Lótetemnek és fának is álcázták magukat az első világháború katonái

2020.03.16.

Kép forrása: warhistoryonline.com

Az álcázás a modern hadviselés egyik kulcseleme, amely mind a hadműveleti szintű csapatmozgások, mind az egyének harctéri tevékenységének az ellenség előli elfedését szolgálja. Különösen nagy jelentőséggel bír a felderítők, illetve az orvlövészek számára, mivel az e szerepköröket betöltő katonáknak létfontosságú, hogy rejtve maradjanak. A történelem során számtalan példa akad az elrejtőzés és az álcázás találékonyabbnál találékonyabb megoldásaira, és ez alól az első világháború sem kivétel.

A divaton és a filmeken is nagyot újított az ausztrál úszónő

2020.03.13.

Kép forrása: Wikimedia Commons

A fürdőruhadivatot a 20. század elején egy csapásra megváltoztató ausztrál úszónőről egy alkalommal a Harvard egyetem professzora jelentette ki egy „tudományos” tanulmányban, hogy ő „a tökéletes nő”. Annette Kellermann azonban nem csupán sportteljesítményével, de az üzleti élethez és a szórakoztató produkciókhoz való érzékével is megérdemelten vált hírességgé.

Miként nyerték el mai formájukat a szökőévek?

2020.03.12.

Mai naptárunk kialakulásában nagy szerepet játszott az ókori Egyiptomban használt szoláris naptár, amely a Nílus áradása szerint osztotta három évszakra az évet (kép forrása: Wikimedia Commons)

Napjainkban, amikor a világ minden országában hivatalosan az úgynevezett Gergely-naptárat alkalmazza az emberiség az élet szervezésére, mindenhol megszokott, hogy négyévente – szökőévenként – a legrövidebb hónapot, a 28 napos februárt egy plusz nappal toldják meg. Leegyszerűsítve ez a 24 óra arra szolgál, hogy a naptárat szinkronban tartsa a Föld Nap körüli mozgásával. Míg az átlagos naptári év 365 napból áll, bolygónk valójában durván 365,2421 nap alatt kerüli meg legközelebbi csillagunkat. Habár elhanyagolható különbségnek tűnik, e csaknem negyed nap az évtizedek, évszázadok során több teljes nappá összeadódva jelentős eltéréseket okozna a valódi és a naptári év között, ha nem lenne ez a rendszerbe épített korrekció.

Több ókori kalendárium egész szökőhónapokat tartalmazott

Több hagyományos naptár, így a zsidó, a kínai, illetve a délkelet-ázsiai buddhista naptár szolunáris, azaz a Hold helyzetét is figyelembe veszik a Nap mellett (Európában ilyen például az úgynevezett horgásznaptár is).

Mivel a holdciklusok szerint mért év (lunáris év) és a szoláris év között körülbelül 11 napnyi természetes különbség van, időről időre szükségessé válik egy-egy hónap betoldása. Ezeket interkaláris vagy időközi hónapoknak szokás nevezni.

Az ilyen időközi hónapok nem minden történelmi naptárrendszerben voltak azonban rendszeresek. A történészek közt például ma is vita folyik arról, hogy az ókori rómaiak eredetileg miként tartották nyilván éveiket – és valószínűnek tűnik, hogy ők maguk sem voltak ezzel teljesen tisztában.

A forrásokból úgy látszik, a korai római naptár tíz hónapból és egy igen kevéssé meghatározott téli időszakból állt. Ez utóbbi változó hossza miatt a naptár ritkán mutatott egyezést a szoláris évvel.

Végül e bizonytalan hosszúságú időszak helyére jött két új hónap – a január, illetve a február –, azonban a helyzet továbbra is bonyolult volt. Egy Mercedonius nevű interkaláris hónapot is alkalmaztak, azonban ezt nem hónapok közé, hanem a februáron belül toldották be, valószínűleg a holdciklus miatti okokból.

Nem egyszerűsített a római naptár használatán az sem, hogy a Mercedonius betoldásának kérdését legtöbbször az aktuális évben szolgáló consulok döntötték el.

Az államfőpáros e hatalmat rendszerint arra használta fel, hogy saját érdekének megfelelően hosszabbítsa vagy vegye rövidebbre az adott évet.

Mindennek eredményeképpen Julius Caesar idejére a római naptár teljességgel el volt tájolva a szoláris évtől.

A szökőévet Julius Caesar vezette be – de az egyiptomiaktól vette át

Caesart vélhetően igencsak zavarta a Mercedorius-rendszer, mivel teljhatalmú diktátorként teljességgel átszabta a római naptárat – e naptárreformmal vette kezdetét a ma használt egyetemes naptár kialakulása.

