Kapcsolatban álltak a középkorban az amerikai őslakosok és a polinézek

Polinéz papok, akiket Cook kapitány rajzolója, John Webber örökített meg Hawaiin, 1778. (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az amerikai kontinens őslakosai és a polinéz szigetvilág lakói az óriási távolságok dacára keveredtek egymással mintegy 800 évvel ezelőtt, cáfolhatatlan bizonyítékot hagyva a mai populációk DNS-ében, írja egy nemrég megjelent tanulmány.

Kérdéses helyszín

Az továbbra is kérdés, hogy a mai Kolumbia vagy Ecuador területéről hajóztak több ezer kilométert az ott élők, és telepedtek le a Csendes-óceán szigeteinek lakosai közt, vagy utóbbiak jutottak-e el Dél-Amerikába és vissza, majd nemzettek kevert utódokat.

Annyi azonban a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint bizonyos, hogy mindez évszázadokkal azelőtt történt, hogy európaiak érkeztek volna akármelyik területre, továbbá, hogy a mai Francia Polinézia területén élők körében kimutatható az Újvilágból származó DNS.

„Ezek az eredmények teljesen megváltoztatják a fajunk nagy kontinentális terjeszkedésének egyik legkevésbé ismert fejezetéről alkotott képünket” – mondta el a tanulmány vezető szerzője, Andreas Moreno-Estrada, a Mexikói Nemzeti Genomlaboratórium fő biodiverzitás-kutatója.

A régészek és történészek körében évtizedek óta viták tárgya, hogy Óceánia lakói és Amerika őslakosai találkoztak-e az európai középkor idején, és ha igen, milyen kapcsolat alakulhatott ki köztük.

1947-ben Thor Heyerdahl norvég felfedező-író odáig ment, hogy megépített egy primitív tutajt – amelyet az inkák egyik istenségéről Kon-Tikinek nevezett el –, majd 101 nap alatt csaknem 7000 kilométert megtéve eljutott Peruból a Francia Polinéziához tartozó Tuamotu-szigetekre. Mint most kiderült, éppen ez a szigetcsoport az egyike azoknak, ahol az Újvilágból származó DNS-nyomok felbukkantak a lakosság körében.

Heyerdahlnak meggyőződése volt, hogy a mindentől távoli szigeteket a mai Peru területéről származó emberek népesítették be, kísérletével azt akarta bemutatni, hogy ez lehetséges volt az ott élők számára elérhető technológiával. A mostani tanulmány alapján azonban a szakértők szerint csupán félig lehetett igaza.

„Valószínűbb, hogy a polinézek érték el Amerikát, tekintve hajózási technológiájukat és bizonyított képességüket arra, hogy átkeljenek több ezer mérföldnyi nyílt óceánon” – mondta a tanulmány másik vezető szerzője, Alexander Ioannidis, a Stanford Egyetem posztdoktori kutatója.

Édesburgonya és genetika

A stabilizáló külvillával felszerelt kenuik segítségével a polinézek a Hawaii-szigetek, a Húsvét-sziget és Új-Zéland alkotta háromszögben számos szigetet benépesítettek a Csendes-óceánon az évszázadok során. Egészen mostanáig a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy találkoztak az amerikai őslakosokkal, az édesburgonya volt.

„Az amerikai kontinensen őshonos, de az onnan több ezer mérföldre lévő szigeteken is előfordult, az európaiak megjelenése előtt” – mondta Ioannidis. Emellett a polinéz nyelveken az édesburgonyát jelentő szavak igencsak hasonlítanak az Andok őshonos nyelveiben azonos jelentéssel bíró szavakra.

A szkeptikusok azonban rámutattak: a növény magjai akár egy darab sodródó fán is átszelhették a Csendes-óceánt, ahol aztán kinőve felfedezhették őket az itt élő emberek.

A lehetséges emberi kapcsolatfelvétel esetleges pontjainak vizsgálatához a kutatók Közép- és Dél-Amerika nyugati partja mentén 15 különböző őslakos csoporttól, illetve 17 polinéz sziget lakóitól vettek DNS-mintát – összesen több mint 800 egyéntől.

Thor Heyerdahl a Kon-Tiki fedélzetén, 1947. (kép forrása: Wikimedia Commons)

„Hosszú, pontosan azonos kódú DNS-szálakat kerestünk” – mondta el Ioannidis. Az egyezés a kolumbiai és ecuadori őslakosokkal eltéveszthetetlen volt, mind a hagyományos statisztikai módszerekkel, mind a mai számítógépes számításokkal. A minták ráadásul arra is következtetni engednek, nagyjából mikor történhetett a két csoport találkozása.

Az egymás utáni nemzedékek DNS-e minden esetben „rekombinálódik”, azaz az apától és az anyától származó darabok egymáshoz kapcsolódnak, új mintázatot létrehozva. „A polinézekben megtalált apró amerikai őslakos DNS-darabok hosszát megvizsgálva meg tudjuk becsülni, hány nemzedékkel ezelőtt történt a kontaktus” – mondta el Ioannidis.

Ez alapján az amerikai őslakosok Kr. u. 1200 körül találkozhattak a polinézekkel. Dzsingisz Kán ekkoriban rohanta le Kínát, és a keresztesek ekkoriban fosztották ki Konstantinápolyt. Az eredmények megcáfolják azt a régóta fennálló elméletet, mely szerint a két eltérő kultúra és populáció a Dél-Amerikához viszonylag közel fekvő Húsvét-szigeten találkozhatott először.

Moreno-Estrada szerint az új számítási módszerek segítségével a múlt további ismeretlen fejezetei nyílnak meg idővel a tudomány előtt. „A történetírás eddig jobbára az írott beszámolókra hagyatkozott, amelyeket többnyire azok írtak – és azokra fókuszálnak –, akik uralkodnak” – mondta. „Most a genetika és az adattudomány az emberiség többi részének talán még lenyűgözőbb – és semmivel sem kevésbé igaz – történeteinek elmesélését teszik lehetővé.”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/98435/pics/15961108797230384_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?