Roosevelt tartotta egyben Sztálin és Churchill törékeny szövetségét

Churchill, Roosevelt és Sztálin Jaltában (kép forrása: Wikimedia Commons)

A nemzetközi diplomáciában a szorult, kilátástalan helyzetekben gyakran válik igazzá a mondás: „az ellenségem ellensége a barátom.” Így volt ez a második világháborúban is, amikor a hosszú ideje szívélyes, ám közelinek nem mondható viszonyt ápoló Egyesült Államok és Nagy-Britannia összefogott az addig szinte az egész világ által páriának tekintett Szovjetunióval. Ez valószínűleg sohasem történt volna meg, ha Adolf Hitler képében nincs közös ellenségük: az amerikaiak az első világháború után az izoláció külpolitikáját részesítették előnyben, Nagy-Britannia igyekezett egyben tartani gyarmatbirodalmát, míg a Szovjetunió mindkettőjük kapitalista gazdasági berendezkedésével ellentétben álló kommunizmust képviselte.

Két arisztokrata

Miután azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a Harmadik Birodalom nem szándékozik felhagyni európai terjeszkedésével, a három ország vezetői – Franklin Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin – belátták, hogy a nácizmus legyőzése csak együtt sikerülhet.

Az a kérdés maradt csupán, hogy a „három nagy” mennyi kompromisszumot hajlandó kötni annak érdekében, hogy szövetségük jól működjön?

1939 szeptemberében a második elnöki ciklusa vége felé járó Roosevelt már az 1940-es választásra és a történelemben egyedülálló harmadik ciklusára készült. Az amerikai közvélemény és a kongresszus egyaránt jobbnak látta távol tartani magát az újabb európai konfliktustól – úgy érezték, az első világháborúban éppen elég fiatal amerikai életet áldoztak fel a tengerentúli helyzet rendezéséért.

Miután Németország a brit-francia tiltásokkal szembemenve lerohanta Lengyelországot (amihez két héttel később csatlakozott – akkor még szövetségeseként – a Szovjetunió is), Roosevelt kihirdette az Egyesült Államok semlegességét.

Amikor 1940 tavaszán a német seregek ellenőrzésük alá vonták a Benelux államokat, Churchill pedig Amerika támogatását követelte, az elnök és a kongresszus továbbra sem ment el a katonai szerepvállalásig, csupán pénz és hadianyag formájában nyújtott segítséget.

Roosevelt és Churchill a brit HMS Prince of Wales csatahajó fedélzetén, 1941. augusztus 10. (kép forrása: Wikimedia Commons)

Roosevelt és Churchill kapcsolata jól tükrözte a két nagy nyugati demokrácia nem éppen feszültségmentes szövetségét. Társadalmi státusukat és neveltetésüket illetően jól összeillettek: mindketten arisztokratikus, társaságkedvelő emberek voltak, jó beszédkészséggel.

Churchill azonban katonaként és politikusként is évtizedek óta szolgálta az ekkoriban még Afrikától Indiáig és a Távol-Keletig hatalmas területeket birtokló Brit Birodalmat, amelynek létét erélyesen védelmezte. Roosevelt ezzel szemben hangos kritikusa volt az imperializmusnak, amelyet nagy mértékben felelősnek tartott a világ kialakult helyzetéért.

Roosevelt, a progresszív pragmatista

Ők ketten azonban még így is sokkal közelebb álltak egymáshoz, mint Sztálinhoz. A 20. századi kommunista diktátorok archetípusa kíméletlenül törte le az egyeduralma útjában állókat a megelőző másfél évtized során, akkor is, ha ez a politikai és katonai vezetés legmagasabb státusú vezetőinek halálra vagy kényszermunkára való ítélését jelentette.

Roosevelt azonban korán felismerte Sztálin fontosságát: nem sokkal 1934-es hivatalba lépése után az Egyesült Államok 16 év után elismerte a Szovjetunió létezését, részben a világválság idején az amerikai kereskedelmi lehetőségek bővítése, nagyobbrészt azonban a már ekkoriban fenyegető japán terjeszkedés elleni lehetséges együttműködés érdekében.

Sztálin és Roosevelt a teheráni konferencián (kép forrása: Wikimedia Commons)

1940 és 1941 folyamán az Egyesült Államok továbbra is kitartott semlegessége mellett, akkor is, amikor a német Luftwaffe és a brit Királyi Légierő ádáz élethalálharcot vívott a szigetország felett.

1941. június 22-én Hitler szembement a korábban kötött megnemtámadási szerződéssel, és a történelem legnagyobb inváziós erejével – a csatlós országok erőivel együtt csaknem négymillió fővel – lerohanta a Szovjetuniót.

Roosevelt mind Churchillt, mind Sztálint úgynevezett kölcsönbérleti (lend-lease) egyezményekkel volt csak hajlandó segíteni, ennek keretében az Egyesült Államok fegyvereket és hadianyagot juttatott szövetségeseinek, amelyeknek költségeit csak a háború vége után voltak kötelesek megtéríteni.

1941. december 7-én aztán a Németországgal 1940 szeptembere óta szövetségben álló Japán meglepetésszerű támadást hajtott végre az amerikai haditengerészet hawaii támaszpontján Pearl Harbornál, ami az addig semleges ország hadüzenetét vonta maga után.

A háromhatalmi egyezmény másik két aláírója, Németország és Olaszország december 11-én maga is hadat üzent az Egyesült Államoknak, amely immár elkerülhetetlenül résztvevőjévé vált a világméretűre szélesedett háborúnak.

