Nem kötötték a fürdéshez a tisztaságot Amerika puritán telepesei

A telepesek partra szállása Plymouth-nál (kép forrása: history.com)

Amikor 1620-ban a híres Mayflower nevű hajó a mai Massachusetts állambeli Plymouth leendő helyére érkezett, angol puritán telepes utasai nem voltak túl jó illatúak a korabeli őslakosoktól fennmaradt beszámolók szerint. Az itt élő, a vampanoag törzsszövetséghez tartozó népekkel szemben a puritánok ugyanis egyáltalán nem fürödtek rendszeresen: a patuxet nemzethez tartozó híres útikalauzuk, Tisquantum (akit a történelem legtöbbször Squanto néven emleget) még rá is próbálta őket venni (sikertelenül) a rendszeres mosakodásra.

Különös elképzelések

A 18. század végéig Nyugat-Európában – társadalmi osztálytól függetlenül – igen ritkának számított a mai értelemben vett, teljes testes fürdés. XIV. Lajos francia király (ur. 1643-1715) például híresen mindössze háromszor vett fürdőt életében.

Mind a szegények, mind a gazdagok heti vagy napi rendszerességgel mosták meg arcukat, illetve kezüket vízzel, azonban Nyugat-Európában szinte senki sem fürdött rendszeresen vízben – a tisztaság gondolata egész egyszerűen nem függött össze a közgondolkodásban a vízzel.

A puritán telepeseknél ráadásul vallási oka is lehetett eme absztinenciának – a test vízben való elmerülését vélhetően egészségtelennek tartották, az ehhez való meztelenre vetkőzést pedig minden bizonnyal szerénytelennek vélték.

Habár léteztek mind Nyugat-Európában, mind a későbbi amerikai gyarmatokon fürdőházak, ezek nem a tisztálkodást szolgálták – elsősorban a tehetősebbek számára szolgáltak kikapcsolódásként, másrészt pedig egészségügyi megfontolásból látogatták őket az emberek. XIV. Lajos például mindháromszor orvosai javaslatára fürdött meg, hogy testrángásai alábbhagyjanak.

XIV. Lajos francia király (kép forrása: Wikimedia Commons)

A 17. században a tisztaság fogalma a nyugat-európai emberek felfogásában sokkal inkább az alsóneművel volt összekapcsolva. A puritán telepesek is főként a ruhájuk alatt viselt fehér len alsóruhák cseréjével „tisztálkodtak” – elképzelésük szerint minél fehérebb volt alsóruhájuk, annál tisztábbak voltak.

Úgy gondolták, az alsónemű azzal, hogy magába szívja a test „tisztátalan” kibocsátásait – az izzadságot és egyéb szennyeződéseket – megtisztítja a viselőjét.

Éppen emiatt hagyták kilátszani nyakuknál a fehér lent – hogy mások láthassák, az illető mennyire tiszta (fizikai és morális értelemben is). Ebből a korból származik az ingek napjainkban is bevett hajtókája, illetve a lelkészek fekete ruhája alól a nyaknál kilátszó fehér csík is.

A tiszta len fontossága

Senki sem engedhette meg magának, hogy ne váltsa gyakran alsóruháját, ugyanis e kilátszó helyen az néhány nap után láthatóan elszíneződött a különféle testváladékoktól.

A puritánok számára emellett a test tisztításának fontos módja volt az ágynemű rendszeres tisztítása is. A napközben viselt ruhában való nyugovóra térés volt az egyik legtisztátalanabb (és erkölcsileg legromlottabb) dolog, amit csak tehetett az ember.

Egy 1639-ből származó levélben egy Maine-ben élő telepes „ringyós” magaviselettel vádolja házvezetőnőjét, miután az „ruhában és harisnyában ment ágyba”, ezáltal beszennyezve ágyneműjét.

Az őslakosok, akikkel a telepesek találkoztak az Újvilágban, egészen másként képzelték el a tisztaságot. A vampanoagok és más őslakosok általában a szabadban, folyókban és patakokban fürödtek, és azt is undorítónak tartották, hogy az európaiak magukkal hordták orrváladékukat zsebkendőikben.

Kép forrása: paintingandframe.com

Az őslakosok fogai is sokkal jobb állapotban voltak a telepesekéhez képest, mivel számos módon ápolták szájhigiénéjüket. Puha fából való „rágórudakkal” tisztították őket, frissítő növényeket (például mentát) rágtak a jó illatú leheletért, és faszénnel dörzsölték fogaikat, hogy fehéren tartsák őket.

Ezzel szemben az európaiak körében egyáltalán nem volt bevett szokás a fogmosás semmilyen formája, és étrendjük is károsabb volt szájuk tisztaságára nézve, mint az indiánoké.

A telepesek alacsony higiéniája nem csupán egy kellemetlenség volt, amellyel találkozásaikkor szembe kellett nézniük az őslakosoknak – valódi veszélyt is jelentett.

Új-angliai indiánok Samuel de Champlain francia felfedező egy 1612-es illusztrációján (kép forrása: Wikimedia Commons)

A mosdatlan jövevények halálos mikrobákat terjesztettek, amelyekkel az őslakosok nem találkoztak korábban, s így nem is rendelkeztek velük szemben természetes immunitással.

A történészek becslései szerint az európai betegségek Új-Anglia partvidékén az őslakos populáció több mint 90%-át elpusztították már 1620-ra, a Mayflower érkezésének évére. Az elkövetkező évtizedek során ezek a betegségek további milliókkal végeztek a kontinensen.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/87024/pics/15755537689097246_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?