A hedonistától az erőszakos térítőig: hét kevésbé jámbor szent a történelemből

Hippói Szent Ágoston, Egyiptomi Szent Mária és Szent Juniper Serra (képek forrása: Wikimedia Commons)

John Henry Newman angol bíborost (1801-1890) 2019 októberében avatta szentté Rómában Ferenc pápa, a ceremónián Károly brit trónörökös is jelen volt. Az elhivatott tanító egész életében jótékonyságáról volt híres, még a kor – jobbára nem katolikus – brit politikusai is dicsérték „életének szentségéért” és „személyisége rendkívüli tisztaságáért”. Newman esetében igen kevéssé kétséges tehát, hogy méltó volt a megtisztelő címre. Ez azonban nem mindenkiről mondható el, akit szentté avattak az idők során.

Szent Ágoston

Hippói Szent Ágoston, akinek filozófiai értekezései fontos részét képezik a katolikus világfelfogásnak, talán a leghíresebb olyan szent, aki hírhedten bűnös életet élt.

Ez annál inkább meglepő, hogy édesanyja, Szent Mónika hívő keresztény volt, és e szellemben nevelte. Ágoston vallomásainak VIII. könyvében említi egy korai kérését Istenhez: „adj nekem tisztaságot és önmegtartóztatást, de – még ne!”

Szent Ágoston (kép forrása: Wikimedia Commons)

Ágoston Kr. u. 354-ben született az észak-afrikai Thagastéban (ma Szúk Ahrász, Algéria), és fiatalként elutasította vallásos neveltetését, hedonista életmódot választva helyette.

Két szeretőt is tartott egyszerre, törvénytelen fiát pedig magára hagyta, hogy egy gazdag örökösnőt vehessen feleségül.

Évtizedeken át hajszolta az élvezeteket, mielőtt úgy döntött, visszavonul a világi élettől, és tapasztalatai alapján írt Vallomásaival a keresztény igét hirdeti. Filozófiája alapvető fontossággal bír a mai napig a katolikus teológiában.

Folignói Szent Angéla

A 2013-ban, szintén Ferenc pápa által szentté avatott Folignói Szent Angéla története meglehetősen szokatlan. Az 1248-ban az itáliai Spoletói Hercegség egyik előkelő családjában született lányt szépsége miatt korán férjhez adták, és hamarosan több gyermeket is szült.

Annak ellenére azonban, hogy egy nemes úr jólétben élő felesége volt, további gazdagságra és még előkelőbb társadalmi státuszra vágyott – ezek jobban érdekelték, mint férje vagy gyermekei.

Folignói Szent Angéla egy 18. századi ábrázoláson (kép forrása: Wikimedia Commons)

Negyvenéves kora körül érte a megvilágosodás, melynek nyomán úgy érezte, élete üres és értelmetlen. 1285-ben Szent Ferenchez imádkozott, aki meg is jelent előtte egy látomásban. Angéla a tanácsát kérte, hogyan gyónhatná meg élete addigi összes bűnét.

Angéla ezután bűnbánó életet élt, és ferences gyóntatója, Rajnald testvér útmutatásával (akinek elmesélte látomását) az imádságnak és a jótékonykodásnak szentelte életét.

Három évvel később tragikus módon egymás után hunyt el édesanyja, férje és gyermekei is – egyes olvasatok szerint ő maga végzett velük, hogy semmi se kösse a világi élethez.

Annyi bizonyos, hogy ezt követően minden vagyonán túladott, és 1291-ben belépett a ferences világi rendbe, és női közösséget alapított a betegek és a szegények megsegítésére.

Szent Dizmász

A Bibliát ismerők nagy része a „jobb lator” néven ismeri Jézus történetének eme alakját. Ő az egyike annak a két gonosztevőnek, akiket a Golgotán Jézus mellett feszítettek keresztre.

