Akadt példa békés válásra is a középkorban, bár nem volt könnyű

Konsztantyin Makovszkij: Bojár lakodalom (1883) (kép forrása: Wikimedia Commons)

Egy házasság felbontása sohasem könnyű döntés a felek számára, azonban napjainkban jogilag lehetséges a legtöbb pár számára. A középkorban ennél jóval nehezebb dolguk volt azoknak, akik már nem akartak együtt élni.

A szerelmi háromszög

Amikor említésre kerül az európai középkor, az emberek többsége egy szigorú hierarchia szerint rendezett, fekete-fehér társadalomra gondol, amelyben nemigen létezett kitörési lehetőség a fennálló függési viszonyok közül. Ezek közé tartozott a házasság is.

Ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy az ebből az időből fennmaradt írásbeli források sokszor jogi szövegek, illetve egyházi állásfoglalások, amelyek a jó és a rossz közötti határt hivatottak kijelölni.

Ha egy korszakból csak ilyen szövegek ismertek, könnyen kialakul az a téves képzet, hogy mindenki ezek szerint gondolkodott.

E szövegek gyakran foglalkoznak a házasság intézményével – az emberi kapcsolatokról azonban köztudott, hogy korántsem fekete-fehér dolgok, és sokszor éppen a különválás az, ami boldog végkifejlethez vezet. Ez igaz volt a középkorra is – még akkor is, ha kevés forrás szólt róla.

Az egyik ilyen ritka írott forrás egy 13. századi angol házaspár nem mindennapi története. Margaret de Gatesden egy bizonyos Sir John de Canoys felesége volt, házasságuk minden tekintetben hivatalos volt, és egy közös fiuk is született. A későbbiek során Margaret egy másik férfiba, Sir William Paynelbe szeretett bele.

A korabeli törvények szerint ezen a ponton igen rossz kilátásai voltak a házaspárnak – különösen Margaretnek, aki feleségként férje parancsainak is köteles volt engedelmeskedni, valamint eltűrni (bizonyos korlátok között) tettleges „fegyelmezését” is.

Míg manapság az ilyen esetekre a válás bevett és jogszerű megoldást szolgáltat, a középkori világban nem volt ennyire egyszerű felbontani egy házasságot, amely elvben halálig érvényes kötelék volt mind az egyházi, mind a világi jogban.

A problémás házastársaktól azt várták, oldják meg egymás között helyzetüket, ehhez segítséget is kaphattak családjuktól, közösségüktől, illetve az egyháztól.

Ha mindezen lehetőségeket kimerítve sem sikerült megoldásra jutniuk, kérhettek törvényes elválasztást – ez azt jelentette, hogy nem kötelesek együtt élni, azonban minden más szempontból továbbra is házastársak maradtak.

Egy másik lehetőség – amely gyakran feltűnik az európai uralkodóházak házasságdiplomáciai játszmáiban is – az volt, hogy megpróbálnak előhozakodni valamiféle indokkal, amely miatt a házasság semmisnek tekinthető, és érvényteleníthető.

Ennek leggyakoribb formája az volt, hogy „megtaláltak” egy korábban mással kötött házassági előszerződést, más esetekben azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a házastársak túl közeli rokonai egymásnak. Előfordult azonban, hogy a felek egymás közt megegyeztek – így történt ez Margaret és John esetében is.

Ritka megoldás

1285-ben John szokatlanul kedves gesztust tett: formális dokumentumban jelentette ki, hogy Margaretet a továbbiakban Willam gondjaira bízza, a nő minden tulajdonával együtt.

A kedvesség nem volt ingyen – a Margaret tulajdonát képező földek – amelyeket vele együtt átadott – első öt évi bevételeit egy összegben magának követelte, a későbbiekben Margaret és esetleges további gyermekei rendelkezhettek velük.

Egy férjes asszonynak nyíltan egy másik férfival élni merőben szokatlan megoldás volt, és nem is nyerte el mindenki tetszését. Margaret és William összeköltözését követően több mint tíz évvel – vélhetően egy rosszakaró feljelentése nyomán – külön-külön megvádolták őket házasságtöréssel, Margaretet 1296-ban, Williamet 1298-ban. Történetük itt vesz újabb érdekes fordulatot.

A házasságtöréssel vádolt embereket rendszerint egyházi bíróság elé citálták, azonban az ilyen szexuális jellegű bűnök egyik sajátossága volt, hogy közvetlen bizonyíték – például ha a párost rajtakapják a tiltott aktuson – hiányában igen nehezen voltak bizonyítottnak tekinthetők.

Ifj, David Teniers: Parasztesküvő (1650) (kép forrása: Wikimedia Commons)

Mind Margaret, mind William esetében felmentő ítélet született annak ellenére, hogy a körülöttük élők tisztában voltak a helyzettel. Ez egyetlen módon volt lehetséges: a szomszédok támogatták őket.

Mind a nő, mind a férfi esetében meghallgatásra került számos tanú, akik eskü alatt kijelentették, Margaret és William nem élnek bűnben.

Habár korántsem ez az egyetlen példa a történelemben arra, hogy nyilvánvaló tényeket tagadjanak meg emberek egy bírósági eljárásban, kétségtelen, hogy a páros igencsak közkedvelt lehetett, ha ennyi támogató hangot maguk mellé tudtak állítani.

A tanúk a maguk lelkiismeretét az erdőben kidőlő fa hasonlatával nyugtathatták: ha nem látták a párost közösülni, honnan tudhatták, hogy az egyáltalán megtörtént?

A párt feljelentő személy bizonyára bosszús volt a kétszeres kudarc után, több lehetősége azonban nem maradt: nem sokkal William 1298-as felmentését követően Margaret férje, John elhunyt, így minden akadály elhárult Williammel való házassága elől, amelyet még abban az évben megkötöttek.

Rendkívül kevés hasonló esetről tudni a középkorból, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne fordultak volna elő. Egy ilyen egyezséget egyik félnek sem volt előnyös nyilvánosságra hoznia: ha a fent említetthez hasonló bírósági eljárásra sor került, a pozitív kimenetel egyáltalán nem volt biztos.

Margaret esete azonban nem csak amiatt különleges, hogy fennmaradt írásban: ő és törvényes férje rendkívül jó viszonyban lehettek azt követően is, hogy házasságuk tönkrement.

John maga sem házasodhatott újra (bár hasonlóan ő is élhetett „bűnben” más nővel, erről nincs információ), így egyetlen törvényes gyermeke, birtokainak örököse Margarettel közös fia maradt, aki a feleségével együtt elköltözött tőle.

Mindennek tetejében fel kellett vállalnia a „felszarvazott férj” szerepét egy olyan közösségben, ahol ennek a mainál valószínűleg sokkal nagyobb jelentősége volt. Bár a részletek már nem fognak kiderülni, kijelenthető, hogy kettejük viszonya minden korban igen kivételesnek számítana.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/92927/pics/15861711641586874_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?