Lehetett-e szerepe Nagy Sándornak édesapja meggyilkolásában?

II. Philipposz meggyilkolása egy 19. századi illusztráción (kép forrása: Wikimedia Commons)

III. Alexandrosz makedón király, azaz Nagy Sándor alakja az ókor óta a történelem egyik legnagyobb hódítójaként ismert, miután a Balkán-félszigetről egészen a mai Pakisztán területéig vezette seregeit. Az sem ismeretlen, hogy a meglehetősen lobbanékony – és ennek tetejében még borgőzös dorbézolásairól is híres – hadvezér sokakat kivégeztetett, de még egy régi barátját is megfojtotta dühében. Egy kérdés azonban az ókor óta foglalkoztatja a történetírókat: lehetséges-e, hogy fényes karrierjét édesapja megöletésével indította el?

Egyértelmű (?) helyzet

II. Philipposz volt az, aki lerakta az alapokat, amelyekre Nagy Sándor rövid életű birodalmát építette. Philipposz idején Makedóniának még szomszédaival kellett élethalálharcot vívnia a puszta fennmaradásért, ennek során jött létre az a haderő, amelyet aztán Alexandrosz világhódító útra vitt. Az a makedón sereg, amely legyőzte a Perzsa Birodalmat, ugyanúgy küzdött, mint előtte húsz évvel Philipposz parancsnoksága alatt.

Nagy Sándor apjának Kr. e. 336-os megölésének tényei ismertek: A gyilkos Aigaiban (a mai görögországi Verginában) csapott le egy amfiteátrumban, ahol a nép összegyűlt, hogy lássa uralkodóját. Miközben Philipposz a színtérre sántikált (egy korábbi sebesülése miatt), egy Pauszaniasz nevű testőr rohanni kezdett felé, majd egy rejtett tőrt előhúzva a király bordái közé szúrt.

A király szinte azonnal meghalt, és Pauszaniasz is nem sokkal később: miközben a várakozó lovak felé futott, megbotlott egy szólógyökérben, Philipposz többi testőre pedig utolérte és megölte.

Személyes sérelem

Pauszaniasz indítéka szintén széles körben ismert volt. Kamaszkorában a király kedvence és egyik szeretője volt. A korábbi makedón királyokhoz hasonlóan Philipposz nem csupán több feleséget tartott, de több fiú szeretőt is, és hamarosan új kedvencet talált, Pauszaniasz pedig háttérbe szorult.

A sértett fiú fennhangon kritizálta a helyére lépőt, túlságosan nőiesnek, illetve könnyű prédának nevezve. Az új fiút zavarták elődje szavai, és csatában kívánta bizonyítani férfiasságát, azonban bátorsága az életébe került egy ütközetben.

A halott ifjúnak számos befolyásos rokona és barátja volt, közülük a legnevezetesebb Attalosz volt, akinek unokahúga Philipposz egyik felesége volt. Az udvarban helyzetét biztosnak érző Attalosz úgy döntött, bosszút áll Pauszaniaszon, ezért egy lakomára hívta, ahol leitatta. Attalosz ezután társaival kegyetlenül bántalmazta a fiút, és lehetséges, hogy meg is erőszakolták. Ezt követően Attalosz öszvérhajtóinak adták át a fiút, akik sorban megerőszakolták.

A megalázó bántalmazás híre hamar szárnyra kapott, Pauszaniasz pedig Philipposzhoz fordult, igazságot követelve. A ravasz politikus mindenáron a kompromisszumot kereste, ezért Attalosz „büntetése” annyiban merült ki, hogy az éppen Kis-Ázsiában a perzsák ellen küzdő hadak egyik parancsnokának tette meg, és elküldte az udvartól. További engesztelésül megtette hét személyes testőre egyikévé Pauszaniaszt.

A beosztás rendkívül nagy megtiszteltetésnek számított egy ennyire fiatal férfi számára, azonban Pauszaniaszt egy cseppet sem vigasztalta, Attalosz az udvarban maradt barátai és rokonai pedig tettek róla, hogy a fiú mindig emlékeztetve legyen az őt ért sérelemre. Pauszaniasz addig forralta magában dühét, mígnem cselekvésre szánta magát. Arisztotelész írásaiban a sértettség által motivált gyilkosság iskolapéldájaként alkalmazta Philipposz halálát.

