Rasszizmus és gazdasági érdekek miatt próbálták eltitkolni a hatóságok Kalifornia első pestisjárványát

Dr. Rupert Blue és csapata 1905-ben (kép forrása: dustyoldthing.com / U.S. National Library of Medicine)

A 19-20. század fordulóján a világot egy, a középkori fekete halálnál kevésbé híres pestisjárvány szorongatta, amely Kínából kiindulva számos kikötővárosban ütötte fel a fejét több kontinensen. Amikor 1900 márciusában egy 41 éves San Franciscó-i lakos, Wong Chut King egy különösen borzalmas tüneteket előidéző betegségbe halt bele, sokan aggódni kezdtek, hogy a pestis elérte az Egyesült Államokat is.

Halálos veszély

Miután megvizsgálta a King boncolása során vett mintákat, a város Tengerészeti Kórházszolgálatának (Marine Hospital Service) vezetője, Dr. Joseph J. Kinyoun megerősítette a félelmeket: a járvány megjelent Kaliforniában. Arról ma is kevés szó esik, hogy a fertőző betegség valójában azóta sem hagyta el a térséget.

King halála jelezte az Egyesült Államok első pestisjárványának kezdetét. Ennek során legalább 280 ember fertőződött meg a halálos betegséggel, és az elkövetkező nyolc év során legalább 172-en bele is haltak (a tényleges számok mindkét esetben magasabbak is lehetnek).

A betegséget valószínűleg a már érintett területekről – legfőképpen Ázsiából – Kaliforniába befutó, patkányoktól hemzsegő gőzhajók valamelyike hurcolta be. A lakosság figyelmeztetése helyett azonban a városi és állami hatóságok – köztük Kalifornia kormányzója – inkább tagadták a veszély létezését.

Veszélyes a gazdaságra

Az ügy eltussolásának részben gazdasági oka volt. Mind San Franciscóban, mind az állam fővárosában, Sacramentóban attól féltek a hatóságok, hogy ha híre megy a járványnak, az negatív hatással lenne az állam gazdaságára.

A legnagyobb veszélynek Kalifornia 40 millió dolláros friss gyümölcs- és zöldségipara volt kitéve, amely erősen függött az idénymunkától, azaz a máshonnan az államba érkező emberek munkaerejétől.

Kalifornia vezetői megszerezték az országos tisztifőorvos beleegyezését és együttműködését is, hogy elhallgathassák az ügyet. A hivatalos csend arra is jó volt, hogy aláássák a pestis megjelenését megállapító főorvos, Dr. Kinyoun pozícióját.

Míg közegészségügyi alkalmazottként Kinyoun szeme előtt elsősorban a betegség terjedésének megakadályozása lebegett, a helyi politikusok, vállalkozók és sajtóorgánumok érdeke a főorvos szavahihetőségének megkérdőjelezése volt.

Dr. Joseph J. Kinyoun (kép forrása: Wikimedia Commons)

Ebben a legtöbb eredményt természetesen a sajtó tudta elérni. Sorra jelentek meg olyan cikkek, melyek Kinyoun orvosi végzettségét vonták kétségbe, és azzal is vádolták, hogy az egész „hisztériakeltés” azt szolgálja, hogy a főorvos közpénzhez férhessen hozzá.

Egyes írások egészen abszurd vádakat is megfogalmaztak, mint például hogy maga Kinyoun fecskendezte a holttestekbe a pestisbaktériumot, hogy hősként állítsa be magát.

A nagyvállalkozók és a politikusok is megtették a magukét Kinyoun ellehetetlenítése érdekében. Sacramentóban az állami szenátus egyik tagja felszólalásában kijelentette: Kinyount fel kellene akasztani azért, amit művel.

Amit nem látunk, az nem is létezhet

A járvány tényének széleskörű elutasítása részben abból fakadt, hogy a kor legújabb tudományos vívmányaival kevesen voltak tisztában.

Kinyoun ugyanis – akit legfőképpen az amerikai Nemzeti Egészségintézetek (National Institutes of Health) nevű egészségügyi kutató-fejlesztő intézményrendszer atyjaként ismer az utókor – az orvosi bakteriológia úttörője volt.

A Dupont Avenue (ma Grant Avenue) az 1890-es években. Wong Chut King egy itt található olcsó szálláson halt bele a pestisbe. (kép forrása: sfgate.com)

A főorvos egy korábban ritkán látott eszközt, a mikroszkópot használta a betegektől vett minták vizsgálatára. Kalifornia kormányzója, Henry Gage különösen szkeptikus volt az új keletű tudományággal és módszereivel kapcsolatban.

Gage nem csupán azt vonta kétségbe, hogy léteznek szabad szemmel láthatatlan organizmusok, amelyek a betegségekért lehetnek felelősek. Sok más kaliforniaihoz hasonlóan azt a nézetet is osztotta, miszerint a fehér, európai származású emberek egyáltalán meg sem fertőződhetnek a pestissel.

