Milyen szerelmi praktikák léteztek a középkori Franciaországban?

Rokkával fonó középkori nők (kép forrása: 15thcenturyspinning.wordpress.com)

Ahogy napjainkban, úgy a történelem minden korszakában fontos volt az emberek számára a szerencse a szerelmi életben. Sokan hajlandók szinte bármit megpróbálni, hogy növeljék esélyeiket, és ez nem volt másként a középkorban sem. A Rokkaevangélimok (Les Évangiles des Quenouilles) egy 15. századi francia mű, amely a nők által gyakran igaznak tartott és hangoztatott félkomoly tanácsokat tartalmaz az élet szinte minden területére vonatkozóan, beleértve a szerelmet és a vágyat.

Derítsd ki jövendőbeli férjed nevét

A szerelmet nem lehet siettetni a mondás szerint, azonban sokan találják nehéznek a várakozást. A jövőbe való apró kis betekintések mindig vonzották az embereket, különösen az olyan fontos kérdésekben, mint hogy kivel fogják leélni életüket. A Rokkaevangélimok a következő tanácsot adja:

„A fiatal lány, aki tudni kívánja jövendőbeli férje nevét, terítse ki ajtajánál az első cérnát, amelyet aznap font, és derítse ki az első elhaladó férfi nevét – biztos lehet benne, hogy ez lesz férje neve is.”

A középkori Franciaországban gyakori keresztnévismétlődések miatt ez az eljárás még akár be is válhatott, manapság azonban korántsem lehetne ennyire biztosan fogadni rá.

Akadályozd meg férjed a csalásban

A hűtlenség megakadályozására a legtermészetesebb középkori tanács az ima volt, a Rokkaevangélimok azonban egy másik technikát is javasol:

„Ha egy nő nem akarja, hogy férje elkóboroljon más nők után, Szent Avoie tiszteletére kell misét mondatnia három egymást követő hétfőn.”

A könyv arra hivatkozik a módszer biztosságát illetően, hogy ez a párizsi nők körében bevett szokás, tehát bizonyosan sikeres.

Tedd szerelmesebbé a férjed

A ma elterjedt közvélekedéssel szemben – miszerint a férfiakat sokkal jobban érdekli a szex, mint a nőket – a középkorban az emberek többsége úgy gondolta, a nők azok, akik alig képesek türtőztetni állati ösztöneiket.

A Rokkaevangélimok ezért arra ad tanácsokat a nőknek, hogyan késztessék férjüket arra, hogy lépést tartson velük a hálószobában. A titok nyitja pedig a macskamenta volt.

„Ez igaz [mondja az egyik nő], mert én is így tettem a férjemmel, és azzal készítettem salátát. De az a szerelem csupán hat hétig tartott ki, ezért úgy gondolom, gyakran meg kell ismételni.”

A tökéletes ajándék a tartós szerelemhez

Középkori ezüstbross (kép forrása: Flickr)

Az ékszerek okkal örvendenek töretlen sikernek, amikor az ember szeretteit ajándékozza meg. A középkori hölgyek számára a Rokkaevangélimok szerint a leginkább értékelhető fajták azok voltak, amelyek nagyok és feltűnők, ugyanakkor praktikus szereppel bírnak, így a hölgy nem kerülheti el, hogy állandóan mutogassa:

„Ha a férfi nagyfejű brossokat ajándékoz hölgyének, szerelmük érzékibbé és tartósabbá válik.”

Ezzel ellentétben a legrosszabb ajándék a műben megszólaló nők szerint bármiféle kés.

A gondos tervezés meghozza gyümölcsét

A Rokkaevangélimok olyan tanácsokat is tartalmaz, amelyek rendkívül nagy rákészülést igényelnek, azonban állítása szerint tartós eredményekkel járnak:

„Ha a nő azt akarja, hogy férje szenvedélyesen szeresse, Szent Iván éjszakája előtti nonát [az utolsó napközbeni zsolozsmát] éppen megelőzően szedett diófalevelet helyezzen annak bal cipőjébe, és egészen biztosan csodálatosan fogja szeretni.”

Ahogy a mai hasonló eljárások esetében, úgy az itt felsoroltak hatékonysága sem garantált. Arra azonban kétségtelenül rávilágítanak, hogy az ember a történelem során mindig igyekezett valamilyen pótcselekvéssel megnyugtatni magát az olyan eseményekkel és folyamatokkal kapcsolatban, amelyekre nincs közvetlen ráhatása – legfőképpen mások iránta való érzéseit illetően.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/90967/pics/15827162905422258_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?