Szélesebb összeesküvés?

A körülmények látszólagos tisztasága ellenére már II. Philipposz halálakor is számos kérdés merült fel a gyilkossággal kapcsolatban. Többen felvetették, vajon Pauszaniasz biztosan egyedül cselekedett-e, és a dühös ifjú nem vált-e valakinek az eszközévé. Gyanús volt például az, hogy az ifjú több lovat is előkészített magának a meneküléshez, és az is, hogy a király testőrei azonnal megölték ahelyett, hogy megpróbálták volna elfogni, hogy kikérdezzék.

Maga Alexandrosz később a perzsa uralkodót vádolta meg a gyilkosság elrendelésével. A trónörökös elmélete szerint a rivális hatalom már ekkor látta, mekkora fenyegetést jelent Makedónia, azonban nem tudhatta, Philipposz megöletésével mennyire tehetséges utódot emel trónra.

Jean-Simon Berthélemy: Nagy Sándor átvágja a gordiuszi csomót (1767) (kép forrása: Wikimedia Commons)

Számos ókori író Alexandrosz édesanyját, Olümpiászt tette felelőssé. Philipposz számos felesége közül övé volt az elsődleges szerep a trónörökös anyjaként, azonban széles körben elterjedt, hogy eddigre igencsak meggyűlölték egymást az uralkodóval. A híresztelések szerint Philipposz legújabb feleségét, Attalosz unokahúgát kimondottan utálta, és őt tették felelőssé az új feleség és újszülött gyermeke haláláért is, nem sokkal Philipposz meggyilkolása után.

Később, már Alexandrosz halála után Olümpiász maga is bizonyította hadvezéri képességeit, továbbá kivette a részét a birodalom örökléséért véghez vitt merényletek megszervezéséből is. Nagy Sándor bizonyára mindkét szülőjétől örökölte kivételes képességeit.

A trónörökös szerepe továbbra is kérdéses

Alexandroszt is sokan emlegették a lehetséges felbujtók között, indítékként a hatalomátvételt sejtve. Tény, hogy a 21 éves Alexandroszt néhány órán belül kikiáltották királlyá, és azonnal pozíciója megerősítésébe kezdett: két lehetséges riválisát is kivégeztette, és parancsot adott a távol lévő Attalosz meggyilkolására is.

A következő év folyamán véghez vitt hadjáratai hegemón helyzetbe hozták Makedóniát a Balkánon, ami lehetővé tette a további terjeszkedést. E sebes hadmozdulatokon kívül azonban nem volt Alexandrosznak valódi választása: ha nem erődemonstrációval kezdi uralkodását, könnyen holtan végezte volna ő maga is nem sokkal trónra lépése után.

Római kori érme Olümpiász királyné arcával (kép forrása: Wikimedia Commons)

Kétségtelen, hogy édesapja halála legalábbis szerencsésnek bizonyult Nagy Sándor számára: egy újjászervezett, egyesített, virágzó gazdasággal rendelkező Makedónia élére helyezte őt, továbbá a kezébe adta Philipposz bizonyítottan hatékony hadseregének irányítását is, amellyel szinte azonnal nekikezdhetett a perzsák elleni történelmi vállalkozásnak. A történelem bizonyítja, hogy az ifjú király teljes mértékben kiaknázta e lehetőséget.

Könnyen lehet, hogy valóban csupán szerencsés volt, továbbá – számos más nagynevű uralkodóhoz hasonlóan – kíméletlenül opportunista. A források alapján nem tudunk eleget személyiségéről ahhoz, hogy kijelentsük, volt-e része apja halálában, azonban nem is zárható ki teljesen. Korai halálához és annak okához hasonlóan ez is a történelem egyik legnagyobb hadvezérének rejtélyei közé tartozik.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/102106/pics/16043322191200606_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?