Mi minden változott volna, ha életben marad VIII. Henrik első fia?

VIII. Henrik (kép forrása: Wikimedia Commons)

VIII. Henrik angol király fiúörökös iránti törekvése folytán hatszor nősült, szakított a katolikus egyházzal, és útjára indította az angol reformációt. Mi lett volna azonban, ha Henrik már első felesége által biztosítani tudja a Tudor-ház jövőjét a szigetország trónján? Ehhez ugyanis közelebb járt, mint sokan gondolnák, írja a BBC HistoryExtra weboldala.

Korai öröm az ifjú párnak

1509-ben, trónra lépése után alig két hónappal VIII. Henrik elvette bátyja, a rejtélyes betegségben korán, 1502-ben elhunyt trónörökös Artúr özvegyét, Aragóniai Katalint. Első gyermekük, egy lány, 1510-ben halva született, azonban az ifjú spanyol hercegnő hamar ismét teherbe esett, és 1511. január elsején a Richmond-palotában egy fiúnak adott életet.

A hírre szerte a fővárosban ünnepi máglyák gyúltak, szabadon folyt a bor, lakomák tömkelegét rendezték, és a király lovagi tornát is szervezett, az örömhírt megünneplendő.

A szintén Henrik névre keresztelt gyermek biztosítani látszott, hogy a Tudorok a jövőben is Anglia urai maradnak. Aragóniai Katalin saját címerében az eredetileg Granadát jelképező gránátalma új értelmet is nyert: a gyümölcs a korban a termékenység egyik jelképének is számított, és ekként is kezdték értelmezni.

Sajnos azonban az öröm korainak bizonyult: a kis herceg mindössze hét héttel születése után meghalt. Ha azonban életben maradt volna, és a felnőttkort, illetve a trónra lépést is megéri, nagy valószínűséggel igencsak más irányt vesz a történelem menete.

Aragóniai Katalin mint Szűz Mária, gyermekével, 1510-es évek (kép forrása: Wikimedia Commons)

„Eleve nem lett volna hat felesége, kezdésként” – mondta el Tracy Borman történész. Henriknek nem lett volna oka elválnia Katalintól, és habár később megunhatta volna hitvese társaságát, és elcsavarhatták volna a fejét más nők, Borman szerint Boleyn Annával való kapcsolata nem valószínű, hogy létrejött volna.

„Nem hiszem, hogy Anna ugyanúgy vonzotta volna Henriket” – mondta a történész. „Csak azután kezdte el megszállottan keresni a kedvét, hogy Anna nem volt hajlandó lefeküdni vele, és – ez fontos momentum –, fiúgyermeket ígért neki, ha elbocsátja Katalint.

Nincs válás – nincs gond

Ennél is jelentősebb tényező, hogy nem alakult volna ki konfliktus Henrik és a pápaság között azon, hogy érvényteleníttetni kívánta Katalinnal való házasságát. Ez azt jelenti, hogy Anglia nem szakadt volna el a római egyháztól, nem alakult volna meg az anglikán egyház (Henrikkel az élén), és talán nem is lett volna reformáció Angliában.

Habár Angliában is elindult már ekkoriban az egyházreformmal kapcsolatos gondolatok terjedése – amelyeket aztán Henrik és udvara a későbbiekben vagy felkarolt volna, vagy nem –, Borman hangsúlyozza, hogy semmiféle esetleges változás nem lett volna olyan hirtelen vagy átfogó úgy, hogy a király nem ragaszkodik rögeszmésen Annához és a fiúörökös nemzéséhez.

Boleyn Anna (kép forrása: Wikimedia Commons)

„Anglia valószínűleg hű maradt volna Rómához” – mondta a történész, és a szerzetesrendek brutális felszámolására sem került volna sor.

Még ha ez esetben is Thomas Cromwell emelkedett volna Henrik kancellárjává, nem indult volna olyan elsöprő reformfolyamat Anglia vallási és politikai életében, mint amelyet végül ő felügyelt. „Cromwell valódi reformátor volt” – mondta Borman, „de egyszerűen nem bírt olyan hatalommal, hogy meggyőzze Henriket arról, hogy ezt az utat válassza, hacsaknem a király is jól jár vele valahogyan.”

Thomas Cromwell (kép forrása: Wikimedia Commons)

Ehelyett Henrik lehetséges, hogy valódi ambícióira fókuszált volna uralkodása során: a harcra és a hódításra. „Henrik önmagát katonakirálynak látta, középkori elődei mintájára. Uralkodása nagy részében vélhetően Franciaországban, Skóciában és másutt háborúzott volna.”

