Erős rasszista háttere volt a 20. század eleji amerikai kisded-szépségversenyeknek

Kép forrása: Wikimedia Commons

A 20. század eleji Amerikában az emberek előszeretettel látogatták az állami vásárokat, hogy megcsodálják a díjazott lábasjószágokat, az óriás zöldségeket, a legfinomabb pitéket – és a „legjobbnak” minősített csecsemőket is.

A tökéletes fizikumért 700 pontot adtak

Az Amerikában csak „Better Babies” („Jobb Babák”) versenyeknek titulált rendezvényeken a bírák fizikális és mentális adottságaik alapján pontozták a benevezett kisdedeket, és díjakkal halmozták el a „legfittebb” babák szüleit.

A versenyeket a higiénikusabb és egészségesebb életmód népszerűsítése végett hívták életre, de a bébimustrák egy sötét oldallal is bírtak: a versenyekre ugyanis begyűrűztek a fajnemesítés, az eugenika alapelvei, és a minősítés nem csak a csecsemőkre, de azok családjaira is kiterjedt.

Az első Better Babies vetélkedőre a Louisianai Állami Vásáron került sor 1908-ban. Egy 1913-as újságcikk a következőképpen írta le ezeket a versenyeket: „Egy orvos pontozza a csecsemőket pontosan úgy, ahogy a haszonállatokat szokás… Először meg kell határozni az alapelveket, amelyek alapján a pontozás zajlik, aztán ezek alapján lehet az összehasonlítást végezni, hogy a példány mennyire van közel a tökéletes termékhez.”

Ez a gyakorlatba ültetve úgy zajlott, hogy nővérek és orvosok megvizsgálták a benevezett csecsemők mellkaskerületét, megmérték a súlyukat, majd tesztelték mentális képességeiket. A szégyenlősebb babák, akiket nem tudtak rávenni arra, hogy az interaktív felméréseken részt vegyenek, pontokat veszítettek.

Egy ezer pontos skálán 700 pontot lehetett szerezni a fizikai adottságok és a megjelenés alapján, maximum 200 pont járt a tökéletes mentális állapotért és 100 pont járt a fizikai mérések után. A győztesek szülei egy ezüsttrófeát vihettek haza.

A Better Babies vetélkedő ötlete a nővérként dolgozó Mary DeGarmo fejéből pattant ki, aki jobb egészségi és higiénés viszonyokat szeretett volna teremteni a gyermekgondozás területén. A nővér egy louisianai orvossal összeállított egy ponttáblázatot, amelyet alapul véve az anyák lemérhették, mennyire sikeresek a gyermekgondozásban.

DeGarmo ötlete felkapottá vált, és gyorsan terjedni kezdett az Egyesült Államokban. Az 1910-es években a Woman’s Home Companion magazin egy irodát is létrehozott a versenyek népszerűsítése céljából és egy nemzeti ponttáblázatot is kiadott.  A magazin közleménye szerint a versenyeknek komoly célja is volt: „A bájos ötlet mögött komoly tudományos célok húzódnak meg – egészséges, szabványos, és évről évre jobb csecsemők.”

Az egészségügyi szűrés funkcióját is ellátta

Bár a szórakoztató vetélkedés mellett a „szabványos” gyermekek biztosításának célul való kitűzése a mai ember számára hajmeresztőnek tűnhet, a Better Babies elindítása egyfajta válasz volt egy súlyos problémára: a magas gyermekhalandóságra.

Kép forrása: Flickr

A 20. század elején az USA-ban minden századik csecsemő még azelőtt meghalt, hogy betöltötte volna az egy éves kort.

Az egészségügyben dolgozók és közegészségügyi tisztviselők elszántan keresték azokat az utakat és megoldásokat, amelyekkel a gyermekek egészségét javítani lehetett, és rengeteg polgár követte a Better Babies által hirdetett elveket.

A versenyek nagyon jó lehetőséget kínáltak a gyermekorvosoknak arra, hogy abban a korban, amikor az általános egészségügyi szűrés még nem létezett, némi képet kapjanak a kisded korúak fizikai és egészségi állapotáról.

A versenyeken az alacsony pontszámot kapott szülők gyermekei rendszerint a csecsemő- és kisdedgondozásról szóló brosúrákat kaptak.

A „versenyzőknek” a kezdeti szabályok szerint be kellett tölteniük a hat hónapos életkort és nem lehettek idősebbek négy évesnél. A versenyek hamarosan kiterjedtek azonban az idősebb korosztályokra, sőt még a felnőttekre is.

Mary DeGarmo úgy vélekedett, a rendezvények folytán képet kaphatnak a csecsemők és rajtuk keresztül a család genetikai adottságairól is. Meg volt győződve arról, hogy ha a „tökéletes” gyermekek szüleit, akik követik a tanácsait, megjutalmazzák, akkor a lakosság genetikai állománya javulni fog.

A művelt és gazdag fehérek szaporulata a kívánatos

Az eugenika áltudományának követői úgy gondolták, hogy mesterséges szelekció révén – csakúgy, mint a haszonállatok, kutyák vagy növények esetében – az emberek javítani tudják gyermekeik fizikai és mentális adottságait.

Az eugenika abban a korban lett népszerű, amikor az amerikaiak körében elharapódzott az idegengyűlölet a fokozott iparosodás és az ezzel összefüggő, intenzívebbé váló bevándorlásnak köszönhetően.

