Bűnös életmódja miatt 300 évre befalazták VI. Sándor pápa lakosztályát

Kép forrása: Wikimedia Commons

VI. Sándor pápa 15. század végi uralma a nepotizmus, a korrupció és a szexbotrányok melegágya volt – egyöntetűen őt tartják a történelem legkorruptabb katolikus egyházfőjének. A Rodrigo Borgia néven született fiatalember a kezdetektől vesztegetéssel tört a csúcsra, pozícióját pedig arra használta fel, hogy gazdaggá tegye barátait és családját. Saját tettei mellett hírhedt családja története telis-tele van elvetemült cselekedetekkel, a politikai merényletektől a testvérgyilkosságokon át az állítólagos vérfertőző kapcsolatokig – mégpedig a pápa saját gyermekei között. Egyes történészek azonban amellett érvelnek, hogy VI. Sándor talán mégsem volt annyira rossz, mint amilyennek hírneve alapján gondolja az utókor.

Vesztegetéssel Szent Péter trónjáig

A későbbi egyházfő Rodrigo Borja néven született 1431-ben Xátiva városában a mai Spanyolországban, az akkor az Aragón Korona országai közé tartozó Valencia tartományban (a Borja családnév kiejtése valenciai nyelven megegyezik az olasz „Borgia” átíráséval).

A Borgia család már ekkor nagy befolyással bírt mind az Ibériai-félszigeten, mind Itáliában, az államigazgatásban és az egyházban számos tagja jutott magas pozícióba. Csillaguk még feljebb emelkedett, amikor Rodrigo nagybátyját, Alfonsót 1455-ben III. Kallixtusz néven pápává választották.

Az új pápa minél több rokonát igyekezett kinevezni fontos egyházi hivatalokba, így lett az akkor 25 éves Rodrigo is bíboros, egy évvel később pedig a Szentszék alkancellárja.

A feltörekvő ifjúról már ekkor azt írták, magas, jóképű, és „rendkívül tehetséges a pénzügyekben” – továbbá, hogy rendszeresen folyamodik vesztegetéshez, és vad orgiákat rendez.

II. Piusz, aki az idős III. Kallixtuszt 1458-ban követte Szent Péter trónján, jó kapcsolatot tartott fenn a Borgiákkal, azonban figyelmeztette Rodrigót az orgiák miatt, amelyeket „illetlennek” nevezett. Ekkoriban teljesen bevett szokás volt, hogy a magas rangú egyházfiak szeretőket tartsanak.

Rodrigo Borgiának két híres nővel volt ilyen kapcsolata: Vannozza dei Cattaneivel és Giulia Farnesével, akik mindketten házas nemesasszonyok voltak. Az ifjú bíboros azonban kihívta maga ellen a közvéleményt azzal, hogy elismerte a hét gyermeket, akiket a két nővel nemzett.

A történészek szerint rajtuk kívül számos törvénytelen gyermeke volt, akiknek neve azonban nem maradt fenn. A botrány nem akadályozta meg abban, hogy 1492-ben pápává válasszák.

A második Borgia pápa

VIII. Ince pápa halála 1492-ben hatalmi harcot indított el a trónért. Rodrigo ezt hasonlóképpen oldotta meg, mint korábban nagybátyja: a bíborosi konklávé többségének megvesztegetésével nyerte meg a pápaválasztást.

Intézkedései is III. Kallixtuszéit tükrözték: uralma kezdetén tíz rokonát nevezte ki a bíborosi kollégiumba, köztük 18 éves fiát, Cesarét, továbbá szeretője öccsét, Alessandro Farnesét, aki később maga is pápa lett III. Pál néven. Az új pápa emellett legközelebbi szövetségeseit birtokokkal halmozta el a pápai állam területén, számos egyházi hivatalba pedig pénzért nevezett ki jelentkezőket.

Eközben fényűző életmódja messze földön híressé vált. Az 1500. évet szent ünnepi évvé nyilvánította, és hatalmas ünnepséget szervezett az alkalomra. A következő évben tartotta azonban a pápaság történetének leghírhedtebb mulatságát.

VI. Sándor pápa Szent Péter oltalmába ajánlja Jacopo Pesarót Tiziano festményén (1506-1511 körül) (kép forrása: Wikimedia Commons)

1501. október 30-án VI. Sándor és fia, Cesare orgiát tartott az Apostoli Palotában, a pápa hivatalos rezidenciáján. A történelem által „gesztenyelakoma” néven ismert eseményen a pápa fiával és közeli ismerőseikkel mintegy 50 prostituált szolgálatait vette igénybe, és a hírek szerint még egyfajta versennyé is alakult az éjszaka.

