyik csontváz (kép forrása: livescience.com / University of Sheffield / Antiquity Publications Ltd.)

Új részletek derültek ki egy ritka, a 14. századi pestisjárvány áldozatainak maradványait tartalmazó tömegsírról Angliában. A Lincolnshire megyei Thornton Curtis falu közelében lévő Thornton apátság területén 2012-ben megtalált temetkezési hely 48 nő, férfi és gyermek csontvázát tartalmazta, több mint felük 17 éves vagy annál fiatalabb volt.

Újraindult a vita Tutanhamon sírjának esetleges rejtett kamrái körül

2020.02.27.

Tutanhamon aranyszarkofágja (kép forrása: needpix.com)

Ismét fellángolt a vita az ókori Egyiptom régészetének egyik legnépszerűbb és legizgalmasabb rejtélye körül: lehetnek-e rejtett kamrák Tutanhamon fáraó 1922-ben feltárt sírjában? A közelmúltban több alkalommal, számos régészcsoport által vizsgált kérdésre eddig igen biztosan nemlegesnek tűnt a válasz, azonban most egy, a volt régiségügyi miniszter, Mamduh Eldamati által vezetett kutatás alapján úgy tűnik, mégis lehetnek további járatok a híres fáraósír mellett.

Milyen szerelmi praktikák léteztek a középkori Franciaországban?

2020.02.26.

Rokkával fonó középkori nők (kép forrása: 15thcenturyspinning.wordpress.com)

Ahogy napjainkban, úgy a történelem minden korszakában fontos volt az emberek számára a szerencse a szerelmi életben. Sokan hajlandók szinte bármit megpróbálni, hogy növeljék esélyeiket, és ez nem volt másként a középkorban sem. A Rokkaevangélimok (Les Évangiles des Quenouilles) egy 15. századi francia mű, amely a nők által gyakran igaznak tartott és hangoztatott félkomoly tanácsokat tartalmaz az élet szinte minden területére vonatkozóan, beleértve a szerelmet és a vágyat.

Szovjet kémrádiót találtak a római romokat kereső német régészek

2020.02.25.

 

A készülék és kiegészítői a fém dobozzal együtt a bonni LVR Landesmuseum kiállításán (kép forrása: bild.de / Uli Engers)

A németországi Köln mellett egy egykori római villa feltételezett helyszínén folyó ásatás során a régészek egy igen szofisztikált szovjet rádióba botlottak, amelyet nem sokkal a vasfüggöny lehullása előtt áshattak el.

Mi az igazság a Harmadik Birodalom „lopakodó” harci repülőit illetően?

2020.02.24.

Az Amerikabomber projekt keretében tervezett, ám meg nem épült H XVIII típus fantáziarajza (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az első világháborút követő években, amikor a repülés egyre fejlődött mind Európában, mind Észak-Amerikában, Németország a versailles-i békeszerződés szigorú feltételei által el volt tiltva a katonai repülés fejlesztésétől, és a civil légiközlekedésben is jelentős korlátozások léptek életbe. E korlátozások eredményeképpen a siklórepülés lépett előtérbe, és számos siklórepülőklub alakult országszerte a két világháború közötti időszakban. Két fivér, Walter és Reimar Horten – akkor 13, illetve 10 évesen – a bonni klubba léptek be 1925-ben. A siklórepülős tapasztalatok hamar jóval magasztosabb cél kitűzésére sarkallták őket: ez az úgynevezett „csupaszárny” konstrukció, azaz a stabilitást biztosító, ám aerodinamikailag hátrányos egyéb vezérsíkokkal nem rendelkező, ennek ellenére kormányozható repülőgép megépítése volt.

A történelem egyik legelképesztőbb csalásával lett híres Charles Ponzi

2020.02.21.

Charles Ponzi sikere csúcsán, 1920. (kép forrása: fcced.com)

1920-ban egy Charles Ponzi nevű olasz származású férfi nyolc hónap alatt 20 millió dollártól szabadított meg több tízezer amerikai lakost, főként Boston városában. Ajánlatának, amely azt ígérte a befektetőknek, hogy 50 százalékos hasznot látnak majd 45 napon belül, sokan bedőltek az Egyesült Államok más részein is. Ponzi látványosan meggazdagodott, és sokáig úgy tűnt, senki sem sejti a cselszövést – egészen addig, míg a piramisjáték olyan látványosan össze nem omlott, hogy Ponzi nem csupán börtönbe, de a történelemkönyvekbe is bekerült.

A tudomány és a hit között őrlődött Darwin műveinek kiadója

2020.02.20.

