Lovag, szerzetes és útonálló is volt a középkor egyik legrettegettebb kalóza, Szerzetes Euszták

A sandwichi csata (kép forrása: Wikimedia Commons)

Gyilkolt, kínzott, csonkított, hazudott, és sokakat átvert a Szerzetes Euszták néven ismert kalóz, aki végül egy Anglia elleni hatalmas francia invázió vezetőjeként vesztette életét. Európa történetének egyik legkevésbé szent életű szerzetese fordulatokban bővelkedő életutat járt be.

Lovag, mágus, szerzetes

800 évvel ezelőtt Anglia egyik leggyűlöltebb embere méltó véget ért. A sandwichi csata néven elhíresült tengeri ütközetet Kent partjai közelében vívta egymással 1217. augusztus 24-én az angol és a francia hadiflotta.

Mialatt az összecsapás véres végkifejlete felé közeledett, Szerzetes Euszták saját hajója fedélzetén állva egy evezővel mért csapásokat az őt körülvevő angolokra. Egy korabeli leírás szerint „jó néhányat leütött, egyeseknek karját törte, másoknak bezúzta a fejét, egyikőjüknek a kulcscsontja tört szét”. Euszták szerencséje azonban fogytán volt: támadói hamar lefogták, majd – miután szökéssel próbálkozott –, visszahurcolták a fedélzetre, ahol fejét vették.

Euszták levágott fejét egy lándzsára tűzték, majd körbehordozták Anglia déli kikötővárosain, hogy mindenki megbizonyosodhasson róla: a félelmetes kalóz halott. A nép sokáig ünnepelte nagy jókedvvel a hírt.

Mi volt ennek az oka? Miként vált egy egykori bencés szerzetes széles körben gyűlölt kalózzá, aki csak a zsákmánynak és a kegyetlenkedésnek élt? Egy olyan férfi, aki egykor Isten szolgálatára esküdött fel, mit keresett egy Anglia ellen induló francia flottában?

Euszták 1170 körül született az észak-franciaországi Boulogne megyében, amelynek édesapja, Baudoin Busket egyik nagy hatalmú földesura volt. Habár Euszták a korabeli nemes ifjaktól elvárt módon lovagként lépett a felnőttkorba, a tenger hívó szava erősebbnek bizonyult a hagyományoknál, és hosszú utazások során a hajózás fortélyait is elsajátította.

Euszták lándzsavégre tűzött fejének körbehordozása

Egy ismeretlen szerző által költött korabeli verses elbeszélés, a Szerzetes Euszták románca szerint ezt követően a kasztíliai Toledóban tűnt fel, amely akkoriban a fekete mágia központjának hírében állt.

A költemény szerint itt egy titokzatos barlangban sajátította el a holtak életre hívásának sötét művészetét, amivel a korabeli felfogás szerint gyakorlatilag az ördögöt fogadta tanítómesteréül. Ezután azonban valami egészen különös történt: Euszták felcsapott szerzetesnek.

Szellentés a böjtölés helyett

Az évszázadok távlatából nem tudható, miért érezte úgy, hogy a bencések közé kell lépnie a boulogne-i St. Samer kolostorban, egy dolog azonban bizonyos: ha valaki biztosan nem volt alkalmas e rend életmódjára, az Euszták volt. Nem sokkal csatlakozása után már arról olvasni feljegyzéseket, hogy „sok ördögi cselekedetet” hajtott végre: arra biztatta testvéreit, hogy egyenek, amikor böjtölniük kellett volna, illetve arra is, hogy „szellentsenek a kerengőben”.

Nem meglepő módon hamar távozott a bencésektől (vagy ők bírták távozásra), az itt töltött rövid idő azonban rányomta bélyegét egész életére: innentől mindenhol Szerzetes Eusztákként ismerték. Szabályszegésre való erős hajlama ellenére következő „állása” Boulogne nagy hatalmú grófja, Renaud de Dammartin mellett volt, annak úgynevezett sénéchaljaként, azaz első számú hivatalnokaként.