Caesar Egyiptomban győződött meg arról, hogy az ott bevett, szigorúan szoláris naptár sokkal praktikusabb, mint a változékony római.

Clara Grosch: Julius Caesar (1892) (kép forrása: Wikimedia Commons)

A fáraók birodalmában alkalmazott naptár a csillagászok megfigyelései szerint működött, a helyreigazításokat az ő utasításukra betoldott, öt vagy hat napból álló interkaláris hónappal oldotta meg.

Caesar a filozófus Szoszigenésszel és más tudósokkal karöltve ehhez eszközölt módosítást: a csillagok figyelése helyett minden negyedik évben egy napot toldottak a naptárhoz.

A római naptár elmaradásait megoldandó, Caesar két hosszú hónapot adott hozzá a Kr. e. 46. évhez, és a julián naptárként ismert kalendárium Kr. e. 45. január 1-jén lépett életbe.

A rómaiak sem számoltak tökéletesen

A római naptár maradt a keresztény Európa általános naptára is, az 1054-es nagy egyházszakadás után is mind a katolikus, mind az ortodox területeken ez maradt használatban.

A 16. századra azonban a tudósok megfigyelték, hogy az évek ismét „elcsúsztak” – Caesar és Szoszigenész számítása, miszerint a szoláris év 365,25 nap hosszú, igen közel járt a valósághoz, azonban nem volt teljesen egzakt – mintegy 11 perccel becsülte túl az év hosszát.

XIII. Gergely pápa (kép forrása: Wikimedia Commons)

Ez főként azért okozott problémát, mert a húsvét eddigre eltolódott hagyományos helyéről – a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő első vasárnaptól – mintegy tíz nappal.

XIII. Gergely pápa új naptár elkészítésére adott utasítást. Az új naptár megtartotta a négyévente betoldott szökőnapot, azonban kompenzálta ennek pontatlanságát azzal, hogy a 400-zal nem osztható kerek centuriális (évszázadkezdő) években kihagyja. Ennek eredményeképpen sem 1700, sem 1800, sem 1900 nem volt szökőév, 2000 azonban már az volt.

A Gergely-naptár bevezetése volt az utolsó jelentősebb módosítás a nyugati világ által használt naptárban. A szakértők megjegyzik ugyanakkor, hogy az eszerinti 365,2421 napos év is kerekítés, ami miatt idővel ismét korrekcióra lesz szükség.

Mivel azonban a Gergely-naptár jelenlegi formájában nagyjából 3030 évente téved egy teljes napot, ez nem tartozik az emberiség legsürgetőbb problémái közé.

Február 29. több helyen is különleges szerepet játszik a házasságban

Érdekes módon több február 29-ei hagyomány, illetve babona is a szerelemmel és a házassággal kapcsolatos. Az ír hagyomány szerint az 5. században Kildare-i Szent Brigitta arról panaszkodott Szent Patriknak, hogy a nők nem kérhetik meg a férfiak kezét.

Kildare-i Szent Brigitta Jézussal egy 16. század eleji metszeten (kép forrása: Wikimedia Commons)

A legenda szerint Szent Patrik erre válaszul kijelölte az egyetlen napot, amely nem fordul elő minden évben – február 29-ét – erre a célra. Egyes helyeken emiatt február 29-ét az agglegények napjaként is emlegetik.

A hagyomány Skóciában és Angliában is elterjedt, ahol új elemmel gazdagodott: a férfi, aki visszautasította a kezét megkérő nőt, több pár finom kesztyűvel maradt a hajadon adósa – talán, hogy ezekkel elfedhesse, nincs jegygyűrűje.

A Brit-szigetekkel ellentétben Görögországban balszerencsésnek számít február 29-én házasságot kötni, és a statisztikák szerint a görög párok tiszteletben is tartják e hagyományt.

Nem ugyanúgy működnek a születésnapok és a névnapok

Mindössze ötmillió ember él a Földön, aki szökőnapon született. Február 29-én megszületni körülbelül egy az 1461-hez esélye van az embernek, a névnapokkal azonban más a helyzet: a naptár hivatalosan nem február 29-ét, hanem február 24-ét tekinti szökőévekben a szökőnapnak.

Philipp Otto Runge német romantikus festő (1777-1810) allegorikus kalendáriumborítója (kép forrása: Wikimedia Commons)

Ez azt jelenti, hogy szökőévekben február 24-én nincs egyetlen névnek sem napja, és az innentől a hónap végéig tartó névnapok (február 24-28.) tolódnak el eggyel – a február 28-ai névnapok kerülnek át tehát február 29-ére. E jelenséget „Mátyás ugrásának” is nevezik, mivel február 24. Mátyás napja.

