Csigaházakból derülhet fény a híres angol krétaóriás valódi korára

Kép forrása: Wikimedia Commons

Csigaházak segítségével bizonyítják a kutatók, hogy az angliai Dorset egyik krétakő domboldalába vágott, ágaskodó fallosszal ábrázolt 55 méter magas emberalak nem lehet a középkornál régebbi.

Martin Popworth, aNational Trust emlékhelyvédelmi szervezet rangidős régésze és Mike Allen környezetrégész szerint két csigafajta, amelyek először a római korban tűntek fel Nagy-Britanniában (talán Galliából áttelepítve emberi fogyasztásra), semmilyen maradványa nem található meg a helyszínen.

Egy mikroszkopikus faj maradványait azonban, amely a 13-14. század óta van csak jelen a szigetországban, a kutatók megtalálták a figurából vett földmintákon. „Ezek véletlenül érkeztek meg hozzánk, talán a szalmában és szénában, amellyel kibélelték a kontinensről érkező rakományt” – mondta el Allen.

Ezek a meglepően sokatmondó csigaházak az „óriás” körüli növényzet változásaira is következtetni engednek az idők során. Egy ponton a helyiek hagyták, hogy benője az alak vonalait a fű, Viktória királynő korára azonban ismét teljes pompájában volt látható.

A Cerne Abbas-i óriás első írásos említése a 17. századból való. 1694. november 4-én a helyi Szent Mária-templom gondnoka jegyzett be az évkönyvbe egy 3 shillinges összeget „az Óriás javításáért”.

A régiségkedvelők érdeklődése az alakzat iránt a 18. században nőtt meg. John Hutchins Dorset történelme és régiségei című 1774-es művében azt írta, az óriást a terület akkori birtokosa, Lord Holles vágatta a domboldalba, talán Oliver Cromwell obszcén paródiájaként. Hutchins szerint a helyi öregek akkoriban „azt állították, az emberemlékezetnél régebb óta ott van.”

1935-ben F.J. Darton Angol szövet – a falusi élet tanulmánya című művében azt írta, az óriást az angol polgárháború idején készítették helyi földművesek, hogy ne fosszák ki földjeiket a katonák. Mivel nekik nem voltak tűzfegyvereik, az óriáséhoz hasonló botokkal védekeztek a seregek rekvirálásai ellen, és ellenállásuk jelképéül készítették az óriást.

A neves régész, Sir Flinders Petrie 1926-ban vizsgálta meg a figurát, és arra következtetett, hogy az a bronzkorból származik. Ezt mindössze arra alapozta, hogy a közelben megtalált egy bronzkori települést is. Pitt Rivers tábornok, a föld utolsó birtokosa, aki 1919-ben a National Trustra ruházta az óriást, úgy hitte, hogy az Héraklész/Herkules római kori ábrázolása.

Dr. William Stukely 18. századi régiségkereskedő szintén biztos volt benne, hogy az óriás „a híres és első Herkules, az első britanniai kolónia föníciai vezetője, amikor azok idejöttek a cornwalli ónért.” Megint más elméletek a rómaiak előtti vaskorra teszik keletkezését, és egy kelta istenség, avagy az angolszász Helith vagy Helis isten alakját látják benne.

A nyomozás azonban még nem zárult le: az óriás könyökéből és lábaiból vett talajmintákat még optikailag stimulált fénykibocsátás („optically stimulated luminescence, OSL) vizsgálatnak vetik alá, amellyel meg lehet állapítani, a földben található ásványok mikor voltak utoljára napfénynek kitéve.

A különböző vizsgálatokat a koronavírus-járvány is hátráltatta eddig, az eredmények jelenleg őszre várhatók. Ha minden jól megy, az OSL-vizsgálat eredményei igen keskeny idősávra szűkítik az óriás keletkezésének idejét.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/98498/pics/15962206622271250_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?