Elképesztő lények a középkori emberek fantáziájából

A formicoleon egy 1491-ből származó ábrázoláson (kép forrása: medievalists.net)

A középkori Európában elterjedt, a világgal kapcsolatos elképzelések számos különös formát öltöttek, azonban legtöbbjükben közös, hogy a természetet, illetve az emberek által lakatlan vadont jobbára ismeretlen, egyszerre félelmetes és az emberek által tisztelt dologként kezelik. A távoli vidékek, de a közeli erdők, vizek is rejthettek egyszerre halálos veszélyeket és csodás szépséget. Alább az írástudó emberek fantáziájából kipattant legkülönösebb lények kerülnek felsorolásra.

A formicoleon

A legkisebb, legveszélytelenebb lény az úgynevezett formicoleon, amelynek neve két latin szó, a formico, azaz hangya és a leon, azaz oroszlán összevonásából származik. A „hangyaoroszlán” elsősorban a hangyákra jelent veszélyt.

Sevillai Szent Izidor Etymologiae (Szómagyarázatok) című 7. századi művében azt írja, a formicoleon azért kapta nevét, mert egyszerre hangya és oroszlán: a hangyák számára veszedelmes fenevad, amely felfalja őket, más, nagyobb állatok számára azonban könnyen eltaposható, így nem jelent fenyegetést.

Vincent de Beauvais francia dominikánus szerzetes Speculum Maius (Nagyobb tükör) című 13. századi írása szerint a lény nevének gyökere köztes jellegéből fakad: túl nagy ahhoz, hogy rovarnak számítson, de túl kicsi ahhoz, hogy a vadak közé emeljék.

A szerzetes szerint amikor kicsi és gyenge, még a hangyákra sem jelent fenyegetést, amikor azonban megnő és megerősödik, már megveti korábbi állapotát, és vágyik a nagyobb vadak közé.

Nem válhat azonban valódi oroszlánná, így csak a hangyákkal szemben viselkedik akként – legyilkolja őket és elviszi télire félretett élelmüket.

A formicoleon legendáját a kutatók egy félrefordításra vezetik vissza, amely a héber Biblia Kr. e. 300 körül keletkezett görög fordításában, a Septuagintában tűnt fel először.

E fordításban Jób könyvének egy passzusában ekként fordították le az „oroszlán” szó egy szokatlan héber változatát, amely más fordításokba „oroszlán”, illetve „tigris” formában került át.

A bonnacon

A bonnacon nevű lényről első ízben a Kr. u. 79-ben, a Vezúv kitörésekor emberek mentése közben meghalt idősebb Plinius római hadvezér és történész készített feljegyzést Naturalis Historia (Természettudomány) című írásában.

Bonnaconnal küzdő lovagok egy krónikaillusztráción (kép forrása: Twitter)

Az általa bonasusnak nevezett lény a Balkán-félsziget déli részén található Paeonia nevű régióban él, és „egy ló sörényével rendelkezik, minden másban egy bikához hasonlatos”.

Szarvai hátrafelé hajolnak, így harcra haszontalanok, ezért bármiféle konfrontálódás esetén az állat egyszerűen elfut. Menekülés közben forró székletet ereszt a nyomában, hogy üldözőit tisztes távolságban tartsa.

A 12. századi Skóciában keletkezett, aberdeeni bestiárium néven ismert kódex Ázsiát tartja a bonnacon élőhelyének.

Szarvai e szöveg szerint is haszontalanok, ürüléke azonban még veszélyesebb, mint Pliniusnál: már nem csupán forró, de egyenesen lángol, és megéget bárkit, aki hozzáér.

Az ibex

Egy másik, különleges szarvakkal rendelkező állat az ibex, amelyről szintén írt még az ókorban idősebb Plinius.

Szarvaira eső ibex egy középkori illusztráción (kép forrása: Pinterest)

Leírása szerint az ibex egy kecskeszerű vadállat, amelynek szarvai olyan erősek, hogy ha egy magas helyről zuhan le az állat, a szarvaira érkezve semmiféle bántódása nem eshet. A közlekedésben is segíthetik az ibexet: ha szükséges, szarvait használva képes nagy távolságra katapultálni magát.

Az ibex a középkorra már olyannyira a magas helyek kedvelőjeként él az írástudók tudatában, hogy Sevillai Izidor már arról ír, nevének eredete a „madár” (avis) és az „alig” (vix) szavakból származik, mivel annyira szereti a magaslatokat, hogy ritkán látni.

Az aberdeeni bestiáriumban is feltűnik az ibex, immár egy vallásos szimbólumként: két szarvát a kódex a Biblia két testamentumához hasonlítja, amelyek a hívőket mindig megvédik, bármilyen magasról is zuhanjanak (képletesen) alá.

Érdekesség, hogy az ibex több mai nyelven az alpesi kőszáli kecske megnevezése, ahogy ezen állat rendszertani neve is Capra ibex.

Az apácalúd

A 14. századi keletkezésű, Sir John Mandeville utazásai című írásban a titokzatos szerző egy különös növényről ír, amellyel egy Caldilhe nevű királyságban találkozott „Felső-Indiában”.

Ennek gyümölcsét felvágva az ember „egy apró, húsból, csontból és vérből való vadat” talál, „mint egy kis gyapjútlan bárány”.

Kikelő apácaludak Giraldus Cambrensis Topographia Hibernica (Írország topográfiája) című művében (kép forrása: Wikimedia Commons)

A gyümölcs és az állat egyaránt ehetőek, Sir John állítása szerint meg is kóstolta, és igen ízletesnek találta. A gyümölcs egy hasonló jelenségre emlékezteti, amely hazájában honos: az apácalúdra, amely szintén növényből születik.

Az Oxfordi Egyetem Bodley Könyvtárában őrzött egyik bestiárium szerint az apácaludak Írországban őshonos lények, amelyek „saját törvényeiknek is ellentmondanak”, mivel habár madarak, a vízen lebegő fenyőrönkökön nőnek.

A csőrüknél fogva rögzítve növekednek, egy külső héj által védve, amíg el nem érik kifejlett állapotukat. Ezt követően elrepülnek. A kódex szerint Írország egyes részein e madarakat meg szabad enni böjti napokon is, mivel nem húsból születnek, így elfogyasztásuk nem számít bűnnek.

Az apácalúd egy valóban létező vándormadár, amely épp utóbbi tulajdonsága miatt vált a fenti félreértés tárgyává: a középkori Európában nem mindenhol értették a madarak vándorlását, és csupán úgy látták, a madarak, amelyek egyik nap még nem voltak ott, másnap egyszerre ott termettek.

A mítoszt a 12. században népszerűsítette széles körben Giraldus Cambrensis walesi püspök, nem tudván, hogy az apró lények, amelyek az uszadékfán látható „csírákból” kelnek ki, nem madarak, hanem egy kagylóra hasonlító rákféle (Lepas anatifera) példányai.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/87740/pics/15768414001341277_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?