Egyszer egy elítélt ártatlanságát is bebizonyította Sherlock Holmes atyja

Arthur Conan Doyle 1893-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Sir Arthur Conan Doyle nevéről mindenkinek a tűpontos logikával rendelkező Sherlock Holmes alakja jut eszébe. Kevesen tudják, hogy a „szuperdetektív” megalkotója, Doyle egy alkalommal valódi nyomozót is játszott, az ügy pedig, amelybe beleásta magát, végül kihatott a brit bírósági szervezetrendszerre is.

Sánta bizonyítékok

„Úgy tűnik, Sir Arthur Conan Doyle nagyobb detektívvé növi ki magát, mint az általa teremtett hős, Sherlock Holmes” – írta a New York Times 1907. szeptember 1-jén.

Doyle egy olyan ügybe bonyolódott, amely a média érdeklődésének középpontjába került, és amelyet nem „teremtménye”, Sherlock Holmes, hanem saját maga próbált felgöngyölíteni. A történet 1906-ban George Edalji szabadulásával kezdődött, aki állatok megcsonkítása miatt került börtönbe.

Edaljit azzal vádolták, hogy Anglia középnyugati részén található Great Wyrley környéki farmokon bestiálisan megsebzett, illetve megcsonkított számos lábasjószágot, lovat és marhát. Az 1903-ban elítélt férfi 1906-ban szabadult. Ügye már 1903-ban is nagy feltűnést keltett, sokan úgy vélték, hogy a férfi koholt vádak miatt került börtönbe. Szabadulása után a jogvégzett és az ügyvédi munkájától eltiltott Edalji levelet írt Doyle-nak, amelyben arra kérte a szerzőt, hogy segítsen bebizonyítani az ártatlanságát.

Doyle, aki általában elhárította az ehhez hasonló felkéréseket, most igent mondott. Edaljinak szerencséje volt: Doyle felesége halála miatt akkoriban mély lelki traumán ment keresztül és elfoglaltságot keresett, hogy lekösse magát.

Doyle sejtette, hogy Edalji indiai származása részben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a férfit megvádolják, és nyilvánvalóvá vált számára azt is, hogy a Staffordshire megyei rendőrség gyakran fajgyűlöleten alapuló, diszkriminatív intézkedéseket hozott. A tárgyi bizonyítékok elképesztően gyengék voltak, és nem támasztották alá a vád állításait. Sokatmondó volt az is, hogy Edalji már börtönben ült, amikor Great Wyrley-ben egy újabb lovat sebeztek meg.

Doyle a férfi nem túl éles látására alapozta Edalji ártatlanságát. Az író ugyanis az első találkozásukkor egy nagyon „Holmes-szerű” megfigyelés keretében kiszúrta, hogy Edalji rendkívül közel tartja arcához az újságot, azaz rövidlátó. Mivel az állatokat rendszerint éjjel sebezték meg, és a tettesnek az éjszaka közepén számos tárgyi akadályt is le kellett küzdenie, hogy végrehajtsa a műveletet, Doyle-ban erős kételyek merültek fel az Edalji ellen hozott ítélet megalapozottságát illetően.

Miután az író elvállalta az ügyet, Edalji gyorsan a hatóságok által az állampolgárok ellen elkövetett igazságtalanságok szimbólumává vállt. Doyle-hoz, illetve a sztorit felkaroló Daily Telegraph-hoz egyaránt ömleni kezdtek a levelek. A napilapnak kapóra jött az eset, és leközölte Doyle Edalji ártatlanságát bizonyító írását.

Hivatali ellenállás, felemás eredmény

Bár a közvélemény egy jelentős része Edalji és az őt védő író oldalán állt, azért akadtak ellenvélemények. George Anson staffordshire-i rendőrfőkapitány nagyon nem nézte jó szemmel, hogy egy „celeb” beleüti az orrát egy, a rendőrség által már lezártnak tekintett ügybe.

Doyle nem amatőr nyomozó volt: majdnem napi rendszerességgel zaklatta a főkapitányt, leveleiben megkérdőjelezte a nyomozás szinte minden részletét, és a bűntényt nézve rengeteg alternatívát felvetett az indítékok és a személyek tekintetében, de ami a legrosszabb volt a rendőrségre nézve, az a sajtónyilvánosság volt, amelyet a népszerű író könnyen megkapott.

Mivel Edaljit már szabadlábra helyezték, az író szándéka az volt, hogy védencének valamiféle anyagi kompenzációt harcoljon ki a téves ítélet miatt. Anson gyakorta udvariatlanul és igen éles hangon kritizálta Doyle felvetéseit, „nyers és megvetendő” alaknak nevezve az írót.

George Edalji

Doyle azonban fittyet hányt a szakember kritikáira és nem tántorodott meg akkor sem, amikor egy névtelen, fenyegető hangvételű levelet kapott, amelyben igen nyomatékosan közölték vele, hogy az állatkínzásos ügyben Edalji volt az elkövető. A levél csak megerősítette abban, hogy a valódi bűnös már olyannyira tart attól, hogy lelepleződik, hogy a megfélemlítéssel próbálkozik.

Az ügy ezen pontján Doyle-nak már volt egy gyanúsítottja, egy volt tengerész, bizonyos Royden Sharp. A férfiről úgy hírlett, hogy rendkívül lobbanékony, agresszív természetű, és egyszer láttak nála egy szikét is, amellyel igen könnyen hasonló sebeket lehetett ejteni, olyanokat, amelyeket a Great Wyrley-ben megcsonkított állatokon találtak. Doyle kiállását Edalji mellett egy névtelen tudósító úgy foglalta össze, hogy az író magatartása könnyen „veséi és mája elvesztésébe kerülhet”.

Az író később megtudta, hogy a levelet nem a valódi elkövető, hanem maga Anson rendőrfőkapitány írta. Anson azt remélte, hogy az írásbeli fenyegetés vagy elbátortalanítja az írót, vagy egy teljesen rossz irányba tereli majd magánnyomozását. A közelmúltban nyilvánosságra hozott, és 2015-ben árverésre került dokumentumok szerint Anson egyfajta örömet is érzett, hogy megvezetheti „Sherlock Holmest”.

Anson erőfeszítései azonban nem értek célt, Doyle ugyanis túlságosan fajsúlyos és híres személyiség volt ahhoz, hogy nagy nyilvánosságot kapott „kereszteshadjáratát” a belügyminisztérium egyszerűen figyelmen kívül hagyja. 1907-ben Edaljit felmentették, így a férfi visszatérhetett ügyvédi hivatásához, nyilvános bocsánatkérést és anyagi kártérítést azonban nem kapott.

Doyle-t lesújtotta a hatóságok felemás lépése, de annyi elégtételt azonban kapott, hogy önkéntes magánynyomozói és ügyvédi munkája révén jelentős hatással lehetett a brit jogra. Az Edalji-ügy nyilvánossága ugyanis hozzájárult a Fellebbviteli Büntetőbíróság felállításához Nagy-Britanniában, amely a büntetőperek vádlottjainak számára több esélyt adott arra, hogy tisztázzák magukat az ellenük felhozott, esetleg hamis vádak alól.

Bár Doyle a közvélemény rokonszenvét megnyerte, az ügyet nem sikerült megoldania: a nyomozók nem nagyon érdeklődtek Sharp után. A jószágszabdaló személy kiléte örökre a homályban maradt.

https://mult-kor.hu/elofizetes

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/101158/pics/16022485619467870_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?