Emberelődök is rájárhattak az elhullott őselefántok tetemeire a mai Németország területén

A schöningeni őselefeánt egyik lábcsontja (kép forrása: Wikimedia Commons)

Egy erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus) 300 000 éves, csaknem teljes csontváza került elő egy egykori bányából Németországban. Agyarai mintegy két és fél méter hosszúak. Az ősállat egy őskori tó partján lelte halálát, teteméből különböző ragadozók és dögevők, köztük emberelődök is fogyaszthattak.

Kő- és csonteszközök maradványai

Utóbbiakra az utal, hogy az állat maradványai mellett mintegy 30 apró kovareszelék, illetve a kovaeszközök élezéséhez használt csontdarabok is előkerültek.

A lelőhelyet az idők során üledék lepte el, amely jó állapotban őrizte meg a leleteket az őskőkor közepe óta.

Az alsó-szászországi Schöningennél lévő bányából ez csupán a legújabb izgalmas leletegyüttes – korábban három kardfogú tigris csontváza, illetve 300 000 éves fa vadászlándzsák is előkerültek innen.

Az erdei őselefánt napjaink afrikai elefántjainál is nagyobb termetű volt, a Tübingeni Egyetem szakértői szerint e példány vállmagassága 3,2 méter, tömege 6,8 tonna lehetett.

A most megtalált példány egy nőstény egyed volt, fogazata kopása alapján meglehetősen idős lehetett. Az állat teljes állkapcsa, három végtagjának csontjai, számos csigolyája és bordája, valamint nyelvcsontjának darabjai is előkerültek.

A tudósok feltételezése szerint az állat kora következtében pusztulhatott el, és nem az emberek vadászták le, bár utóbbi magyarázat sem teljesen kizárt.

Az ásatás vezetője, Jordi Serangeli elmondta: habár az emberelődök jó vadászok voltak, nem volt okuk ilyen nagy és veszélyes állatokra támadni.

Szerinte mivel az erdei őselefántok a környezetük részei voltak, és gyakran pusztultak el a tó környékén, az emberelődök tudhatták, hol kell keresni a tetemeiket. Vélhetően a hűst, a zsírt és az ínakat távolították el róluk.

Mérsékelt klíma egzotikus állatokkal

„Nem szándékozunk kizárni, hogy előfordultak rendkívül veszélyes elefántvadászatok, azonban a bizonyítékok kételkedésre adnak okot” – mondta Serangeli. Az őselefánt csontmaradványain számos egyéb állat harapásnyomai is felfedezhetők.

Az előkerült emberi eszközök arra utalnak, vágóeszközöket éleztek a helyszínen, a két hosszú csontdarabba ágyazódott mikroreszeléket Barbara Álvarez régész fedezte fel – a reszelékek ráadásul illeszkedtek az élezőcsontokon kialakított vájatokba is.

Mintegy száz méterre az őselefánt csontjaitól a régészek további példányok lábnyomaira bukkantak, felnőtt példányokéra és kicsinyekére egyaránt.

Az idős nőstény állkapcsa (kép forrása: Wikimedia Commons)

„A súlyos állatok a tó partja mentén haladtak. Lábaik a sárba süppedtek, kerek nyomokat hagyva, amelyek mintegy 60 centiméter átmérőjűek” – mondta el Flavio Altamura, a római Sapienza Egyetem szakértője, aki a nyomok elemzését végezte.

Az üledékből kinyert minták arra utalnak, a térség klímája hasonló lehetett napjainkéhoz, amikor az elefánt élt, állatvilága azonban sokkal inkább a mai Serengetiéhez volt hasonló.

A tó partján legalább húszféle nagytestű állat élt, köztük oroszlánok, medvék, kardfogú tigrisek, orrszarvúak, vadlovak, szarvasok és marhák. A Braunschweigi Műszaki Egyetem, a Lüneburgi Egyetem és a Leideni Egyetem együttműködésének keretében további elemzéseknek vetik alá a leleteket, hogy többet lehessen tudni a korabeli környezetről.

Schöningennél számos pompás lelet került elő korábban is, közülük a leghíresebb az a 300 000 éves fa lándzsákat, illetve mintegy 1600 állati csontot (főként lovakét) tartalmazó leletegyüttes, amelyet az ekkoriban a térségben élő neandervölgyi, illetve heidelbergi emberekkel hoztak összefüggésbe.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/96390/pics/15922993585819147_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?