A tudomány és a hit között őrlődött Darwin műveinek kiadója

John Murray III (kép forrása: Wikimedia Commons)

Charles Darwin A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című, a korábban más tudósok által is pedzegetett evolúcióelméletet minden addiginál kiterjedtebb, rendszerezettebb és – nem utolsósorban – empirikusan alátámasztott módon előadó könyve alaposan felkavarta a viktoriánus Nagy-Britannia közvéleményét. Az 1859-ben megjelent mű igazi korabeli bestseller volt – első kiadásának 1250 példánya már a megjelenés napján elfogyott –, és a biológia tudományának fejlődésében óriási mérföldkövet jelent a mai napig. Bár Darwin neve közismertté vált, jóval kevesebb szó esik a megjelentetésben elengedhetetlen partneréről, John Murray III könyvkiadóról. Habár segített Darwinnak a tudományos kiválasztódás teóriájával felkavarni a tudomány világát és a közvéleményt egyaránt, Murray maga teljes mértékben saját korának embere volt, akit mélyen aggasztottak Darwin elméletének következményei – és a színfalak mögött még küzdött is a tudós nézetei ellen.

A gondterhelt kapuőr

Sylvia Nickerson kanadai történész a 2019-ben megjelent Újragondolni a történelmet, a tudományt és a vallást: A konfliktus és a komplexitás elvének feltárása című könyv egy fejezetében tárgyalja Murrayt.

„A fajok eredetéből eredő, vallással kapcsolatos következtetések ellentétbe helyezték Darwint és Murrayt” – írja. És bár Murray hajlandó volt kiadni a könyvet, „lelkiismeretének tiltakozása ellenére” tette.

A könyvekkel való üzletelés mondhatni Murray vérében volt. Nagyapja (akit szintén John Murray-nek hívtak) alapította a vállalkozást, amely az ő fia, John Murray II alatt Nagy-Britannia egyik legbefolyásosabb könyvkiadójává vált – Jane Austen, Sir Walter Scott, Washington Irving és Lord Byron művei is itt jelentek meg.

A legidősebb John Murray, a kiadóház alapítója (1745-1793) (kép forrása: Wikimedia Commons)

Amikor a társaság vezetését John Murray III vette át, nagy lelkesedéssel vitte tovább a családi vállalkozást, azonban Nickerson elmondása szerint elődeinél jóval konzervatívabb volt a hozzáállása. Murray a könyvkiadó mellett az édesapja által alapított Quarterly Review című konzervatív folyóiratot is működtette.

A könyvkiadók ekkoriban óriási hatalommal bírtak a közvéleményben – egyfajta „erkölcsi kapuőrökként” ők szabták meg, mely gondolatok „megfelelők” a közfogyasztásra. Ők mondták meg, úgymond, kik rázhatják meg az átvitt értelemben vett csónakot – és mennyire.

„Egyes nézetek elfogadhatónak számítottak a viktoriánus társadalomban, mások azonban egyáltalán nem” – írja Nickerson, „és kiadóként Murray munkájának része volt eldönteni, mely gondolatok elfogadhatók közönsége számára.”

John Murray II (1778-1843) (kép forrása: Wikimedia Commons)

Habár napjainkban parázs vitát keltőnek tartjuk A fajok eredetét, a könyv nem volt sem túlzottan politikai jellegű, sem ellenséges a vallással szemben. Darwin művének nagy része részletes természettörténeti ismertetés, melynek 14 fejezetéből kettő a fajok földrajzi eloszlásával, további kettő pedig a geológiával foglalkozik.

Azzal azonban, hogy az élet kialakulását Istenre való utalás nélkül magyarázta, a kötet némely olvasó számára radikálisként, felkavaróan hatott. Nickerson szerint habár Murray hajlandó volt kiadni a könyvet, „aggodalmai támadtak szerepéről, mint az Isten nélküli természetkép terjesztője.”

