Rémisztő démonok gyűjteménye a XX. század eleji Perzsiából

22. Az Ikrek csillagjegyet itt egy kétfejű férfi jeleníti meg. A hozzátartozó démonnak ennél több feje van.

Az emberek már ősidőktől fogva hisznek a démonok létezésében. A vallás megjelenésével párhuzamosan fejlődött a természetfeletti gyakran sötét hatalmát hirdető miszticizmus, és egyre kifinomultabb lett a hiedelmek és babonák világa is, amelyre jó példa a különféle démonábrázolásokat tartalmazó ősi kéziratok. A galériában szereplő démonábrazolások Iránból, a gazdag történelmi múlttal rendelkező Iszfahán városából származnak. Az 56 illusztrációt tartalmazó kéziratban rengeteg démont jelenítettek meg. A rajzokhoz varázsigéket is mellékeltek, amelyek az ördögi kreatúrák elűzését szolgálták.

Démontörténeti összefoglaló

Jóval a modern tudomány megjelenése előtt a betegségeket és más bajokat varázsigékkel igyekeztek elűzni. Ezeket az ősrégi szövegeket gondosan lejegyezték, mivel úgy hitték, hogy olyan erő lakozik bennük, amelynek segítségével a földi halandók megszabadulhatnak a minden kórság és baj forrásának tartott démonoktól.

Alvó embert zaklató démon. Az ilyesfajta éjszakai démonok a világ szinte minden táján felbukkannak az ősi kéziratokban.

Nyelvét öltögető kék démon

Az írott történelem forrásait tekintve a zsidók az elsők között voltak a démonábrázolásban. Az első démonokat bemutató művek a Kr. e. 6. században, a babiloni fogság ideje alatt születtek.

Ez a macska külsejű, nőies démon a 20. század eleji szöveg egyik gyöngyszeme.

A démonok ábrázolása már jóval az iszlám előtt megjelent a Közel-Keleten. Ez ilyesfajta rajzokat és szövegeket az emberek talizmánként használták a sátáni teremtmények ellen.

Ezek az ősi illusztrációk valamiféle vizuális támpontot próbáltak adni a hívőknek az emberi lelkeket és családokat fenyegető sötét teremtményekről. A varázsigéket gyakran különféle háztartási eszközökre írták, hogy azok egyfajta védelmező talizmánként funkcionáljanak csakúgy, mint a kéziratokban összegyűjtött mágikus szövegek.

Pettyezett bőrű, szarvakkal felfegyverzett, fehér bajuszú démon gabonaszemeket és vizet gyűjt egy tálba. A démonokat a letűnt korok emberei gyakorta ennél vadabb szerepekben ábrázolták: az ördögi teremtmények a rajzokon sokszor embereket falnak fel vagy gúnyolódtak rajtuk.

Vérvörös démon sárga kalappal, kezében egy ördögi ostorral.

A kereszténység megjelenésével az ördögtől valónak tartott boszorkánymesterség és mindenféle okkult tudományok tovább éltek, és a felvilágosodás évszázadaiban, a 17. és 18. században is léteztek. Ennek az egyik legjobb példája A démonológia és mágia kézikönyve, amely egy sor bizarr és horrorisztikus démoni teremtmény és sátáni szertartás illusztrációját tartalmazta.

Egy „serényen dolgozó” démon. A képet a Bucknell Egyetem Vallástudományi Tanszékének szakértője szerint egy rammal, azaz szellemidéző mester készítette a 20. század elején.

Alvó ember talpát nyaló démon. Az ábrázolás az alvási paralízis, vagy alvási bénulás egyik középkori magyarázata. Az alvási bénulásban szenvedő személy ugyanis közvetlenül az elalvás előtt, vagy ébredéskor a szemein kívül egyetlen izmát sem tudja mozgatni. Az állapotot gyakran kísérik hallucinációk is. A középkorban ezeket a szimptómákat a démonok vagy gonosz erők kártékony munkájának tulajdonították.

Hasonló könyveket azonban nem csak Európában adtak ki. A Közel-Kelet is bővelkedett az ilyen típusú kéziratokban. Iránban, az iszlám fénykorában a démoni lények létezését az emberek olyan egyértelműnek gondolták, mint a menny és a pokol létezését, ezért magától értetődőnek vették, hogy védekezni kell a bestiák ellen.

Kígyócsápokkal és szarvakkal „felszerelt” démon. A hibrid ördögi lények nagyon gyakoriak voltak az európai démonábrázolásokban is, így megtalálhatóak A démonológia és mágia kompendiuma (kézikönyve) című 18. századi könyvben is.

A kereszténység kezdeti szakaszában elterjedt az az elképzelés, hogy a betegségekért legtöbbször a démonok a felelősek.

