A középkori Perzsiában adhattak először krómot az acélhoz

A perzsa szablya (samsír) egy jellegzetes példája. E kardforma a középkorban, a 9-10. század folyamán terjedt át a mai Irán területére Közép-Ázsiából (kép forrása: Wikimedia Commons)

A napjainkban szerszámacélként is ismert, króm hozzáadásával keményített acélt legelőször az eddig feltételezett időpontnál mintegy ezer évvel korábban készíthették a mai Irán területén a University College London kutatói szerint.

Írott forrásokból régészeti felfedezés

A Journal of Archaeological Science című lapban megjelent tanulmány által közölt felfedezés középkori perzsa kéziratok alapján született, amelyek a dél-iráni Csahakba vezették a kutatókat. A felfedezés óriási jelentőségű, tekintve, hogy eddigi ismereteink szerint a krómot első ízben a 20. században adtak az acélhoz.

A tanulmány vezető szerzője, a UCL régésze, Dr. Rahil Alipour elmondta: „Kutatásunk az első bizonyítékát nyújta annak, hogy szándékosan adtak krómtartalmú ásványt a készülő acélhoz. Úgy gondoljuk, ez egy perzsa jelenség volt.”

„Kutatásunk nem csupán a krómacél előállításának legkorábbi bizonyítékára derít fényt, egészen a 11. századig visszanyúlva, de olyan kémiai nyomelemmel is szolgál, amely segíthet a Csahakban vagy a csahaki eljárás szerint készült, múzeumokban vagy régészeti gyűjteményekben lévő olvasztótégelyes acéltárgyak azonosításában is” – tette hozzá.

A 12. századtól egészen a 19. századig számos történelmi kézirat említi Csahakot mint az acélgyártás egykori híres központját, egyben ez az egyetlen régészeti lelőhely Iránban, ahol olvasztótégelyes acélkészítés nyomaira bukkantak.

Habár védett régészeti helyszínként regisztrálták, sokáig nem volt biztos, hogy a kutatók a megfelelő helyszínen keresik a szövegek által említett acélgyártási központot, mivel számos falvat hívnak Csahaknak az országban.

A kép végül egy perzsa polihisztor, Abu-Rajhán Biruni által írt, „A drágakövek ismeretének kivonata” című 10. vagy 11. századi szövegből, illetve a csahaki régészeti lelőhelyről előkerült olvasztótégely-maradványokból állt össze.

Biruni szövege egyedülálló módon tartalmaz egy konkrét receptet a korabeli acélgyártáshoz, amely egy rejtélyes elemet is felsorolt. Mint később kiderült, ez egy krómérc tartalmú ásvány volt.

Önálló kultúra, rideg pengék

A kutatók több, olvasztótégelyek melegítéséhez használt faszéndarab radiokarbonos vizsgálatával megállapították, hogy a 10-11. századra datálhatók, elektronmikroszkópos vizsgálattal pedig a krómérc maradványait is sikerült azonosítaniuk a mintákban.

Magában az acélkészítés után megmaradt salakban megtalálható apró acélmaradékokban szintén felfedeztek 1-2 tömegszázaléknyi krómot, ami bizonyítja, hogy az elkészített anyag összeállt krómacéllá a folyamat eredményeképpen. E folyamatot a tudomány jelenlegi állása szerint a késő 19. századig nem ismételte meg az emberiség.

Thilo Rehren professzor, a tanulmány egyik társszerzője elmondta: „Egy Dr. Alipour által lefordított 13. századi kézirat finom és szép mintái miatt emeli ki a csahaki acélt, azonban megjegyzi, hogy az itt készült kardok ridegek, törékenyek is voltak, ezért elvesztették értéküket. Napjainkban a helyszín egy szerény falu, amely régészeti lelőhelyként való azonosítása előtt csak mezőgazdaságáról volt ismert.”

Az egyik megtalált olvasztótégely falához tapadt acélmaradvány

A kutatók szerint felfedezésük önálló, perzsa olvasztótégelyes acélkészítési kultúra létét jelzi, amely elkülönül a szélesebb körben ismert közép-ázsiai acélgyártástól, amelynek példái Üzbegisztánból és Türkmenisztánból is ismertek. Az eljárás alacsony (1 tömegszázalékos) krómtartalmú acélt eredményezhetett.

Marcos Martinon-Torres, a Cambridge-i Egyetem professzora és a tanulmány társszerzője hozzátette: „Az azonosítás folyamata sokszor hosszú és bonyolult, több okból is. Először is a szóhasználat, amellyel egykor leírták a technikai folyamatokat vagy az anyagokat, már kiveszhetett a nyelvből, avagy akkori jelentésük különbözhet a mai használatuktól.”

„Emellett az írást kizárólag a társadalmi elit művelte, nem pedig az ilyen mesterségekkel foglalkozók, ez pedig hibákhoz, illetve hiányosságokhoz vezethet a szövegekben.”

A kutatás következő lépéseiről Dr. Alipour azt mondta: „Múzeumi szakértőkkel szeretnénk megosztani eredményeinket, hogy együttműködve datáljunk és felkutassunk további olyan olvasztótégelyes eljárással készült acéltárgyakat, amelyekben megtalálható ez az egyedi krómadalék.”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/100967/pics/16018957481656403_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?