Tekintélyes történész kérdőjelezte meg az „angolszász kor” valóságát

Angolszász uralkodó tanácsa (witan) körében egy 11. századi illusztráción (kép forrása: Wikimedia Commons)

A történettudomány elfogadott tényként kezeli, hogy a rómaiak Kr. u. 410 körül történt kivonulása után az Európából érkező, germán nyelvet beszélő angolok, szászok és jütök valóságos invázióval hódították meg a mai Anglia területét az 5. század folyamán, meghonosítva nyelvüket és kultúrájukat, amely egészen Hódító Vilmos és francia ajkú normannjai hódításáig meghatározó volt. Az elméletet az angol nyelv germán gyökerei és történeti források is alátámasztani látszanak. A Cambridge-i Egyetem professzora, Susan Oosthuizen szerint azonban a források esetében félreértelmezésről, a nyelvváltás esetében pedig fokozatos átállásról van szó.

A sötét kor rejtélye

Oosthuizen szerint a római uralom utáni időszakban Britanniában továbbra is meghatározó maradt a római életmód legtöbb aspektusa, ezt pedig apránként alakította a más európai civilizációkkal – köztük a szászokkal is – folytatott kereskedelem, valamint a kisebb léptékű migráció.

A professzor a héten egy online előadás keretében fejtette ki álláspontját, amelyet tavaly kiadott, The Emergence of the English (Az angolok felemelkedése) című könyvében is leírt.

A középkori régészet professor emeritusaként, a legjobb elérhető kutatások alapján Oosthuizen azt a következtetést vonta le, hogy a folytonosság nyomai tisztán láthatók a római csapatok 410-es kivonulását követően is.

A földművelés ugyanolyan eljárásokkal zajlott, ahogyan a rómaiak idejében, és a latin, illetve a kelta briton nyelv, valamint ezek keveréke szintén tovább élt, továbbá a jogrendszer és a vallási intézmények is megőrizték római jellegüket. A brit emberekre és kultúrára gyakorolt római hatás a professzor szerint mélyebb és tartósabb volt, mint eddig gondolták.

Hadrianus fala, a római Britannia északi határa (kép forrása: Pixabay)

A fenti okokból Oosthuizen helytelennek és félrevezetőnek tartja az „angolszász kor” kifejezés használatát a rómaiak távozása és a normannok érkezése közti évszázadokra. Helyette ezen időszak három részre való osztását javasolja: „későókori” (Kr. u. 400-650), „kora középkori” (Kr. u. 650-850), illetve „hódítás előtti” (Kr. u. 850-1100) korszakokra.

„Az angolság kialakulása a római-brit elődökből történő fejlődés volt. Nem gyarmatosítási folyamat volt” – írta a történész.

Mi a helyzet azonban az Európából áthajózó germánok hódítását alátámasztó tényezőkkel, amelyeken az általánosan elfogadott elmélet alapszik? Oosthuizen szerint a kutatások túlnyomó többségében vagy a módszertannal, vagy a rendelkezésre álló anyagból levont következtetésekkel súlyos gondok vannak.

Írások, nyelvek, értelmezések

Az angolszász hódítás fő forrása Szent Gildas (Kr. u. 500k. – 570k.), egy latin nyelven író brit szerzetes Britannia romlásáról néven ismert műve. Ebben leírja, ahogy a Vortigern vezette britek földjeik egyharmadáért cserébe (római szokás szerint) védelmi szövetséget ajánlanak a szászoknak, akik azonban végül átverik őket, és feldúlják országukat.

A híres Sutton Hoo-i sisak, amely 1939-ben került elő egy 7. századi hajós temetkezés feltárásakor (kép forrása: wallpaperflare.com)

Oosthuizen értelmezése szerint azonban Gildas úgy festi le az eseményeket, hogy a szász támadás ellenére továbbra is az északra élő piktek és skótok jelentik a nagyobb fenyegetést az egykori római terület lakóira. Gildas kétségtelenül leírja, hogy a római erők és helytartók távozása után a britek továbbra is a római jogrend, vallási hierarchia és katonai szervezet szerint éltek.

Oosthuizen amellett érvel, a római hatás 400 évvel távozásuk után is megfigyelhető: még a 8. században is a rómaiak örököseiként próbálták feltüntetni magukat az ország feletti hatalomért viaskodó hadurak.

Habár szerinte a szász invázió gondolata történelmi mítosz, a professzor szerint tény, hogy zajlott némi vándorlás a kontinens és a sziget között. Egy, az életet minden szinten átható, gyökeres 5. századi átalakulás helyett azonban úgy gondolja, az Európából érkezők kultúrája, nyelve és vallási szokásai fokozatosan épültek rá a korábbi római-brit alapra.

Egy 9. századi angol nő megjelenésének rekonstrukciója régészeti és írott források alapján (kép forrása: Flickr)

Így történhetett, hogy a latint és a britont felváltotta a ma óangolként ismert nyelv, amelyet utólag a legtöbben a hódítás folyományának tekintenek.

Oosthuizen a korábbi genetikai vizsgálatokat is megbízhatatlannak tartja azok hibás módszertana miatt, így e tekintetben sem látja bizonyítottnak azt, hogy egy „angolszász” populáció kiszorította volna a korábban ott élőket.

A vita vélhetően igen sokáig folytatódik még, az írott források kis száma és hézagossága, valamint a kutatások összehangolásának nehézsége miatt. Bár Oosthuizen professzor elmélete szélsőségesen revizionistának tűnhet, az új nézetek bekapcsolása a vitába minden bizonnyal ösztönzőleg hat a korszak vitás kérdéseinek mélyebb kutatására.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/97163/pics/15937725874414796_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?