A galériában bemutatott illusztrációk egy 20. század elején készült, Kitab-i Aja'ib-i makhluqat címmel ellátott, mágiával és asztrológiával foglalkozó kéziratból származnak. A pokoli lényekhez a kézirat megalkotója egy-egy csillagjegyet is társított.

Készül a „pokoli fürdő”: Egy elefántorrú démon ismeretlen folyadékot önt egy medencébe.

Egy leopárdszerű démon kisgyermekkel a karjában. A pokoli teremtményektől a kisdedek sem voltak biztonságban.

A pennsylvaniai Bucknell Egyetem hittudományi tanszékén oktató Ali Karjoo-Ravary szerint a démonillusztrációk egy korábbi kéziratból származhatnak, amelyekhez később különféle démonűző, mágikus szövegeket illesztettek.

A pokol teremtményei nem csak rettenetet keltettek, de szívesen csúfolódtak is. Itt egy démon nyelvet ölt egy hidzsábot viselő nőre.

A Kitab-i Aja'ib-i makhluqat című kézirat szerzője szerint a démonológia mesterei tudásukat Salamon zsidó királynak köszönhetik, aki kontrollálni tudta az ördögi lelkeket és démonokat.

A Princeton Egyetemen őrzött kézirat szerzője a bibliai Salamon királyt nevezi meg a démonokkal kapcsolatos tudásanyag forrásának, aki ezen ördögi teremtmények felett szerzett befolyásáról is ismert volt.

A Kitab-i Aja'ib-i makhluqat 56 rajzot tartalmaz, amelyekhez leírás is tartozik. A kéziratot nagy valószínűséggel egy démonológus használta.

A kézirat arab szövegei a képeken látható különböző démonok legyőzésére, elűzésére szolgáló varázslatokat, valamint a csillagképekkel és a csillagok születésével kapcsolatos információkat tartalmaznak.

A kéziratban szereplő démonok és azok asztrológiai kapcsolata mellett az arab szövegek csillagképekről, a csillagok születéséről, Mihály és Gábriel arkangyalokról is értekeznek, sőt egy feltételezett személyleírást is adnak Isten két hírvivőjéről.

Lila és fekete pettyes démon egy kisdeddel. Amint azt a 20. századi perzsa kézirat is bizonyítja, a gonosz elhárítására szolgáló varázslatok a modern korszakban is fennmaradtak.

Egy újabb hibrid lény: szarvas fejű, dúskeblű démon nyaklánccal.

A 20. század elején keletkezett Kitab-i Aja'ib-i makhluqat kézirat jó példa arra, hogy a misztikus hiedelmek a legújabb korban is tovább öröklődtek, függetlenül attól, hogy a természetfelettiben való hit az egzakt természettudományok fejlődésével visszaszorult.

Egy óriási nyolcfejű démon, amelyről feltételezhető, hogy valamiféle kapcsolatban áll a Halak csillagjeggyel.

A démoni ábrázolásokat egy korábbi kéziratból vették át, amelyet valószínűleg egy jós vagy jósnő használt jósláshoz. Az itt látható démont a hozzá tartozó csillagjeggyel, a Kossal ábrázolták.

A Bika csillagjegyhez tartozó démon

A Rák csillagjegy és a hozzá tartozó démon. A Kitab-i Aja'ib-i makhluqat számos varázsigét, illetve asztrológiai leírást tartalmaz, amelyek azt taglalják, hogy melyik démon milyen állatövi jegyhez tartozik. A kéziratban más, az asztrológiához kapcsolódó lényekről is olvashatunk.

Az Oroszlán csillagjegy és a hozzá tartozó démon. A démonokról való legkorábbi leírások az úgynevezett „babilóniai Talmud” idejéből származnak. Az akkori idők rabbijai szerint kész áldás, hogy a démonok láthatatlanok, mert ha az emberi szem számára láthatóvá válnának egyetlen teremtmény sem bírna megbirkózni a látványukkal.

A Szűz és démona

A Mérleghez egy madárszerű lényt képzeltek el a letűnt korok „szellemszakértői”

A Skorpió és démona. Mindegyik ábrázoláshoz rituális leírásokat csatoltak, amelyek segítséget nyújthattak a különböző teremtmények kezelését, elűzését illetően.

A Nyilas és a hozzátartozó démon. A Kitab-i Aja'ib-i makhluqat-ban található ábrázolásokon a démonok nem mindig ilyen szelídek. Egyes rajzokon groteszk vagy gyomorforgató dolgokat művelnek, fogakat húznak ki, vagy éppen a halandó emberek szemeit tolják ki.

Itt a Bak csillagjegyet láthatjuk egy háromfejű, koronás démonnal

A Vízöntő csillagjegyhez háromnál több fej dukál

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/101265/pics/16025141679312908_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?