Így tehát a kolostorok felszámolása és az egyházi vagyon megkaparintása helyett Henrik nagy valószínűséggel a királyi kincstár kiapasztását kockáztatta volna, ráadásul Borman szerint „csekély kézzelfogható eredménnyel”.

A történész szerint Henrik hadjáratai akár Anglia európai helyzetét is kockára tették volna. „Angliát továbbra is fenyegette volna Franciaország és Spanyolország hatalma, így azonban kevésbé, hogy ideológiai szövetségesek maradtak volna.”

A floddeni csata egy 19. századi illusztráción (kép forrása: Wikimedia Commons)

A többi katolikus európai országgal a házasságok általi szövetségek megerősíthették volna a kapcsolatot. Továbbá a király távollétében Katalin irányította volna Angliát régensként, ahogy arra példa is akadt.

Mialatt Henrik Franciaországban háborúzott 1513-ban, IV. Jakab skót király északon átlépte seregével a határt. Katalin amellett, hogy harmadik gyermekével (egy később szintén halva született fiúval) terhesen északra utazott felügyelni a harcokat, a szeptember 9-ei, angol győzelemmel és IV. Jakab halálával végződő floddeni csata előtt elmondott, a jelenlévők szerint egyöntetűen lélekemelő beszéde alapján a királyné – akárcsak édesanyja, I. Izabella spanyol királynő – jó vezetői képességekkel rendelkezhetett.

A herceg élete

Ami az ifjú Henrik herceget illeti, Katalin minden bizonnyal biztosította volna, hogy megfelelő katolikus neveltetést kapjon, és egészen kiskorától már a későbbi uralkodásra készítették volna fel. Rövid élete során még megkapta a Cornwall hercege címet, és a későbbiekben luxuskörülmények közt élt volna külön háztartásban, ahol a lehető legjobb oktatást kapta volna.

Az ifjú Henriket vélhetően nem övezte volna az a paranoiába hajló szülői féltés, amely későbbi féltestvérét, a leendő VI. Eduárdot kísérte egész életében, így valószínűleg a lovagi nevelést is megkapta volna. Szülei az egészséges gyermek alapján joggal bízhattak volna abban, hogy ha Henriknek baja is esik, később még születnek majd fiaik.

VIII. Henrik egyik vértezete a londoni Towerben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Minden további fiúgyermek enyhített volna VIII. Henrik aggodalmain a dinasztia jövőjét illetően, hasznos „tartalékokat” képeztek volna Borman elmondása szerint. „Egyiküket vélhetően egyházi pályára szánták volna, ahogy magára Henrikre is ez a sors várt, amíg ő volt a tartalék trónörökös.”

Henrik és Katalin lányaikat – például az 1516-ban született Máriát, aki immár nem lett volna a trón várományosa – kiházasították volna külföldre, hogy erősítsék szövetségeiket.

Henrik herceg életben maradása esetén a Tudor-ház jövője biztosítva lett volna VIII. Henrik szemében. Az örökös ilyen korai „biztosításával” azonban lehetséges, hogy saját és dinasztiája történelmi emlékezetét homályosította volna el.

Aragóniai Katalin hercegnőként, 1501 körül (kép forrása: Flickr)

„A két dolog, amely miatt a Tudorok oly híresek és oly sokakat érdekelnek, egyfelől a király, aki hatszor nősült, másfelől pedig lánya, I. Erzsébet, aki ’szűz királynőként’ uralkodott” – mondta el Borman. Henrik uralmának eget rengető változásai, a vallási konfliktusok és gyermekei uralkodása nélkül lehetséges, hogy a Tudorokra kevesebben emlékeznének napjainkban.

Ami pedig magát a királyt illeti, felmerülhet a kérdés, hogy ha korábban születik élő fiú örököse, vajon élete végére ugyanazzá a túlsúlyos, goromba modorú uralkodóvá vált-e volna, akiről a történelemkönyvek megemlékeznek.

„Lehet, hogy ugyanaz az élvhajhász herceg maradt volna, mint amikor trónra lépett” – mondta Borman. „Ha 1536-ban ugyanúgy bekövetkezik a lovagi tornán elszenvedett balesete [amely miatt megsántult], ugyanúgy meghízott volna és fájdalmai lettek volna, de nem kínozta volna az a mély bizonytalanság, amely az élő, törvényes fiúörökös utáni 30 évnyi – sikertelen – próbálkozásból fakadt.”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/98091/pics/15954913096772270_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?