Napjaink vatikáni egyháztörténészei közül sokan vitatják, hogy a „gesztenyelakoma” valóban megtörtént volna, azonban a Borgiák legendájának továbbra is egyik meghatározó eleme. Johann Burchard (vagy Burkhart) pápai ceremóniamester naplóbejegyzése az egyetlen beszámoló az esetről, ebben a következőket írta:

„A vacsora után a gyertyatartókat az égő gyertyákkal levették az asztalokról, és a földre helyezték, és gesztenyéket szórtak szét, amelyeket a meztelen kurtizánok a kandeláberek közt négykézláb mászva szedtek össze, a Pápa, Cesare és húga, Lucrezia tekintete alatt.

Végül jutalmakat tűztek ki azoknak, akik a legtöbb aktust tudták folytatni a kurtizánokkal, például selyemtunikákat, cipőket, díszes csatokat, és egyebeket.”

Egy másik bejegyzésben Burchard így fogalmaz:

„Nincs már semmiféle bűn vagy szégyenteljes cselekedet, amelyet ne követnének el nyilvánosan Rómában és a Pápa otthonában. Kit nem borzasztanának el a szörnyű, viszolyogtató fajtalankodások, amelyek otthonába történnek, Isten vagy ember iránti tisztelet nélkül? A nemi erőszak és a vérfertőzés példái számtalanok, és kurtizánok tömegei rendszeres vendégek Szent Péter palotájában, kerítők, bordélyok és kuplerájok találhatók mindenhol!”

Végső soron az ilyen események a botrányokról tették híressé VI. Sándor alig két évvel később, halálával véget érő pápaságát, és tovább tépázták a Borgiák amúgy sem fényes hírnevét.

A pápa leghíresebb fia

VI. Sándor gyermekei talán még többet tettek ennek érdekében. Közülük a leghírhedtebbek az 1475-ben született Cesare, illetve az 1480-ban született Lucrezia voltak, mindkettőjük édesanyja Vannozza de Cattanei volt.

Miután 1498-ban lemondott a bíborosi címről (máig ő az egyetlen személy, aki így tett), Cesare számos hadjáratot vezetett szerte Itáliában, apja nevében. Később XII. Lajos francia király családjába házasodott, e szövetséget szintén apja ütötte nyélbe.

Cesare Borgia (kép forrása: Wikimedia Commons)

Cesare azt remélte, e házasság elegendő támogatást jelent majd neki ahhoz, hogy visszahódítsa a korábban elvesztett pápai földeket, és talán egy kizárólag a Borgiák uralma alatt lévő államot is ki tud alakítani, amelynek ő lenne az uralkodója. 1499-ben hadjáratra indult egy kombinált pápai-francia sereggel, éppen e céllal szeme előtt.

A harcban Cesare a körmönfont rajtaütések és más meglepetésszerű támadások híve volt, és még saját embereivel is kegyetlen tudott lenni. Amikor 1502-ben számos tisztje megelégelte viselkedését és elhagyta, Cesare a pápai kincstárból fogadott fel a helyükre zsoldosokat, majd tárgyalni hívta korábbi tisztjeit – a találkozón aztán megölette őket.

Cesare hataloméhsége és véget nem érő intrikái meghozták a diplomata Niccolò Machiavelli csodálatát is, aki róla mintázta A fejedelem című művében az ideális (elvtelen) államférfit. Sokak szerint Cesare volt a felelős testvére, Giovanni haláláért is, bár több forrás arra mutat, őt inkább egy féltékeny szerető ölhette meg.

Édesapja, a pápa 1503-as halálát követően azonban már jóval kevesebb hatalom maradt a kezében, így Cesarénak fel kellett adnia uralkodói ambícióit.

A pápa leghíresebb lánya

Húgát, Lucreziát még alattomosabb mesterkedőnek tartották, aki nem habozott méreg segítségével eltenni láb alól ellenfeleit. Habár a történettudomány nem tudja megerősíteni a mérgezésekről szóló híreszteléseket, tény, hogy a Borgiák ellenségei gyakran tűntek el hirtelen, rejtélyes módon.