A Kr. u. 4. századra tehető, Nikodémosz evangéliuma nevű apokrif írás a Dizmász nevet adja neki, és a hagyomány arról is megemlékezik, hogy a tolvaj korábban már találkozott Jézussal – amikor az még csecsemő volt.

Simon de Vos műhelye: Krisztus a kereszten (17. század) (kép forrása: Wikmedia Commons)

A népszerű történet szerint egy társával útonállókként próbálták meg kifosztani a Heródes katonái elől Egyiptomba menekülő Máriát és Józsefet, azonban Dizmásznak megesett a szíve a szerencsétlen családon, és 40 drachmával kenyerezte le bűntársát, hogy hagyja őket békén.

A kis Jézus ekkor megjövendölte, hogy hogy a két tolvajt vele együtt feszítik majd meg Jeruzsálemben, és hogy Dizmász vele tart majd a mennybe.

A kereszten függve aztán – Lukács evangéliuma szerint – Dizmász így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba”, mire Jézus így felelt: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” A szentként tisztelt bűnbánó tolvaj ünnepe a katolikus egyházban március 25.

Canterburyi Szent Tamás

A Thomas Becket néven született angol férfi talán a legellentmondásosabb a szentek sorában – kortársai közül aligha gondolhatta bárki, hogy Canterbury érseke és II. Henrik király tanácsadója a katolikus kánon részévé válik majd.

A jómódú angol kereskedőcsaládból származó Becket tehetségét korán felismerte az uralkodó, aki megtette kancellárjává, és bizalmas viszonyt ápolt vele. Amikor az addigi canterburyi érsek, Theobald 1161-ben meghalt, Henrik alig egy évvel később Becketet tette meg utódjának, úgy gondolván, rajta keresztül majd könnyen irányítja az egyházi folyamatokat.

Canterburyi Szent Tamás mártírhalála egy 15. századi iniciáléban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy Becket lelkiismeretesen tölti be posztját, és az egyház pártját fogja a különböző kérdésekben. A királlyal való barátsága megromlott, és az érsek 1164-ben kénytelen volt Franciaországba menekülni, Henrik pedig hosszas vitát folytatott a Vatikánnal a canterburyi érsek kinevezésének jogáról.

1170-ben Becket visszatért Angliába, és kiátkozott több püspököt, akik vele szemben a király pártját fogták. Ezzel ismét magára haragította Henriket, ami végül 1170. december 29-ének véres eseményeihez vezetett.

Négy lovag – úgy gondolván, Henrik holtan akarja látni az érseket – a canterburyi székesegyház nyugati kereszthajójában meggyilkolta Becketet, vérével borítva a templom padlóját, és azonnali mártírt kreálva belőle.

Később kialakított szentélyéhez nem csak Angliából, de Franciaországból is érkeztek zarándokok, és jelentős kultusz alakult ki Becket vérének állítólagos gyógyító hatása körül.

A vér első állítólagos csodatétele 1171 januárjából való, ezt követően pedig megsokasodtak az ilyen esetekről szóló beszámolók. Canterburyből Európa egyik leglátogatottabb zarándokhelye lett, Becketet pedig nem egészen három évvel halála után, 1173 hamvazószerdáján (február 21-én) az itáliai Segniben szentté avatta III. Sándor pápa.

Szent Juniper Serra

A mallorcai születésű ferences misszionárius 1767-től vett részt az egykori jezsuita missziók ferences átvételében Kaliforniában (amely akkor az igen kiterjedt Új-Spanyolország részét képezte), és az itteni őslakosok keresztény hitre térítésében.

Az 1770-es és 1780-as évek folyamán maga is alapított kilenc további missziót a napjainkban az Egyesült Államokhoz tartozó Felső-Kaliforniában, a déli San Diegótól egészen az északi San Franciscóig.

Szent Juniper Serra szobra (amely egy indián gyermekkel ábrázolja őt) Palma de Mallorcában (kép forrása: Flickr)

Az őslakosok megkeresztelése mellett a letelepedett, földművelő életmódra való áttérítésük is a missziók feladata volt.

