Pusztító írországi járvány adta az ihletet Drakula gróf természetfeletti képességeihez

Vlad Țepeș (kép forrása: Wikimedia Commons)

Habár mindenki ismeri a fiktív vámpír gróf és a középkori havasalföldi fejedelem, Vlad Țepeș kapcsolatát, ez valójában nemigen halad túl a névrokonságon. Bram Stoker klasszikussá vált regényéhez a valódi ihletet egy pusztító járvány adhatta, melynek során élve temettek el betegeket, a lakosok pedig ugyanúgy össze voltak zárva a halállal, mint a főhős Jonathan Harker a vérszomjas gróf várában.

Egy kihalt város rejtett titkai

Az Írország északnyugati részén fekvő Sligo nagy múltú egyetemi és kikötőváros, rendszerint zajos utcái azonban manapság csendesek az új koronavírus-járvány megfékezésére elrendelt karanténintézkedések miatt.

A vírus különösen súlyos pusztítást végzett a szigetországban: lakosságarányosan több emberrel végzett eddig, mint az Egyesült Államokban.

Sligo az utóbbi két hónapot megelőzően utoljára 188 éve volt ilyen csendes, ugyancsak egy halálos járvány következtében: a 19. századi városok egyik nagy tömeggyilkosa, a kolera ütötte fel a fejét.

A halálon, szegénységen, éhínségen, zűrzavaron és elnéptelenedésen kívül azonban egy legendás vámpír születését is eredményezte – utóbbira csupán nemrég, 2018 végén derítettek fényt a kutatók: Drakula gróf Sligóban született.

1832-ben az Old Market Streeten egy 14 éves lány otthonában vészelte át a pusztító kolerajárványt, amely a város lakosságának egytizedével végzett. A szinte felfoghatatlan pusztítás mindennapi látványáról, a tömegsírokról, az utcán heverő holtakról, az élve eltemetett betegekről később mesélt fiának is.

Utcakép Sligóból 1910 körül (kép forrása: Flickr)

A fiút Abraham (becenevén Bram) Stokernak hívták, a gótikus horror mestere éppen e történeteket szőtte bele legsikeresebb regényébe, a világhíres Drakulába. A regény 1897-es első megjelenése óta számtalan filmet, színdarabot, újabb könyvet és televíziós produkciót szült.

Stoker regénye azzal indul, hogy egy Jonathan Harker nevű londoni ügyvéd az akkoriban még igen nehezen megközelíthető Erdély (pontosabban az azon túli Bukovina) vadregényes tájaira utazik, hogy egy rejtélyes helyi nemesember segítségére legyen angliai telekvásárlásában.

A grófról kiderül, hogy korántsem az, aminek látszik: foglyul ejti Harkert, aki hajszál híján menekül csak meg, Drakula pedig üldözőbe veszi – a többi pedig már történelem.

A számos különféle (egymást ki nem záró) elmélet közül, amelyek arról találgatnak, Stoker honnan merített ihletet a regényhez, a legismertebb a Drakula névé: a szadizmusáról híres III. („Karóbahúzó”, azaz Țepeș) Vlad havasalföldi fejedelmet egyebek közt a Drăculea névvel is illették, ezzel és legendás vérszomjával azonban nagyjából véget is értek a történelmi személy és a regénybeli vámpír közötti hasonlóságok.

A halál köde az ír partokon

Stoker igen távol helyezi a vámpír gróf tanyáját a történelmi Drăculea lakhelyétől (aki csak akkor tartózkodott Erdélyben, amikor elűzték Havasalföldről, és a magyar korona oltalmát kereste), az egyetlen valódi várral sem összeegyeztethető (ma Romániában éppen emiatt több középkori várat, köztük Törcsvár, Argyasudvarhely és Vajdahunyad erődítményeit is „Drakula váraként” prezentálják a turistáknak), a regényben leírt, a Borgói-hágótól délre tehető helyszínen nincs ilyen épület.

Vlad vajda rémtettei egy 1500 körüli német pamflet illusztrációján (kép forrása: Wikimedia Commons)

Felmerül tehát a kérdés: milyen forrásból merített a regény egyéb részleteihez Stoker? Honnan eredhet a vérszívó élőhalott képe, amely harapásával magához hasonlóvá változtatja az embereket?

A választ Sligo festői szépségű városa rejtheti – legalábbis Marion McGarry, a Sligói Stoker Társaság elnöke szerint. A társaság aprólékos kutatásai során mélyen beleásta magát Stoker regénye és a sligói kolerajárvány kapcsolatába, az eredmények pedig igen meggyőzőek.

McGarry szerint Stokerra édesanyja, Charlotte Thornley a járványról készített leírása volt a legnagyobb hatással. Thornley családjával együtt eleinte otthon próbálta meg átvészelni a járványt, végül azonban elhagyták a halál lepte várost.

A borzalmas részletekben gazdag esszé egészen 2018-ig rejtve maradt egy dublini levéltárban, míg a Sligói Stoker Társaság meg nem találta és 2019-ben ki nem adta.

