Sokáig titkolta a tudomány a pingvinek „aljas” szexuális szokásait

Adélie-pingvinek a vízparton George Murray Levick eredeti felvételén (kép forrása: Wikimedia Commons)

1910-ben a tragikus sorsú, Robert Falcon Scott által vezetett brit Terra Nova expedícióval tartott az Antarktiszra George Murray Levick sebész-zoológus is. Orvosi teendői mellett az ő feladata volt az első látásra kietlennek tűnő földrész élővilágának dokumentálása. Naplóiban leírta, miként éltek túl az expedíció tagjai a kegyetlen időjárási körülmények közepette, de természeti megfigyeléseit is ezekben rögzítette. A legnagyobb fennakadást a táboruk körül lakó Adélie-pingvinek kolóniája okozta a zoológusban, különösen szexuális viselkedésük, amelyet az „elfajult”, „aljas” és „romlott” jelzőkkel illetett – és még így is sokszor rejtjelezéssel élt leírásaiban.

Megdöbbentő felfedezés

Levick század eleji finom ízlését valósággal sokkolta, amit a pingvinek körében látott. Korábban semmilyen állat esetében nem fordult elő, hogy a tudósok lejegyezték volna a homoszexuális viselkedést, vagy a nem egy párt alkotó egyének között a nem szaporodási szándékú közösülést.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne figyeltek volna meg ilyet, de a korban nem tartották „illőnek” lejegyezni, így a természetben valóságos hidegzuhanyként érte Levicket, aki képzettsége ellenére nem olvasott korábban ilyen megfigyelésekről.

A tudós naplói nemrég a londoni Természettudományi Múzeum madártani gyűjteményéhez kerültek. A gyűjtemény vezető kurátora, Douglas Russell szerint Levicket undora ellenére – vagy talán éppen emiatt – teljességgel rabul ejtették e röpképtelen madarak.

„Teljességgel a rögeszméjévé válik az Adélie-pingvinek kolóniája” – mondta el a naplók tartalmáról. „A naplókat olvasva az egyik legszórakoztatóbb dolog látni, ahogy az első madarak megérkezésével egyre nő az izgalma. Szinte érzékelhető a lapokon – aztán egyszerre letaglózza.”

A tudóst az általa „huligán kakasoknak” nevezett fiatal hím pingvinek valóban szélsőséges szexuális szokásai rendítették meg leginkább. Levick lejegyezte, hogy az erőszakos közösülés, a nekrofília, és a csibék fizikai és szexuális abúzusa sem állt távol tőlük.

Levick az expedíció hajója, a Terra Nova fedélzetén 1910-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Levick egyes jelenségeket kódolva, görög betűs rejtjelezéssel jegyzett le csupán, hogy azokat csak egy bizonyos műveltségi szinten lévők legyenek képesek megfejteni.

Miután – Scottal és a Déli-sarkra eljutó többi kutatóval szemben, akik egytől egyig életüket vesztették – visszatért Angliába 1913-ban, Levick beadta publikálásra megfigyeléseit, azonban a 20. század elejének légkörében ez igencsak nehéznek bizonyult.

Az expedíción látottakról készült végső, a nyilvánosság számára is elérhető kiadványból végül teljességgel kihagyták a pingvinek szexuális viselkedését.

Az ezt is tartalmazó változatból mindössze száz példány készült, amelyeket kizárólag tudományos körökben terjesztettek.

A kor szemlélete

Mai szemmel azonban nem tekinthető tudományosnak az, ahogyan Levick az állatok viselkedéséhez viszonyult: emberi fogalmakat és emberi normákat vetített ki rájuk, ezzel értékítéletet megfogalmazva egy másik faj élőlényei felett.

Ez persze nem tekinthető Levick saját hibájának – a zoológia egyszerűen nem tartott ott tudományként az 1910-es években, ahol napjainkban.

Russell szerint a tudós azzal a szókinccsel és fogalomtárral dolgozott, amely a rendelkezésére állt. „Az ’elfajult’ volt az egyetlen szó, amellyel le tudta írni, amit lát. Valójában azonban nincsenek elfajult pingvinek” – mondta.

Az például, amit Levick „nekrofíliaként” írt le, valójában nem tekinthető annak. „Ami itt történik, az nem állítható párhuzamba az emberi kontextusban vett nekrofíliával” – magyarázta el Russell. „A hímekben egy bizonyos testhelyzet váltja ki a nemi reakciót – nem tesznek különbséget az élő, közösülésre váró nőstények és az előző évből ott maradt halott pingvinek között, amelyek éppenséggel ugyanolyan testhelyzetben vannak.”

Adélie-pingvinek az expedíció tábora közelében egy Levick által készített fotón (kép forrása: Wikimedia Commons)

Mindazonáltal Levick megfigyelései – bár értelmezései nem felelnek meg a mai sztenderdeknek – helytállók. 1998-ban egy terepkutatás során a biológusok azt figyelték meg, az egyébként egyetlen párt választó tojók készségesen közösültek más hímekkel kövekért cserébe, amelyekből fészkeiket építik.

Az Adare-fokon található Ridley-part, ahol Levick megfigyeléseit végezte, ma is mintegy 335 000 Adélie-pingvinnek ad otthont – ez a legnagyobb ismert kolóniájuk a világon. Sajnálatos módon e szuperkolónia azonban lehetséges, hogy nem marad már meg sokáig a környezeti változások miatt.

Habár jégmentes partszakaszokon költenek, az Adélie-pingvinek életük nagy részét jégtáblákon töltik, amelyekből egyre kevesebb van az Antarktisz partjai mentén.

Russell és kollégái 2012-ben dolgozták fel először és publikálták modern tudományos kontextusban Levick pingvinekkel kapcsolatos írásainak egészét, a Polar Record című szakfolyóiratban. Magukat az eredeti kéziratokat nemrég, 2020 áprilisában vásárolta meg a Természettudományi Múzeum.

„Az eredeti kéziratok fontosságát nem szabad alábecsülni, mivel kulcsfontosságú kontextusbeli és tudományos adatokkal bővítik meglévő gyűjteményünket” – mondta el a kurátor. A kéziratok megszerzéséről szóló bejelentést egyébként április 25-én, a pingvinek világnapján tette a múzeum.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/95150/pics/15900608284153638_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?