A kényszerű szövetség

1942. január elsején – kevesebb, mint egy hónappal a Pearl Harbor-i támadást követően – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és további 23 ország (köztük számos megszállt európai ország emigráns kormánya) közösen kiadta az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatát, amelyben kijelentették, hogy minden erejüket a háromhatalmi egyezmény tagjainak és szövetségeseinek katonai legyőzésére fordítják. Külön-külön egyik ország sem lett volna képes rá, a nyilatkozattal azonban elkötelezték magukat egymás megsegítésére.

Churchill mély bizalmatlanságot táplált Sztálin iránt, a híresen paranoid szovjet vezető pedig senkiben sem bízott. Roosevelt minden tanácskozáson a kettejük közti közvetítő szerepében találta magát – egyszerre kellett nyugtatnia Churchill Európa kommunista befolyás alá kerülésével kapcsolatos aggodalmait és táplálnia Sztálin azon vágyát, hogy egyenlő féllé lépjen elő a nagyhatalmi politikában.

Hitler bejelenti az Egyesült Államokkal való hadiállapot beálltát a Reichstag előtt, 1941. december 11. (kép forrása: Wikimedia Commons)

A feszült hármas szövetség kezdetén egy magánüzenetben Roosevelt helyt adott a brit miniszterelnök fenntartásainak, azonban kiemelte a Szovjetunió „civilizált országok” körébe való bevételének fontosságát is.

„Joe bácsi” megnyerése Teheránban

Roosevelt, Churchill és Sztálin 1943 novemberében találkoztak először mindhárman, a történelmi mérföldkövet jelentő teheráni konferencián.

Sztálin szinte az amerikai hadbalépés pillanatától fogva követelte, hogy a brit-amerikai erők Nyugat-Európában partra szállva könnyítsenek a Szovjetunió terhein a keleti fronton, ahol óriási emberáldozatok árán sikerült csak a német erők feltartóztatása.

Teheránban Churchill és Roosevelt vállalták az 1944-es partraszállást Franciaországban, cserébe Sztálin azon ígéretéért, hogy csatlakozik a Japán elleni hadműveletekhez.

Roosevelt emellett külön is találkozott Sztálinnal Teheránban, hogy megbeszélje vele a Szovjetunió központi szerepét a háború utáni Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az amerikai elnök megosztotta a szovjet pártfőtitkárral vízióját egy békés világról, amelyet a „négy rendőr” – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió – felügyel majd, és a találkozóval megmutatta azt is, hogy hajlandó közvetlenül tárgyalni a közös amerikai-szovjet érdekekről.

Sztálin, Roosevelt és Churchill Teheránban (kép forrása: Wikimedia Commons)

„Sztálin fel akarta támasztani a nagyhatalmi Oroszországot” – mondta el Susan Butler, a Roosevelt és Sztálin: Egy partnerség portréja című könyv szerzője. „Sztálin örömmel tette azt, amit Roosevelt akart tőle. Az elnök kezet nyújtott neki – ha viselkedsz, egyenlő félként kezellek.”

„Személy szerint úgy gondolom, Roosevelt volt az egyetlen személy, akiben Sztálin meg is bízott” – tette hozzá Butler. „Szerintem volt egy egyetértés köztük a világról. Ennek nem volt ahhoz köze, hogy Sztálin egy paranoiás őrült volt. Ha valakiben megbízott, az Roosevelt volt, mert őáltala nagyon sok jóban volt része.”

A szövetség már Jaltában inogni kezd

A három politikus másodszor és utoljára 1945 februárjában, a Krím-félszigeti Jaltában találkozott. E konferencia hangulata nagyban különbözött a teherániétól – Roosevelt láthatóan nagybeteg volt, az európai győzelem pedig már nyilvánvalóan csak idő kérdése volt.

A három politikus a jaltai konferencián (kép forrása: Flickr)

„Ezen a ponton Rooseveltet, Churchillt és Sztálint jobban foglalkoztatta a harmadik világháború megakadályozása” – mondta Butler. „Úgy gondolták, nagy az esélye annak, hogy Németország ismét a világ feletti uralomra tör. Roosevelt elsődleges ügye az Egyesült Nemzetek Szövetségének háború utáni megalakítása volt, ezért hívta össze Jaltába a konferenciát.

Jaltában a három férfi azt feltételezte, hogy a Japán elleni háború Hitler megadása után még igen sokáig eltart majd. Hogy ennek során biztosítsák a szovjet katonai támogatást, illetve hogy elérjék Sztálin részéről a teljes együttműködést az ENSZ-ben, Roosevelt és Churchill számos történelmi jelentőségű kompromisszumot kötött.

Ezek értelmében a háború után Németország egy része szovjet irányítás alatt marad, és a Szovjetunió szabad kezet kap kelet-európai és ázsiai szomszédai kormányzásának befolyásolásában.

Sokan nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy e nagy szövetség szelleme a háború után is él majd, azonban Roosevelt halálával – mindössze két hónappal a jaltai konferencia után – a politikai helyzet nagyot változott.

Az „új három nagy” (b-j: Clement Attlee brit miniszterelnök, Harry Truman amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet pártfőtitkár) a Berlin melletti Potsdamban, 1945. július 29. (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az Egyesült Államokat immár a keményvonalasabb Harry Truman vezette, aki felmondta Roosevelt azon ígéretét, hogy az Egyesült Államok pénzt adjon kölcsön a Szovjetuniónak súlyosan károsodott gazdaságának újjáépítéséhez.

Ehhez jöttek még a britek és az amerikaiak nem megalapozatlan félelmei a kommunizmus további európai és ázsiai terjeszkedését illetően – amelyet Sztálin hathatósan támogatott –, és már kezdetét is vette a 20. század hátralevő részét meghatározó hidegháború.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/97765/pics/15948929944048731_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?