Serrát Ferenc pápa 2015-ben a szentek sorába emelte, „az őslakos közösségek méltóságának védelmezőjeként” aposztrofálva őt.

A történettudomány ennél árnyaltabb képet fest Serra tevékenységéről: a missziós településeken a földművelésre kényszerített őslakosok zsúfolt, embertelen körülmények közt éltek, és rendszeresek voltak körükben a pusztító fertőzések.

A szökni próbálókat durva veréssel büntették – Serra egy 1780-ból származó írásában maga is a testi fenyítés mellett foglal állást. Kanonizálása mindezek miatt nagyfokú felháborodást keltett, ellenzői szerint a misszionárius méltatlan a szentségre, mivel a kaliforniai őslakosokat megtizedelő intézkedések tevékeny részese volt.

Szent Kolumba

Kevés tény tudható biztosan a bencés apátról, aki mind Írország, mind Skócia egyik védőszentjének számít. Az ír gael nyelven Colm Cille, azaz „az egyház galambja” néven ismert férfi 521 körül született a mai Donegal megyei Gartanban, és 30 évesen csatlakozott a papsághoz a mai Meath megyei Clonard apátságában.

Amikor unokatestvére, Fiachra mac Ciaráin herceg földbirtokot adományozott neki Derryben, ott saját kolostort épített, ahonnan aztán a szigetország északi felét bejárva hirdette az igét, és egy évtized leforgása alatt további 30 kolostort alapított.

Szent Kolumbát ábrázoló ólmozott üvegablak az ionai apátságban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Szent Kolumba mindazonáltal nem feltétlenül volt mindenben a szentség mintaképe. Buzgósága sokakat elidegenített az új vallástól, 563-ban pedig közreműködött két ír törzs között egy háború kirobbantásában – ezért feljebbvalói kiátkozással is megfenyegették.

Végül „csupán” Írországból tiltották ki: 12 társával Skóciába távozott, ahol a mai ország nyugati területén lévő Dál Riata királyságban telepedett le. Iona apró szigetén kapott engedélyt a kolostoralapításra, hátralevő életének nagy részét itt töltötte.

Ionából végül a nyugati világ egyik fontos vallási és kulturális központja lett, zarándokhellyé és uralkodók temetkezési helyévé is vált.

Érdekesség, hogy 565-ben Szent Kolumba állítólag a Loch Ness-i szörnnyel is találkozott, ezt tekintik a mitikus lény első írásos említésének.

Egyiptomi Szent Mária

A bűnösök védőszentjeként számontartott Egyiptomi Szent Mária 344 körül született az észak-afrikai országban.

12 éves korától Alexandria városában prostituáltként kereste kenyerét, míg meg nem pillantott egy nagy csoport Jeruzsálembe tartó zarándokot.

Egyiptomi Szent Mária és Zosimas apát találkozása egy középkori illusztráción (kép forrása: Wikimedia Commons))

Pénze nem lévén, a hajó legénységének is felajánlotta testét fizetségül, és így jutott el a Szent Kereszt templomához, ahol a történet szerint arra lett figyelmes, hogy egy ismeretlen erő nem engedi belépni. Felismerte, hogy ez addigi bűnös életmódjának folyománya, és bocsánatért imádkozott Szűz Máriához.

Ezt követően be tudott lépni a szent helyre, és innentől bűnbánó aszkéta életet folytatott: a Jordán folyón túli sivatagban élt egyedül 47 éven át, mígnem egy Zosimas nevű apát véletlenül rátalált.

Zosimas volt az, aki meghallgatta élettörténetét, és halála előtt nem sokkal utoljára úrvacsorában részesítette.

Később Zosimas holtan találta a folyó partján a bűnbánó asszonyt, azonban az idős apát nem tudott sírt ásni neki. Ekkor előtűnt a sivatagból egy oroszlán, amely a történet szerint egy sírnak éppen alkalmas gödröt kapart a földbe, majd békésen távozott.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/98433/pics/15961101212682962_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?