„Murray nem feltétlenül volt a templomba járó fajta” – mondja Nickerson. A kutató úgy látja, Murray állhatatos konzervatív volt, aki aggódott amiatt, milyen hatással lesz Darwin az angol társadalomra.

„Az a fajta ember volt, aki kényelmesen érezte magát a tory párt kormányzása alatt és az anglikán vallásban. Azt szerette volna, ha az angol társadalom eme építőkövei a helyükön maradnak.”

A könyvkiadó mindazonáltal nagyra becsülte Darwint, és ritkán konfrontálódott közvetlenül a természettudóssal. Azonban miközben felügyelte Darwin műveinek kiadását, negatív recenziókat rendelt róluk, majd maga is kiadta név nélküli evolúcióellenes értekezését. Időről időre előfordult viszont az is, hogy érzései a felszínre emelkedtek.

Charles Darwin egy, az 1830-as évek végén készült festményen (kép forrása: Wikimedia Commons)

Miután elolvasta Darwin 1871-es, Az ember származása és a nemi kiválasztás című művének kéziratát – amely jóval közvetlenebb módon foglalkozott az emberi evolúcióval, mint A fajok eredete –, arra figyelmeztette a tudóst, a könyvtől az olvasók „hegyezik majd azt a keveset, ami füleikből maradt, és felemelik szemöldöküket”.

Kifejezte továbbá ellenérzéseit azzal kapcsolatban, hogy az állati szaporodás leírása túl szókimondó lehet némely olvasó számára, ezért „vissza kéne venni belőle”.

A bizonyítékok súlya

Habár A fajok eredete nem tárgyalta közvetlenül az emberi evolúció kérdését, a benne található természetleírás – amely szerint a növények és állatok a természet törvényei szerint fejlődnek, isteni gondviselés nélkül – sok olvasóban ébresztett kényelmetlen érzéseket.

A könyv nem is tartalmazott semmiféle utalást Istenre, leszámítva egy (a második kiadásban betoldott) említését a közelebbről meg nem nevezett „Teremtőnek”.

Az evolúció fogalma azonban nem Charles Darwin műve által került először a köztudatba. Nagyapja, Erasmus Darwin Zoonómia című művében is írt róla 1794-ben.

Erasmus Darwin egy 1770-ben készült festményen (kép forrása: Wikimedia Commons)

1844-ben Robert Chambers skót geológus és könyvkiadó név nélkül Londonban kiadott A teremtés természettörténetének nyomai című könyvében provokatív módon elmélkedett azon, a különféle fajok – köztük az ember – miként változtak az idők során, és a Föld és a Naprendszer kialakulásával vont párhuzamot.

Aileen Fyfe, a skóciai St. Andrews Egyetem történésze szerint Chambers műve „sokkal nyíltabban keltett vitát”, mint A fajok eredete – voltaképpen e mű készítette elő a terepet Darwin könyve számára.

A teremtés természettörténetének nyomainak köszönhetően beszédtémává vált az evolúció, még ha nem is győzte meg őket annak igazságáról” – mondja Fyfe.

Robert Chambers (kép forrása: Wikimedia Commons)

A fajok eredetét ennél már sokkal komolyabban vették. „Telis-tele van bizonyítékkal – galambokkal, kagylókkal, pintyekkel –, azzal a rengeteg bizonyítékkal, amelyet Darwin a megelőző 20 éven át felhalmozott.”

Murray, aki maga is hobbigeológus volt, és az Edinburgh-i Egyetemen szerzett diplomát, felismerte Darwin természettudományos rátermettségét. Murray apja volt az, aki kiadta Charles Lyell A geológia alapelvei című művét, amely óriási hatással volt Darwinra.

Maga Lyell már a kézirat olvasásakor felismerte A fajok eredetének korszakalkotó jelentőségét, és arra biztatta Murrayt, adja ki a könyvet.