Üveggyári munkásfiúk baseballcsapata, Indiana állam, 1908. (kép forrása: Wikimedia Commons)

A tökéletesebb generáció megalkotásának vágya nemes kezdeményezésnek tűnt, de a gyakorlatban a teória rasszista és gyarmatosító gyökerekből táplálkozott. A fehér kutatók gondolkodása szerint az „alsóbbrendű” fajokat ki kell gyomlálni a fehér közösségből, hogy annak genetikai állománya ép maradjon.

Az eugenika szakértői azt hirdették, hogy szerényebb kognitív képességek, illetve a szegénység örökölt vonások, így ezeknek az előfordulását csökkenteni kell a társadalomban.  Az Egyesült Államokban ekkoriban a szegény, alultáplált, és tanulatlan rétegek általában a színesbőrűek vagy a bevándorlók közül kerültek ki.

Az eugenika hívei így hivatkozhattak arra a sztereotip megállapításra, miszerint a tökéletes emberek a fehérek közül kerülnek ki, azaz a fehér, művelt és gazdag rétegeknek kell utódokat nemzeniük.

Árnyékba húzódó városi gyermekek az 1911-es keleti parti hőhullám idején (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az eugenika olyan köztiszteletben álló, elismert gondolkozókat is megszédített, mint Helen Keller írónőt vagy Theodore Roosevelt amerikai elnököt is, aki egy alkalommal azon siránkozott, hogy Amerika „lehetővé teszi a legrosszabb állományok korlátlan szaporulatát”.

Egy jobb faj megalkotása ösztönözte a Better Babies versenyeket, ahol a „jó”, azaz fehér családokat megjutalmazták gyermekeikért. Az eugenika hívei az intelligenciát, az emberi személyiséget és a fizikai megjelenést is pusztán csak a géneknek tulajdonították, és azt állították, hogy ezek a vásári megmérettetések a genetikai egészség mércéi.

Bár a versenyek előmozdították a csecsemők egészségét az országban, és a rendezvényeken elméletileg elfogulatlan pontozás zajlott, az ítészek általában a vidéki, fehér középosztálybeliek csemetéit díjazták.

DeGramo a természetközeli életmódban és a táplálkozásban látta a gyermekek egészségi állapotának kulcsát. Azt állította, hogy a gyermekek egészsége a tökéletes öröklődésen, az ételen és a ruházaton, illetve a környezeten múlik.

Ha állatot, akkor embert is lehet nemesíteni

A Better Babies olyan népszerűségre tett szert, hogy egész családok akartak bekapcsolódni a megmérettetésbe, ezért 1920-ban Kansasban útjára indult a „Fitter Families” (Egészségesebb családok) verseny, ahol a csecsemők helyett teljes családok bizonyíthatták genetikai tökéletességüket.

Az Emporia Gazette című helyi magazin szerint ezek a versenyek „alkalmazzák az öröklődés és a tudományos alapú gondoskodás ismert elveit, amelyek forradalmasították a mezőgazdaságot és az állattenyésztést a teremtés következő, magasabb rendjében - az emberi családban”.

Egy másik kansasi újság még mélyebbre ment a Fitter Families lényegét illetően: „Ennek a haladó államnak a lakói nem csupán jobb tulajdonságokkal rendelkező állatokat akarnak nevelni. Arra törekszenek, hogy jobb állampolgárokat neveljenek fel, alkalmazva az öröklődés alapelveit, amelyek csodát tettek az állatok nemesítése terén.”

Vásár a pennsylvaniai Allentownban, 1900. (kép forrása: Wikimedia Commons)

Ezeken az állami vásárokon azonban nem csupán versenyeknek, hanem eugenikai standoknak is otthont adtak, ahol a látogatók megismerhették a szelektív tenyésztés alapelveit, illetve azt is, hogyan alkalmazhatják azokat a saját életükben.

Ezeken a standokon a nőtlen férfiak és hajadonok hasznos tippeket kaphattak arra nézve, hogy hogyan válasszák ki a számukra genetikailag megfelelő házastársat, hogy genetikailag kívánatos tulajdonságok jelenjenek meg majd gyermekeikben.

Az „alkalmatlan” egyének sterilizálhatók

Mindent egybevetve a Better Babies versenyek többről szóltak, mint a gyermekek rangsorolása. Ezek a megmérettetések egy bigott ideológiát istenítettek, miszerint az egészséges fehér amerikaiak, akik az amerikai társadalom krémjét alkotják, felsőbbrendűek másoknál.

Ez az elgondolás igazolta a szövetségi szinten megjelenő diszkriminációt, amely az 1924-es bevándorlási törvényben öltött testet. Az Egyesült Államokba történő bevándorlást szigorúan korlátozták, és az eugenika törvényei szerint bírálták el, hogy ki léphet be az országba. Calvin Coolidge akkori elnök ezeket a határozatokat így magyarázta: „Amerikának amerikainak kell maradnia.”

Három évvel később a Legfelsőbb Bíróság felhatalmazta a kormányt arra, hogy elrendelje az „alkalmatlannak” minősített személyek sterilizálását. Ebbe a kategóriába esett az a hajadon anyuka is, akit miután megerőszakoltak, gyengeelméjűnek nyilvánítottak.

A sterilizálást a kormány azért tartotta szükségesnek, hogy megakadályozza a társadalomba be nem illeszkedő gyermekek szociális rendszerre kifejtett megterhelő hatását, s ezért a kormány a tagállamok részére megadta a lehetőséget a nem kívánt emberi szaporodás szabályozására.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/96977/pics/15934280869699591_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?