E nézet alapja az a téves következtetés volt, hogy a középkori fekete halált az európai lakosságból csak a betegségre immúnis emberek élték túl, ezért minden európai származású ember veleszületett immunitással rendelkezik a pestisre.

E sokak számára megnyugtató tévhittel szemben azonban a járvány igenis megfertőzött számos fehér San Franciscó-i lakost, habár eleinte a város kínai negyedét (Chinatown) érintette a legsúlyosabban.

A fehér lakosok nagy része emiatt eleinte nem is aggódott, mivel a járvány kitörését annak tudták be, hogy a kínai bevándorlók koszosak, és eleve mindenféle betegséget hordoznak.

Jelenet a San Franciscó-i Chinatownban a 20. század elején (kép forrása: dustyoldthing.com / Library of Congress / Arnold Genthe)

E rasszista előítélet eredménye az lett, hogy a kínai negyed lakói igyekeztek elrejteni a pestisben elhunytak holttesteit, hogy elejét vegyék a közösségükkel szembeni további diszkriminációnak.

Chinatown lakóinak jó oka volt erre: az első megerősített pestises haláleset nyomán a hatóságok vesztegzár alá vonták a negyedet, és az itt élők nem tudtak sem dolgozni menni, sem termékeket kivinni vagy behozni.

Rövid időn belül élelmiszerhiány alakult ki, és Chinatown lakói attól féltek, hogy ha még több halálesetre derül fény, az még súlyosabb karanténhoz, vagy akár preventív jellegű gyújtogatásokhoz is vezethet.

A struccpolitika vége

A pestisjárvány híre azonban hamar túlterjedt Kalifornia határain. King halála után néhány héttel már az országos lapok is hírt adtak róla, Kinyoun pedig rendszeresen küldött emlékeztetőket a szövetségi egészségügyi hivatalokba arról, hogy a járvány egyre fokozódik.

Valóra váltak a kaliforniai politikusok és üzletemberek eredeti félelmei: a környező államok azzal fenyegetőztek, hogy megszakítják a kereskedelmi kapcsolatot Kaliforniával.

Pestisgyanús patkányok boncolása a 20. század elején (kép forrása: hoodline.com)

Ennek ellenére az állam döntéshozói kitartottak az addig hangoztatott álláspontjuk mellett. Gage kormányzó egy, a belügyminiszternek írt levélben (amely nem más, mint a San Franciscó-i farmernadrág-mágnás Levi Strauss szignójával is el volt látva) Kinyount „pestisátveréssel” vádolta, és azt állította, San Francisco városa „soha nem tapasztalt egyetlen élő pestises fertőzést sem.”

Az első áldozat halála után egy évvel Gage sikeresen meggyőzte a szövetségi kormányt, helyezzék át Kinyount a Michigan állambeli Detroitba. Eddigre a pestisjárvány már mintegy száz ismert áldozatot szedett San Franciscóban.

Kinyoun helyére Dr. Rupert Blue érkezett. Habár ő is nagyfokú ellenállással nézett szembe a pestis elleni küzdelemben, volt néhány előnye Kinyounnal szemben. Sokkal jobban tudta kommunikálni a tudományos és orvostudományi információkat a publikum felé, és sikeresen nyerte el San Francisco kínai közösségének bizalmát is.

Dr. Rupert Blue (kép forrása: hoodline.com)

Blue-nak végül sikerült véget vetnie a tomboló járványnak, főként a város köztisztaságát növelő intézkedésekkel, valamint egy nagyszabású patkányirtó kampánnyal.

1908-ra San Francisco gyakorlatilag pestismentes volt, és a kaliforniai lapok örömködve számoltak be e tényről – annak ellenére, hogy mindaddig még a veszélyes kórokozó létezését is tagadták az államban.

A pestis Amerikában

Blue sikere nem jelentette azonban azt, hogy a pestist kiirtották volna az országból. Az Egyesült Államokban mindmáig évente átlagosan hét emberi fertőzést regisztrálnak a járványmegelőzési hivatal (CDC – Centers for Disease Control and Prevention) információi szerint, ezek szinte mindegyike a nyugati államokban fordul elő.

Egészségügyi dolgozók seprűkkel, öntözőkannákkal, fejszékkel, slagokkal, lapátokkal és gereblyékkel felfegyverkezve a patkányirtó kampány idején (kép forrása: history.com)

Legutóbb 2019 nyarán került a hírekbe az Egyesült Államokban a pestis, amikor Colorado államban a Rocky Mountain Arsenal Nemzeti Vadrezervátum egyes területeit le kellett zárni, miután pestist hordozó bolhákkal fertőzött prérikutyákról érkeztek jelentések.

Számos szakértő van azon a véleményen, hogy éppen az 1900-as évek járványa körüli tagadás és az érdemi cselekvés késlekedése az oka annak, hogy a halálos betegség meg tudta vetni a lábát az országban.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/86696/pics/15749464721961919_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?