„Bram felnőttkorában megkérte édesanyját, írja le neki a járvánnyal kapcsolatos emlékeit, és ezt a sligói járványról saját történeti kutatásaival egészítette ki” – mondta el McGarry. „Az esszé felszíne alatt kapargatva számos párhuzamot találtam a Drakulával. Charlotte szerint például a kolera a kikötőn keresztül érkezett, a szárazföldön pedig képes köd formájában terjedni – ahogy Drakula gróf is, aki maga is megfertőz embereket ismeretlen ragályával.”

Charlotte Thornley, Bram Stoker édesanyja (kép forrása: findagrave.com)

A legerősebb kapcsolódási pont azonban McGarry szerint a regény főgonoszának köztes állapota – egyszerre élő és halott, és a szülőföldjét tartalmazó koporsóba kell rendszeresen visszatérnie – és Thornley élve eltemetett fertőzöttekről szóló leírása közti összefüggés.

Stoker ugyanis igencsak morbid érdeklődést tanúsított e részlet iránt – olyannyira, hogy a regény eredeti munkacíme Az élőhalott volt, amelyet a kiadó változtatott Drakulára.

Élők, holtak és élőholtak

A Thornley által mesélt koleratörténetek igen valósághűek voltak – magyarázta Fiona Gallagher történész, a sligói kolerajárvány elsőszámú szakértője.

A kór ezernél is több helybélivel végzett a kisvárosban (amelynek lakossága ma is csupán 20 000 fő körül van), és általános zűrzavart idézett elő. Hogy megakadályozzák az emberek elszökését a fertőzött városból (ezzel a kór további terjedését), a hatóságok árkot ástak Sligo köré, és környező utakat is lezárták.

A sligói kórház a 20. század elején (kép forrása: sligowalkingtours.com / T. Kilgannon Collection)

A ragály olyan hirtelenséggel végzett olyan sok emberrel, hogy a holttestek az utcán hevertek, és a város mind a húsz ácsa együtt sem tudott lépést tartani a koporsószükséglettel.

„Számos holttest maradt koporsó nélkül” – mondta Gallagher. Helyette mintegy 500 embert egyszerű lepelbe burkolva temettek el egyetlen nagy árokba. A város orvosainak és ápolóinak nagy részét is elvitte a járvány, a papok elmenekültek, a bent ragadt lakosok pedig zavargásba kezdtek.

Stoker édesanyja és sok más lakó számára úgy tűnhetett, eljött a világvége. Thornley leírása szerint Sligo „olyanná vált, mint a halottak városa”.

„Charlotte szerint ahogy súlyosbodott a járvány, a rémült ápolók egyszerűen fogták az ópiummal elkábított kolerás betegeket, és elhelyezték őket a tömegsírokban” – mondta McGarry. Az ilyen leírásoknak köszönheti az utókor a koporsójában nyugovóra térő vámpír képét, valamint az élőhalott vérszívó és a föld különös kapcsolatát.

Habár Stoker rendkívül zárkózott egyéniség volt, egy ritka interjúban elismerte, hogy a történetet „az a gondolat ihlette, hogy valakit eltemetnek, mielőtt még meghalt volna.”

Vámpírok és turizmus

Kétségtelen tehát, hogy Stokerra óriási hatással voltak édesanyja fiatalkori emlékei. Nem szabad azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy miért is esett az író választása Erdélyre, mint a vámpírok hazájára.

Az itteni népi hiedelem vérszívó élőholtjai (vámpírok, illetve strigák), amelyek az élőket „fertőzik meg” ragályukkal, kiválóan összeilleszthetőnek bizonyultak a Stoker elméjében élő rémképekkel.

A Brit-szigetek és a korabeli Osztrák-Magyar Monarchia keleti határvidéke közti távolság pedig kiválóan megágyazott annak a regény cselekményét adó kontinentális üldözésnek, amely már Mary Shelley Frankensteinje óta szerves tartozéka a gótikus horrorregénynek.

Bram Stoker 1906-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az elmúlt évben Sligo városa megbarátkozott a Drakula-kapcsolat gondolatával, és igyekszik kihasználni az abban rejlő turisztikai lehetőségeket.

Utcai freskók születtek az íróról és teremtményéről, a Thornley-család egykori házának falára emléktábla került, idén pedig Drakula-tematikájú séták is indulnak majd a korlátozások feloldását követően.

Stoker talán leghíresebb ma élő rokona, a kanadai illetőségű Dacre Stoker író is ellátogatott tavaly a városba egy nagyszabású Drakula-ünnepségre.

A pusztító járvány után két évszázaddal úgy tűnik, valami jót is hoz Sligo városának a halálos kór. A jelenlegi járvány miatti korlátozások júliusra tervezett feloldása után a kisváros tovább építheti kapcsolatát a történelem egyik leghíresebb kitalált karakterével: egy vérszívó szörnyeteggel, aki végső soron nem Erdélyben, hanem Írországban született, ugyancsak egy járvány eredményeként.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/97067/pics/15935985997736432_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?