A jogegyenlőségért is kiállt a fáradhatatlan kalandornő

Harriet Chalmers Adams egy lámával 1912-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Harriet Chalmers Adams nem csupán azzal mondott ellent kora bevett női szerepeinek, hogy lóháton bejárta Latin-Amerikát és Kolumbusz hajdani útját is megtette, de ő volt az egyetlen női újságíró, aki az első világháborúban egyenesen a francia állásokból tudósíthatott.

Világjárás az iskola helyett is

Chalmers 1875-ben született a kaliforniai Stocktonban. Már nyolcévesen bejárta lóháton édesapjával a Sierra Nevada hegységet az Egyesült Államok nyugati részén, 11 évesen pedig egy Santa Cruz-i hírlap figyelmét keltette fel azzal, hogy pihenő nélkül tett meg 500 métert gyorsúszásban. Még abban az évben abbahagyta az iskolát, és csak édesapjától és magántanároktól vett leckéket.

24 éves korában feleségül ment Franklin Pierce Adams újságíróhoz, akivel aztán az elkövetkező évek során 75 000 kilométert tett meg Latin-Amerikában lóháton, vonaton, kenun és gyalog. Az Andok 7000 méter feletti csúcsain is jártak, egy alkalommal Chalmers szemhéjai is összefagytak.

Saját elmondása szerint tökéletesen jól érezte magát „rózsaszín cicomás dolgok nélkül”, egyedül egy krémet és repülősót vitt mindig magával – utóbbiról az is kiderült, hogy a kimerült öszvérek felélénkítésére is alkalmas.

Három éves útjukról való visszatérésüket követően Chalmers a National Geographic folyóiratának kezdett írni, és a következő 30 éven át állandó szerző maradt a lapnál.

Ekkoriban kapta becenevét is: „az Amerikák Mrs. Marco Polója”. A New York Times korabeli beszámolója szerint „húsz országhatárt is elért, melyek korábban ismeretlenek voltak a fehér nők előtt.”

A hároméves út azonban korántsem csillapította Chalmers vágyát az utazásra: 1910-ben Kolumbusz hajdani felfedezőútját újraalkotva keresztülutazott Haitin lóháton, és bőröndjében a sziget rendkívül különös lakója, a mérgező harapású haiti patkányvakond több élő példányával tért vissza. Az állatokat New York-i és washingtoni állatkerteknek adományozta.

Haiti patkányvakond (Solenodon paradoxus)

Adams azt tűzte ki céljául, hogy minden korabeli és egykori spanyol gyarmatot meglátogasson. Utazásai Ázsiába is elvitték, az első világháborúban pedig a Harper's magazin tudósítójaként ő volt az egyetlen újságírónő, akit a lövészárkokig elengedtek – itt három hónapot is eltöltött.

„Nincs semmilyen indoka, hogy egy nő ne mehetne oda, ahová a férfiak – és még tovább” – mondta Chalmers 1920-ban. „Ha egy nő szeret utazni, kedvel mindent, ami idegen, rejtélyes és letűnt, semmi sem fogja otthon marasztalni.”

Feminista felfedező

1930-ban a New York Times bejelentette, Chalmers Gibraltárhoz indul hajón: a kalandornő útja ezúttal Spanyolországon, Franciaországon, Egyiptomon, Abesszínián (a mai Etiópia), Francia Szomáliföldön, Olasz Szomáliföldön, az Angol-Egyiptomi Szudánon és Irakon át vezetett.

A legfontosabb állomás Abesszínia volt, ahol szemtanúja volt Hailé Szelasszié császár koronázásának – az uralkodóval később Európában ismét találkozott.

Chalmers az általa jegyzett újságcikkekben és riportokban nem csupán az általa látogatott tájakról vagy utazásainak körülményeiről számolt be: sok figyelmet szentelt az általa tapasztalt igazságtalanságoknak is.

Kép forrása: Wikimedia Commons

„Miféle olyan áldást hozott nekik az európai civilizáció, amilyenben addig nem volt részük?” tette fel a kérdést egy perui útja után. „Mit nem szenvedtek meg a magaslaton álló kereszt nevében?”

Chalmers semmiféle formális képzéssel nem rendelkezett földrajzból, és egyetemre sem járt soha, azonban színes fotódiái és kalandos élete számtalan meghívást eredményeztek a világ legnevesebb földrajzi intézményeitől – sok helyen ő volt az első női előadó a történelemben.

Miközben Chalmers hírneve egyre nőtt, egyre bővültek a nők jogai hazájában. 1920-tól az Egyesült Államokban mindenhol szavazhattak, és egyre többen vettek részt a felsőoktatásban is. A folyamatot nem kis mértékben segítette elő az első világháború, amelynek során a munkaerőpiacon is egyre több, korábban kizárólag férfiak által betöltött állásban is megjelentek.

Chalmers is a feminista mozgalom mellé állt, és az idegen tájakon általa tapasztaltakról szólva elmondta: a világ legelmaradottabb helyein sok tekintetben előrébb járnak a nők szabadságának tekintetében.

Igavonó tevével a Góbi-sivatagban, 1909. (kép forrása: Wikimedia Commons)

A brit Királyi Földrajzi Társaság harmadik amerikai női tagja lett, miközben a New York-i székhelyű Felfedezők Klubja tudomást sem vett sem róla, sem más női úttörőkről – a szervezet 1981-ben engedélyezte csupán a nők tagságát.

„A férfiak mindig annyira félnek attól, hogy holmi nő behatol diskurzusaik szentélyébe, hogy még klubjaikba sem engednek be” – mondta egy alkalommal, „nemhogy a gyűlésekre, ahol akár mindkét fél számára hasznos beszélgetések alakulhatnának.”

Chalmers végül több más női felfedezővel 1925-ben megalapította a Női Földrajztudósok Társaságát, amelynek ő lett az első elnöke. A klub a világ minden tájáról hívott női szakértőket előadásokat tartani a felfedezők új nemzedékének, idővel már 39 országból voltak tagjai. Chalmers 1933-ig vezette a szervezetet, ekkor Franciaországba költözött. Itt hunyt el négy évvel később, 61 évesen.

Chalmers könyvgyűjteményét szülővárosa, Stockton könyvtárának adományozta, fél évszázaddal később a nevét viselő társaság mellszobrát is felállította az épület előtt.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/92704/pics/15857480972935159_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?