Sokáig egyetlen személynek tartották a mohawk indiánok két Hendrick nevű „királyát”

Mohawk harcosok brit irányítás alatt a hétéves háborúban

1755. szeptember 8-án a világ akkori leghíresebb indiánja életét vesztette. A „Hendrick király” néven ismert mohawk férfival francia csapatok, illetve velük szövetséges indiánok végeztek egy lesből indított támadásban, amely „véres reggeli felderítés” néven vonult be a történelembe. A rajtaütés az Európában hétéves háború néven ismert konfliktus egyik mellékhadszínterén, az amerikai brit gyarmatokon vívott „francia és indián háború” (1754-1763) egyik csatájának előzménye volt. A György-tavi csatát végül Hendrick barátai, a britek nyerték meg, azonban elvesztették egy fontos szövetségesüket.

Az ifjabb király

Az angolok által Hendrick Peters Theyanooguin néven ismert férfi története más miatt is érdekes: egy különös történelmi és nyelvészeti egybeesés folytán nem csupán saját jogán, de egy másik személlyel való gyakori összetévesztése miatt is sokan ismerik nevét. Nem ő volt ugyanis az egyetlen „Hendrick király” a mohawkok közt.

Észak-Amerika keleti partja, valamint a Szent Lőrinc-folyó és a Nagy-tavak térségének helyzete korántsem volt bonyodalmaktól mentes a 16. század végén és a 18. század elején. Mind Anglia (1707-től Nagy-Britannia), mind Franciaország folyamatosan erősíteni igyekezett saját pozícióját és gyengíteni a másikét a vadregényes, alig feltérképezett tájon, és a két tűz közé kerülve igyekeztek túlélni – és függetlenségüket, amennyire lehetett, megőrizni – a különböző őslakos népek.

Hendrick Peters Theyanooguin (kép forrása: Wikimedia Commons)

A két birodalom az Újvilágban rendre bevonta egymás közötti háborúiba a jó helyismerettel rendelkező, gyakorta rivalizáló őslakos csoportokat. A konfliktusok szálainak kibogozását az érdeklődők számára nehezíti, hogy az itteni háborúk részben „magukban”, a külvilágtól függetlenül, részben pedig az Európában szintén gyakori háborúk mellékhadszíntereiként zajlottak. Bár a térségben a legnagyobb politikai súllyal bíró Irokéz Törzsszövetség tagjai igyekeztek elkerülni az egymással való harcot, erre is akadt példa az évtizedek során.

Mindkét „Hendrick király” az Irokéz Törzsszövetségbe tartozó mohawk nép körében volt törzsfőnök, és mindketten a britekkel szövetségben harcoltak, elősegítve a szigetország birodalmi törekvéseit Franciaországéival szemben. Mindketten megkeresztelkedtek, méghozzá holland misszionáriusok által, így mindketten a Henrik név holland változatát kapták.

A mintegy 30 évnyi korkülönbség mellett fontos megjegyezni, hogy a mohawk népen belül más klánból származtak: az „ifjabb” Hendrick a medve, míg az idősebb a farkas klán tagja volt.

A mohawk kultúra különleges abból a szempontból, hogy a klánhovatartozást és a különféle tisztségeket is anyai ágon tartják számon, illetve örökítik tovább, és az édesanya fivérei fontosabb szerepet játszanak a gyermekek életében, mint a biológiai édesapa.

Hendrick Peters Theyanooguin (1692-1755) halálának történetét , illetve sírhelyét híven őrzi a hagyomány a gyarmati korszak óta. Habár már a „véres reggeli felderítés” idején igen ismert személy volt, halála új szintre juttatta hírnevét: Nagy-Britanniában és annak más gyarmatain is hajókat és kocsmákat neveztek el a birodalomért hősi halált halt „jó indiánról”.

Az idősebb király

A korábbi „Hendrick király”, Hendrick Tejonihokarawa (1660 k. – 1735 k.) mintegy 30 évvel előzte meg a hétéves háború hősét. Ő volt az úgynevezett „négy indián király” egyike, akiket az egyesített Nagy-Britannia első uralkodója, Anna királynő színe elé vezettek 1710-ben, és valódi hírességekként jártak a csodájukra Angliában. Ennek ellenére sem születése, sem halála időpontja nem teljesen bizonyos.

Annyi biztosra vehető, hogy ő is kivette a részét a brit és francia gyarmati területek közötti harcból: a „Vilmos király háborúja”, illetve „második indián háború” néven ismert konfliktusban (1688-1697) részt vett egy Kanada ellen indított sikertelen invázióban és más, franciák elleni hadjáratokban is.

Hendrick Tejonihokarawa (kép forrása: Wikimedia Commons)

1710-es angliai látogatása már jobban dokumentált: ennek során arra kérte Anna királynőt, küldjön anglikán misszionáriusokat az irokézek körében erőszakos módszerekkel téríteni próbáló francia jezsuiták ellensúlyozására.

A királynő cserébe arra kérte őt, hogy segítsen a „szegény pfalziak” néven ismert német háborús menekülteknek letelepedni a Mohawk folyó mentén, miután sem Angliában, sem Írországban nem sikerült megfelelően elhelyezni őket (a valójában többnyire a Rajna középső vidékéről származó földművesek a folyamatos francia betörések elől kerestek menedéket).

Mindkét „Hendrick király” ékes példája annak, hogy a mohawkok, illetve általában az irokéz törzsszövetség népei miként próbáltak a lehető legjobban egyensúlyozni a két nagy gyarmatosító hatalom között, amelyek ellen a fegyveres harcot felvenni már nem volt esélyük.

Nevük hasonlósága miatt azonban egészen az 1990-es évekig egyazon személyként kezelték őket – a helyzeten egy genealógiai kiadvány változtatott, amely 1996-ban jelent meg. Életük kutatása azóta is tart, és egyre nagyobb érdeklődésre tart számot.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/98650/pics/15966188716351429_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?