Méltósággal temették el pestises halottaikat a középkori angolok

A tömegsírban talált egyik csontváz (kép forrása: livescience.com / University of Sheffield / Antiquity Publications Ltd.)

Új részletek derültek ki egy ritka, a 14. századi pestisjárvány áldozatainak maradványait tartalmazó tömegsírról Angliában. A Lincolnshire megyei Thornton Curtis falu közelében lévő Thornton apátság területén 2012-ben megtalált temetkezési hely 48 nő, férfi és gyermek csontvázát tartalmazta, több mint felük 17 éves vagy annál fiatalabb volt.

A sír eleve különleges lelet volt elhelyezkedése miatt – a nagyobb városokon kívül ritkán találni pestises tömegsírokat Angliában. A régészek már a feltárás során sejtették, hogy járvány áldozatairól lehet szó.

A középkori temetőkben legtöbbször a nagyon fiatalok és az idősebbek maradványai alkotják a többséget, mivel ők voltak a leginkább kiszolgáltatva mind a különböző betegségeknek, mind a halálos baleseteknek. A Thornton apátság tömegsírjában azonban ennél jóval egyenletesebb volt az eloszlás.

Miután a radiokarbonos kormeghatározás a 14. századra – a nagy európai pestisjárvány idejére – datálta a maradványokat, 16 koponya rágófogaiból pedig a Yersinia pestis baktérium DNS-ét sikerült kinyerni, a magyarázat egyértelmű volt.

Hasonló tömegsírokat már korábban is tártak fel a régészek, főként Londonban, ahol a rendkívül zsúfolt viszonyok között élő emberek tízezrei vesztek oda az újra fel-fellángoló járványban 1348 és 1350 között. A Thornton apátsági azonban az első vidéki pestises tömegsír, amelyet Angliában találtak.

A jelenséget az magyarázhatja, hogy a járvány által súlyosan megtizedelt lakosságú közösség már nem tudta a megszokott mederben folytatni életét, beleértve ebbe a halottak eltemetését is.

Átlagos körülmények között az apátság környéki települések halottait nem itt, hanem a körülbelül másfél kilométerre lévő plébánia temetőjében helyezték volna örök nyugalomra.

A kutatók szerint azonban lehetséges, hogy a pestis már a plébánossal és a sírásókkal is végzett eddigre, és a lakosoknak új módot kellett találniuk szeretteik eltemetésére. Valószínű, hogy emiatt fordultak végül az apátság kanonokjaihoz.

A sírban a holttesteket egymáshoz közel, de nem egymásra helyezték el. Nyolc sorban, egyetlen rétegben lettek elfektetve, kor és nem szerint is vegyesen.

A régészek nem találtak személyes tárgyakat, kivéve egy korabeli övcsatot, amely vélhetően véletlenül esett a sírgödörbe, és nem tartozott egyik halotthoz sem. A halottakat minden bizonnyal egyszerre helyezték el, amikor a sírt megásták.

Annak ellenére azonban, hogy egyszerre lettek eltemetve, minden halott megkapta a körülményekhez képest a lehető legtöbb egyéni odafigyelést.

A régészek beszámolója szerint mindegyikőjüket nagy gonddal helyezték el, és habár a földben az évszázadok során nyomtalanul elbomlott minden hajdani ruhaszövet, a csontvázak vállainak helyzetéből arra lehet következtetni, mind halotti lepelbe voltak tekerve.

Mire az 1350-es évek elején elhalt a járvány Angliában, az ország lakosságának egyes becslések szerint akár a fele is odaveszhetett. Ennek ellenére a társadalom nem omlott össze, és az élet folyt tovább, egy évszázadon belül pedig visszatért a járvány megérkezése előtti szintre a lakosságszám.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/91060/pics/15828884428222165_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?