Itt hamar megvádolták a pénzek helytelen kezelésével, a várható börtönbüntetés elől menekülve új „karrierbe” kezdett, útonállóként. A Boulogne környéki erdőkben rejtőzve rablásból tartotta fenn magát, miközben égett a gróf ellen érzett bosszúvágytól. Története innentől válik igazán érdekessé: embereivel számos kalandban vesz részt – rablásokban, villámgyors rajtaütésekben, ügyes szökésekben –, miközben egyre több borsot törnek a gróf és udvara orra alá.

Ferdinánd, Flandria grófja és Renaud de Dammartin, Boulogne grófja II. Fülöp Ágost király fogságában a bouvines-i csatát követően, 1214. (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az Eusztákról fennmaradt történetek igen sok szempontból hasonlítanak az Angliában népszerű Robin Hood kalandjaira. Az egykori szerzetes is számos álruhás mutatványt hajt végre, amelyekkel megszégyeníti a grófot és embereit. Egy alkalommal a leprások rongyait ölti magára, hogy aztán maga Renaud gróf adjon neki jóindulatból pénzt, egy másik esetben felkötözi egyik lábát térdnél, hogy féllábú koldusként nem csupán pénzt kapjon, de utána elkösse a gróf egyik lovát is.

Egy harmadik esetben Euszták nőnek öltözik, majd a gróf egyik fiatal lovagját környékezi meg egy ajánlattal: „Ha felszállhatok a lovadra, meg****hatsz.” Az izgatott ifjú készséggel megy bele az egyezségbe, Euszták pedig tovább tüzeli: „megtanítalak, hogyan használd a feneked.” Amikor az érdeklődő lovag felemeli a bandita szoknyáját, az elszellenti magát, majd kereket old a kiszemelt lovon.

A humoros történeteket azonban végigkísérik a sötétebb tettek is. Amikor Euszták foglyul ejt ötöt a gróf katonái közül, négyüknek levágja a lábfejét, majd az ötödiket hazaküldi egy üzenettel a grófhoz. Ahogy a krónika megjegyzi: a hírvivő „nem feledkezett meg csülkeiről”.

Ennél is sötétebb az az eset, amelyben Euszták elfog egy kémet, akit a gróf küldött utána: egy fiatal fiút. A kegyetlen bandita kieszel egy eljárást, amellyel arra kényszeríti a gyermeket, hogy önmagát akassza fel, és könyörgése ellenére sem engedi meg neki, hogy előtte meggyónja bűneit.

Anglia agyafúrt szövetségese

Idővel Euszták eszes megoldásai és kegyetlensége meglehetősen hírhedtté tették Boulogne környékén, de nem sokkal később már a La Manche túloldalán is hullámokat keltett ténykedésével: 1206-tól János angol király(a Robin Hood-legendák gonosz trónbitorlója) alkalmazásában állt.

A szerzetesből lett rabló a lehető legalkalmasabb pillanatot választotta az idegen uralkodó szolgálatába szegődésre, ugyanis János ekkoriban nagy erőkkel próbálta felmenői egykori birtokát, Normandiát visszaszerezni a francia koronától. János hadjáratának támogatásával Euszták immár a nemzetközi politikába is beszállt.

Az angol uralkodó vélhetően felismerte a rabló tehetségét a hajózáshoz, ebben pedig a lehetőséget arra, hogy egy kalózt támogatva keltsen zavart a térség francia kereskedelmi hajózásában. Egyes források szerint János 30 gályát bocsátott Euszták rendelkezésére, azaz valóságos flottát kapott az angol királytól.

János angol király vadászaton (kép forrása: Wikimedia Commons)

Euszták hamar belejött új fegyverei minél hatékonyabb alkalmazásába: angol, flamand és francia kalózai segítségével elfoglalta a két ország között fekvő Sark szigetét, és valóságos kalóztámaszpontot hozott létre, ahonnan támadások sorozatát hajtotta végre a francia kikötők ellen.

A feljegyzésekből úgy tűnik, a korai időszakban János és Euszták igen jó viszonyban voltak. János azon túl, hogy földet adományozott a kalózvezérnek Norfolkban (és egyes utalások szerint egy palotát is Londonban), szemet hunyt Euszták „magánvállalkozásai” felett, amelyek angol kikötőket is célba vettek.

A saját erszénye vastagítását célzó akciók miatt Euszták olyannyira hírhedtté vált a szigetország déli partja mentén, hogy ha bárhol partra kívánt szállni – üzletet kötni, vagy meglátogatni feleségét és lányát –, előbb menlevelet kellett szereznie a királytól vagy a helyi elöljáróktól, hogy ne essen bántódása.