Hogyan volt szabad viselkedniük a Tudor-kori angol gyermekeknek?

2020.03.11.

William Brooke, Cobham bárója családjával az asztalnál, 1567 körül (kép forrása: Wikimedia Commons)

A gyermekeknek tanított különféle mondókáknak és meséknek, valamint a gyermekkönyveknek mindig is célja volt – legalábbis részben –, hogy az elfogadható viselkedés normáira tanítsa őket. Egy 500 éves angol gyermekkönyv alapján az is kijelenthető, hogy ezek a normák túlzottan sokat nem változtak az idők során.

Kiderülhet-e Edgar Allan Poe írásaiból halálának rejtélyes oka?

2020.03.10.

Kép forrása: Wikimedia Commons

1849. október 3-án az amerikai romantika és gótika egyik leghíresebb íróját és költőjét, Edgar Allan Poe-t a marylandi Baltimore városának utcáin a teljes delírium állapotában találta egy Joseph W. Walker nevű nyomdász. Poe beszéde összefüggéstelen volt, megjelenése rongyos, és nem a saját ruháit viselte. Négy nappal később egy helyi kórházban halt meg, mindössze 40 évesen. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Uram, segíts szegény lelkemen!”

Egy eddig ismeretlen ókori állam nyomaira bukkantak Törökországban

2020.03.09.

Az öntözőcsatornából előkerült, hieroglif felirattal ellátott sztélé (kép forrása: vice.com / James Osborne)

Eddig ismeretlen, 800 éven át létezett ókori civilizáció nyomaira bukkantak Törökország déli részén. A régészeket egy helyi földműves egy öntözőcsatornához vezette, ahol egy nagyméretű kövön a mára kihalt luvi nyelv hieroglif írása szerepelt. A felirat tanúsága szerint az itt élő, korábban ismeretlen nép felett egy Hartapu nevű király uralkodott, aki meghódította Phrügiát is – a legendás Midász király országát.

Az emberiség iparosodása sodort a kihalás szélére számos bálnafajt

2020.03.05.

Holland bálnavadászok a Spitzbergáknál Abraham Storck 1690-es festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)

Manapság az emberiség nagy része egyre felelősségtudatosabban igyekszik az állatokkal bánni, nem csupán a gazdasági fenntarthatóság, de az emberiesség jegyében is. Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy mindennapjaink egyik fontos fogyasztási cikkét eleve aránylag ritka állatok rendkívül kegyetlen és pazarló vadászata révén állítsák elő, azonban a bálnavadászat fénykorában éppen ez volt a helyzet – az így kinyert anyagok nélkül lehetséges, hogy teljesen más irányt, illetve ütemet vett volna az emberiség technikai fejlődése.

A világháborús rohamsisak ihlette napjaink munkavédelmi fejvédőit

2020.03.04.

Postagalambbal üzenetet küldeni készülő amerikai katonák Franciaországban, 1918. (kép forrása: usar.army.mil)

Az első világháború csataterein minden korábbinál nagyobb számban vesztették életüket a katonák: a nagy robbanóerejű lövedékekkel mindent elborító tüzérség (amely a becslések szerint a háború haláleseteinek 80 százalékát okozta) és a gyalogság tűzerejét hatványozó géppuska az ellenséges élőerő soha nem látott gyorsaságú pusztítását tette lehetővé. Sokszor felszerelésük egyetlen darabján múlt a katonák élete.

Több mint egy évszázad után derült fény a múmia koporsójának titkára

2020.03.03.

A szarkofág fedelének eltávolítása (kép forrása: thehistoryblog.com / Kris Snibbe / Harvard Staff Photographer)

A Harvard Egyetem Sémi Múzeumának munkatársai állagmegóvási munkálatok közben fedeztek fel egy eddig rejtett Ré-ábrázolást a XXII. dinasztia idején (Kr. e. 945 – Kr. e. 712) élt pap, Anh-honszu szarkofágjának belsejében.

75 éve eltűnt harci repülőgépekre bukkantak egy festői lagúnában

2020.03.02.

Az amerikai haditengerészet két SBD Dauntless zuhanóbombázója a Wake-atollnál 1943-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Több mint 75 év után egy búvárok körében kedvelt lagúnában találták meg a kutatók három, a második világháború során elveszett amerikai repülőgép roncsait. A repülőket a japánok lőtték le a Chuuk-lagúnánál, az itt található fontos japán támaszpont ellen indított 1944. február 17-ei amerikai támadás során.

Ezeket a cikkeket olvastad már?