John Murray III (kép forrása: Wikimedia Commons)

Charles Darwin A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című, a korábban más tudósok által is pedzegetett evolúcióelméletet minden addiginál kiterjedtebb, rendszerezettebb és – nem utolsósorban – empirikusan alátámasztott módon előadó könyve alaposan felkavarta a viktoriánus Nagy-Britannia közvéleményét. Az 1859-ben megjelent mű igazi korabeli bestseller volt – első kiadásának 1250 példánya már a megjelenés napján elfogyott –, és a biológia tudományának fejlődésében óriási mérföldkövet jelent a mai napig. Bár Darwin neve közismertté vált, jóval kevesebb szó esik a megjelentetésben elengedhetetlen partneréről, John Murray III könyvkiadóról. Habár segített Darwinnak a tudományos kiválasztódás teóriájával felkavarni a tudomány világát és a közvéleményt egyaránt, Murray maga teljes mértékben saját korának embere volt, akit mélyen aggasztottak Darwin elméletének következményei – és a színfalak mögött még küzdött is a tudós nézetei ellen.

Valós események ihlették Jancsi és Juliska történetét

2020.02.19.

Kép forrása: Wikimedia Commons

Amikor Európára 1314-ben emberemlékezet óta nem látott éhínség sújtott le a termést kipusztító, kitartó esőzések miatt, sok helyen odáig fajult a helyzet, hogy a szülők magukra hagyták gyermekeiket, de előfordult az is, hogy megették őket. Számos kutató szerint az ilyen tragédiák által a lakosság kollektív emlékezetén hagyott nyomokból született a Grimm-fivérek által leírt, mára klasszikussá vált mese, a Jancsi és Juliska.

A vikingek különleges halászati módszerét őrzi egy dél-skóciai öböl

2020.02.18.

Kép forrása: Atlas Obscura / John Warwick

A Nagy-Britannia nyugati partján, Anglia és Skócia határánál a tengerből a szárazföldbe benyúló Solway Firth északi, Skóciához tartozó oldalán különleges szokásnak lehetnek szemtanúi az arra járók: a kényelmesen, hajóról vagy csónakból horgászók helyett a vízben álló, furcsa eszközt tartó férfiakat láthatnak. A mára már ősi hagyománynak számító „haaf-hálós” halászat ez, amelynek eredete a középkorba nyúlik vissza.

Nehezen érthető hagyomány

Az első haaf-hálós halászok ugyanis a vikingek voltak. Sok évszázaddal ezelőtt, amikor a skandináv hajósok megérkeztek az Ír-tenger eme öblébe, a megszokottól eltérő árapály-viszonyokhoz alkalmazkodva új módszert fejlesztettek ki a halak befogására.

Ahelyett, hogy a hajókról vetettek volna hálókat, a vízben állva tartottak egy ötméteres gerendát, amelyen egy kétméteres rúd helyezkedett el keresztben.

A rudat az iszapba süllyesztve és a gerendát a vízfelszín felett tartva egy futballkapuhoz hasonlatos hálót feszítettek ki, amely alkalmas az áramlást kihasználva úszó óvatlan lazacok és pisztrángok összegyűjtésére.

A Solway Firth partján fekvő Annan városának (a híres Bruce klán első birtoka) lakói a viking kor óta gyakorolja a haaf-hálós halászatot.

Minden alkalommal meg kell küzdeniük a helyenként veszélyesen süppedős iszappal és a Solway Firth kiszámíthatatlan áramlataival, azonban a jelenlegi gyakorlói szerint a befogott halak mellett a bajtársias közösség miatt is megéri.

Napjainkban azonban a szokás alighanem eltűnőben van, jellemzően a nemzedékek óta halászattal foglalkozó családok tagjai űzik csak.

A nemrégiben hozott szabályozás szerint ráadásul kizárólag sportcélból lehetséges a halászat, azaz a régi időkkel ellentétben megélhetést senkinek sem biztosíthat már.

Annak ellenére, hogy bizonyára a Solway Firth sajátos viszonyai késztették a vikingeket a haaf-hálós halászat feltalálására, senki sem tudja, miért éppen e módszerre esett a választásuk.

„Hálózók” a Solway Firth menti iszapban (kép forrása: Wikimedia Commons)

A mai „hálósok” beismerik: nem különösebben hatékony, és nem is kiemelkedően hatásos vagy (eredeti értelmében) gazdaságos. A halászok órákon át állnak – általában derékig – a hideg vízben, ha pedig szerencséjük van, és beúszik egy hal a hálóba, az egész eszközt azonnal ki kell emelniük a vízből, hogy elfogják.

Bármikor előfordulhat, hogy a sötét vízben egy hal beúszik a hálóba, majd azonnal távozik is, a halász tudta nélkül. Sokkal kevesebb idejük van cselekedni, mintha horgásznának – a horogra akadt hal jóval hosszabb ideig marad kifogható, mint a hálóban nehezen érzékelhető állat.