Charles Lyell (kép forrása: Wikimedia Commons)

E nézet korántsem volt általános Murray kiadótársaságánál: egy Whitwell Elwin nevű anglikán lelkész, aki szerkesztőként dolgozott Murray-nél, „visszataszítónak” nevezte Darwin munkáját, amely „a bizonyítékok teljes hiányában” szenved, és azt tanácsolta Murray-nek, utasítsa vissza.

Murray számára azonban sokkal többet nyomott a latban Darwin korábbi írásainak sikere. Az HMS Beagle hajón tett utazásainak leírása rendkívül népszerűnek bizonyult 1839-es megjelenésekor, 1845-ös, Murray általi újrakiadásakor pedig csaknem 6000 példány elkelt belőle.

Érezte, hogy A fajok eredete is nagy sikernek fog örvendeni, és igaza is lett: az első kiadás 1250 példánya már a megjelenés napján, 1859. november 24-én elfogyott.

Különös partnerség

Ennek ellenére a könyvkiadó nem tudta kordában tartani a könyv tartalmával kapcsolatos ellenérzéseit. Lapjában, a Quarterly Review-ban Darwin egyik leghevesebb kritikusától, Oxford érsekétől, Samuel Wilberforce-tól rendelt recenziót.

Később saját kritikát is megfogalmazott Szkepticizmus a geológiában, és ennek okai című könyvében.

John Murray III (kép forrása: picryl.com)

Murray azt írta: „A világ, melyben élünk, mely oly gyönyörű, oly telített minden ajándékkal, amely hozzájárulhat az ember előrehaladásához, virágzásához, és boldogságához”, aligha lehet Teremtőjének „befejezetlen” munkája.

Elutasította a gondolatot, hogy a világ „képes lehet a javulásra a napról napra történő materiális változáson keresztül.”

Charles Darwin 1854 körül (kép forrása: Flickr)

1871-ben, Az ember származásának megjelenésekor Murray ismét őrlődött magában: jóváhagyta és felügyelte a könyv kiadását, azonban teljesen szabad kezet adott a Quarterly Review-ban Darwin legádázabb ellenségeinek.

Egy St. George Mivart nevű katolikus biológus „radikálisan hamis metafizikai rendszernek” nevezte a könyvben foglaltakat (Nickerson elmondása szerint a recenzió már-már „tébolyodott” hangvitelű).

Elwin ugyanúgy gyűlölte eme írást, mint korábban A fajok eredetét, és biztos volt benne, hogy „az elmélet, mely szerint az ember a vadaktól származik, el fog tűnni”, amint „egy igazán eminens természettudós színre lép”, hogy helyre tegye Darwint.

Akármennyire feszült is volt viszonyuk, Murray 11 művet jelentetett meg Darwintól, összesen mintegy 150 kiadásban.

Charles Darwin 1855-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Bármennyire tiltakozott is a tudós nézetei ellen, fontos volt neki a bevétel, az olvasók pedig rendre kígyózó sorokban álltak Darwin írásaiért – Az ember származása még A fajok eredeténél is több példányban kelt el.

Mind a szerző, mind a kiadó „felfedezte, hogy Darwin nevével a címlapon sok könyvet lehet eladni” – írja Nickerson.

A Murray-Darwin partnerséget egy másik tényező is segíthette életben maradni a könyvkiadó fenntartásai ellenére: a társadalmi helyzet.

Charles Darwin 1881-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Darwin egyetemet végzett, igazi „gentleman” volt, az angol felsőosztály megkerülhetetlen tagja, aki vidéki házzal és jelentős vagyoni örökséggel bírt – más szóval pontosan az a fajta ember volt, akinek műveit Murray szívesen kiadta.

„Murray sosem adta volna ki Darwin könyvét, ha valamiféle munkásosztálybeli radikális lett volna” – mondja Nickerson. „Darwin azonban nem az volt. Radikális lehetett ugyan, de egyúttal gentleman is, Murray pedig őket kiszolgálta.”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/90699/pics/15821998075449906_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?