Lucrezia szoros kapcsolatot ápolt édesapjával, és gyakran fordult elő, hogy ő helyettesítette hivatalos ügyekben. A rossz nyelvek szerint ilyen alkalmakkor – mivel hozzáfért a vendégek ételéhez és italához – vetette be különféle mérgeit, amelyeket egy, a kezén lévő gyűrűben tartott rejtve.

Bátyjához hasonlóan Lucrezia is érdekházasságba kényszerült – ő azonban háromszor is. 1493-ban, 13 évesen Pesaro fejedelméhez, Giovanni Sforzához adták feleségül, ez azonban nem tartott sokáig. Édesapja pápai hatalmával visszaélve érvénytelenítette a házasságot, miután Sforza már nem számított kellően fontos szövetségesnek. Az érvénytelenítés okaként Sforza állítólagos impotenciáját adta meg – eszerint négy év alatt sem sikerült elhálni a házasságot.

Lucrezia Borgia (kép forrása: Wikimedia Commons)

A híresztelések szerint azonban az érvénytelenítés idején Lucrezia terhes volt. Néhány hónappal első házassága vége után egy ismeretlen apaságú gyermek született a Borgia-családban, a pápa pedig két bullát is kiadott a gyermeket illetően – az elsőben Cesare, a másodikban már saját fiává nyilvánította.

A rossz nyelvek szerint a valódi édesapa egy Pedro Calderón nevű lovászfiú lehetett, akinek holttestét nem sokkal később a család egyik birtokán találták meg. A volt férj, Giovanni Sforza eközben azt terjesztette, Lucrezia bátyjával és apjával is vérfertőző kapcsolatot folytat.

Második férje, Aragóniai Alfonz – a nápolyi király törvénytelen fia – rejtélyes gyilkosság áldozata lett 1500-ban. Többen a pápát, illetve Cesarét sejtették a háttérben, amiért a férj megkísérelte a francia udvart Róma ellen fordítani.

1502-ben Lucrezia Alfonso de l’Este ferrarai herceghez ment feleségül, akinek hosszú házasságuk során nyolc gyermeket szült. E házasság során átvedlett köztiszteletben álló hercegnévé, olyannyira, hogy egyes történészek szerint korábbi kicsapongásainak oka csupán apja és bátyja biztatása volt.

A botrányok mindazonáltal máig elkísérik a Borgia nevet, azonban fontos megjegyezni, hogy a kor más befolyásos itáliai családjai – s Colonnák, a Mediciek, vagy a Della Roverék – ugyancsak vesztegetéssel, gyilkossággal és más aljas módszerekkel szereztek érvényt ambícióiknak.

VI. Sándor sem egymaga vitte romlásba a pápaság intézményét. 1458-ban egy Guillaum d’Estoutville nevű francia bíboros már nyíltan hirdette, hogy jókora összegre számíthat a konklávé tagjai közül mindenki, aki őt szavazza meg pápának. Ennél is korábban, az 1417 és 1431 között uralkodó V. Márton pápa (született Otto Colonna) ugyancsak saját rokonainak szerzett birtokokat, főként a Nápolyi Királyság területén.

Miért VI. Sándor és gyermekei váltak tehát a köztudatban a korszak „legromlottabb” itáliai politikusdinasztiájává? A szakértők szerint spanyol származásuk miatt a tősgyökeres itáliai családok – habár egymással is versengtek – idegenként, kívülállóként kezelték őket, és emiatt felnagyították bűneiket.

VI. Sándor halálát egyébként máig rejtély övezi. A források szerint élete végén különös betegségben szenvedett, amelytől teste felpuffadt, bőre pedig elszíneződött. Halála néhány nappal azután következett be, hogy Adriano Castellesi bíborossal vacsorázott, akit sokak szerin Cesare meg akart mérgezni – eszerint az elmélet szerint Cesare véletlenül apját mérgezte meg helyette. Más történészek szerint azonban a pápával a korban Itáliában is rendszeresen pusztító malária végzett.

Uralkodása mindenesetre hosszú árnyékot vetett a pápaságra. Utódja, II. Gyula kijelentette: „nem fogok azon termekben élni, amelyekben a Borgiák. Oly módon szentségtelenítették meg az egyházat, mint korábban senki más.” VI. Sándor és családja vatikáni szobáit befalazták, és több mint 300 éven át, egészen a 19. századig úgy is maradtak.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/98041/pics/15954119755755152_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?