A ma is kitartó „hálósok” szerint éppen a ritkán jelentkező „húzás” adja a tevékenység izgalmát. Habár a kapások által előidézett adrenalinlöketek között könnyű elveszíteni az időérzéket, a haaf-hálós halászat egyik fontos megtanulandó készsége az, hogy az ember figyelje a környezetét, és tudja, mikor kell aznapra abbahagyni.

A hirtelen áramlatváltozások akár ki is sodorhatják a mélyebb vízbe a halászokat, és előfordul, hogy a hálóikat tartó nagy faeszközökbe kapaszkodva kell kiúszniuk. Az áramlat hirtelen változása az iszap textúrájára is hatással lehet, és az elővigyázatlanok könnyen beleragadhatnak.

Kapcsolat a múlttal

A veszélyek ellenére mind egyetértenek azonban abban, hogy tevékenységük révén egészen különleges kapcsolatba kerülnek a régmúlttal.

A „haaf” szó az óskandináv nyelvből ered (a mai izlandi nyelven a „haf”, a kontinentális skandináv nyelveken a „hav” szó ma is „tenger” jelentéssel bír). A legenda szerint a hálókhoz alkalmazott gerenda azért éppen öt méter (16 láb) hosszú, mert a viking hajósok evezői ekkorák voltak.

Annan partjainál az iszapból kiáll egy nagyméretű kő, amelyet a helyiek Oltárkőnek neveznek. Az Oltárkő már a haaf-hálók feltalálásakor eligazodási pontként szolgálhatott az iszapban dolgozóknak, és a halászok egymást követő nemzedékei máig belevésik nevüket.

A parton száradó hálók (kép forrása: Wikimedia Commons)

A szokás mindemellett régóta szimbolikus történelmi jelentőséggel is bír, amelynek azonban nem a vikingekhez, hanem a skót nacionalizmushoz van köze.

Az Angliához való közelsége miatt Annant a skótok sokáig az „ősi ellenségeik” elleni védvonalnak tekintették, ahogy V. Jakab király egy 1538-as oklevélben nevezte déli szomszédjaikat.

A szóban forgó oklevél azért is bír különös jelentőséggel, mert kinyilvánította „Annan burgh polgárainak jogát, hogy halásszák a folyót és a Solway Firth-öt”, az angolok elleni hadjáratokban való kiemelkedő teljesítményük meghálálásaképpen. E jogukat ismét kinyilvánította a korona 1612-ben, VI. Jakab uralkodása idején.

Megjegyzendő, hogy a haaf-hálós halászatnak a Solway Firth déli partján, az angol oldalon is él a hagyománya, azonban itt is szinte kihalófélben van.

A mai skót halászok számára különösen fájó, hogy éppen ma, a skót függetlenség iránti megnövekedett vágy idején látszik kimúlni őseik e féltve őrzött, évszázadok óta elismert hagyománya.

Napjainkban azonban egyre több akadály gördül a „hálózás” elé. Környezetvédelmi okokból a skót kormányzat nemrégiben kizárólag sportjellegű tevékenységként határozta meg a haaf-hálós halászatot, azaz az elfogott halakat a halászok kötelesek azonnal visszaengedni a tengerbe.

E szabályozás lehetetlenné tette a hagyományos halászat életvitelszerű folytatását, azonban sok olyan embert is eltántorít, akik hobbiból őriznék a szokást.

Annan városa a Solway Firth-be torkolló Annan folyóval (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az igazi „megszállottaknak” azonban, akik továbbra is „hálóznak”, egyéb panaszaik is vannak. Szerintük a Solway Firth élővilága mára teljességgel megváltozott: hálójukba egyre gyakrabban akad sügér, pér vagy éppen márna az őshonos lazac és pisztráng helyett. Annan halászai szerint az idegen fajok térnyeréséért az egyre sokasodó haltenyészetek felelősek.

A hagyomány ápolásában további akadályt jelentenek a nemzedékek közötti különbségek. Az egyre globalizálódó világban az Annanban és hasonló helyeken született emberek közül egyre kevesebben hajlandók helyben maradni, a fiatalok elvándorlása egyre jelentősebb mértéket ölt.

A helyi Devil’s Porridge Museum (nevének jelentése: „az ördög főzeléke”) új, a haaf-hálós halászatot bemutató kiállítása ezért a fiatalokat is igyekszik megszólítani, és az aktív „hálósok” is terveznek ifjúsági programokat idén májusra, a halászidény kezdetére.

Egybehangzó véleményük szerint, habár a szokás a vikingektől ered, továbbra is él, ezért nem szabad rá halott, múltbéli dologként tekinteni.

Ezeket a cikkeket olvastad már?