Hová tűnt annyi ókori szobor orra?

A gízai nagy szfinx (kép forrása: mentalfloss.com)

A kérdés gyakran felmerül, mivel a világ minden táján számtalan múzeumban, illetve eredeti helyeiken találkozni embereket, illetve isteneket ábrázoló ókori szobrokkal, amelyek orruk kivételével viszonylag sértetlenül vészelték át az idők viharait. A jelenség nem korlátozódik egyetlen tájegységre, illetve kultúrájára, de az ókor egyetlen szakaszára sem. Még a világ egyik leghíresebb szobrának, a gízai piramisok mellett álló nagy szfinxnek is híresen hiányzik a szaglószerve.

Gyakori elképzelés, hogy e szobrok orrát szándékosan távolították el valamikor a történelem során, az általuk ábrázolt emberek vagy fogalmak meggyalázásaként.

Természetesen akad erre is példa: egy, az athéni agora közelében feltárt ókori Pallasz Athéné-szoborfej esetében valószínű, hogy keresztények követtek el szándékos vandalizmust, mivel amellett, hogy az istennő orra hiányzik, egy kereszt is a homlokába lett vésve.

Athéné márványszobrának feje azonban inkább a kivételek közé tartozik. Az esetek többségében az ókori szobrok orrhiányának nem az emberekhez, sokkal inkább az idő vasfogához van köze.

A többezer éves, máig fennmaradt szobrok óhatatlanul mostoha körülményeknek voltak kitéve létezésük során, bizonyos időszakokban legalábbis mindenképpen.

Sapphó ókori görög költőnő fejszobra a müncheni Glyptothekben (kép forrása: Pinterest)

A napjainkban kiállítva látható remekművek az évszázadok során számos alkalommal lettek áthelyezve, gyakran helytelenül tárolva, illetve sokuk töltött el hosszú időt szabad téren, az időjárás viszontagságainak kitéve.

Elsősorban a szobrok kiálló részei, például karjaik, a kezükben tartott fegyverek és egyéb tárgyak, illetve maga a fej a leghajlamosabb letörni, magán a szoborfejen pedig a legtöbb esetben a leginkább kiálló elem az orr, így itt sokszor ez tűnik el legelőször.

Az egész alakos szobrok alapját adó lábak ezzel szemben sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak egy darabban a törzzsel.

A milói Vénusz (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az egyik leghíresebb ókori görög szobor az Antokheiai Alexandrosz által valamikor Kr. e. 130 és 100 között alkotott méloszi Aphrodité, avagy ismertebb nevén milói Vénusz. A szobor neves jellegzetessége, hogy mindkét karja hiányzik.

Egykoron természetesen rendelkezett karokkal, a feljegyzések szerint 1820-as felfedezésekor előkerült almát tartó bal keze is. Végtagjai letörésének pontos oka nem ismert, azonban ma csupán a karok nélküli nőalak látható a párizsi Louvre-ban, ahol az állandó kiállítás egyik legnevesebb részét képezi.

Az ókori görög szobrok többsége mai formájában csupán árnyéka egykori önmagának, ugyanis az ókori források egybehangzó bizonyítékai szerint eredetileg pompás színekkel ki voltak festve, ezek azonban régen lekoptak róluk.

Néhány kivételesen kiváló állapotban fennmaradt példányon azonban ma is felfedezhetők az eredeti festés maradványai.

A boiótiai Tanagrából származó ókori (Kr. e. 325-300 korül) szobor, amely egy kék és arany ruhát, valamint a naptól óvó fejfedőt (úgynevezett pétaszoszt) viselő nőt ábrázol (kép forrása: Wikimedia Commons)

A szabad szemmel festetlennek tűnő szobrok esetében is gyakran kimutatható ultraviolás megvilágítás alatt a pigmentnyomok.

A klasszikus görög irodalom is számos utalást tartalmaz a festett szobrokra, így például Euripidész Heléné című műve, amelyben a címadó hercegnő azon kívánságának ad hangot, hogy eltörölje megannyi szörnyűségnek okává vált szépségét, „miként a színt letörlik a szobrokról.”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/88678/pics/15785768442339659_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?