Valamikor 1212 és 1214 között a helyzet megváltozott: Euszták és János viszonya megromlott. Ennek számos oka lehetett, köztük a pénz is. A béthune-i névtelenként ismert krónikás szerint Euszták mintegy húsz márkával tartozott az uralkodónak, amiért utóbbi tömlöcbe vetette a kalóz feleségét és lányát. Amikor Euszták továbbra sem fizetett, a király parancsára „megégették, megcsonkították és megölték” a lányt.

János király eleve híres volt arról, hogy rendkívül bizalmatlan minden olyan személlyel szemben, aki megítélése szerint túl nagy hatalomra tett szert. Könnyen lehetséges, hogy Jánost zavarta Euszták kvázi-független státusza Sark szigetén, amelyet meg is támadott saját haderejével, és a kalóz embereinek egy részét foglyul is ejtette.

A király és a kalóz viszonyának megváltozásában azonban a legnagyobb szereppel Euszták ősellenségégének, Boulogne grófjának lehetett a legnagyobb szerepe. Renaud gróf 1212-ben oldalt váltott az angol–francia háborúban, és Jánost kezdte el támogatni, aki a jelek szerint tárt karokkal fogadta: Renaud földjei óriási pluszbevételt jelentettek az angol uralkodónak, ezért pedig bőven megérte neki összerúgni a port az addig támogatott kalózzal.

Kalózból admirális

Bármi miatt is vesztek össze pontosan, annyi bizonyos, hogy 1215-re Euszták már szintén átállt a másik oldalra, és a francia udvar szolgálatában állt. Ahogy korábban János, úgy II. Fülöp Ágost francia király is felismerte Euszták képességeit, és ki akarta használni, hogy a kalóz mind a La Manche-ot, mind az angol hadszervezés belső működését behatóan ismerte.

A francia király egyenesen a csatornáért felelős admirálisává tette meg Eusztákot, aki a háború új szakaszba lépésével élete legnagyobb katonai vállalkozásába kezdett. 1216 májusában Lajos herceg, a francia trónörökös inváziós erővel szállt partra Angliában, és – a széles körben gyűlölt János király számos hívének átállásával – hamar elfoglalta az ország felét. Az angol bárók mintegy kétharmada Lajos herceg szolgálatába szegődött.

Eusztáknak nagy szerepe volt az invázió lebonyolításában, hajói csapatokat és ellátmányt egyaránt szállítottak át Franciaországból Angliába. 1217 tavaszára Lajos nehéz helyzetbe került: ellenségei bekerítették a kelet-sussexi Rye városánál, és tengeri blokáddal igyekeztek megakadályozni az inváziós erő felmentésére tett kísérleteket. A blokádot Euszták törte át, drámai mentőakciójának köszönhetően a herceg megmenekült.

Euszták halála egy 13. századi illusztráción

Néhány hónappal később Lajos hercegnek ismét Euszták segítségére volt szüksége. Miután 1217 májusában vereséget szenvedett a lincolni csatában, a herceg és serege Londonban ragadt ellátmány nélkül, és képtelen volt folytatni a hadjáratot. Eusztáknak ellátmányt és erősítést kellett Angliába juttatnia, és augusztusban útnak is indult.

Augusztus 24-én a kalóz-admirális flottája Sandwichnél az angol hajóhaddal találta szemben magát, és megsemmisítő vereséget szenvedett. Lajos hercegnek emiatt végül fel kellett adnia hadjáratát, és kénytelen volt visszatérni Franciaországba.

A krónikás Roger de Wendover szerint a kivégzés előtt álló Euszták utolsóként e szavakat hallotta életében: „Soha e világon nem fogsz többé, gonosz áruló, senkit átverni hamis ígéreteiddel!”

Euszták véres halála méltó lezárása volt életének. Habár a róla szóló művek nagyobb figyelmet szentelnek korai, útonállóként és egyfajta francia Robin Hoodként töltött időszakának, végül kalózként és flottaparancsnokként gyakorolta a legnagyobb hatást a 13. századi Európára – és egészen biztosan nem szerzetesként.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/101425/pics/16028381288522693_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?