Meghódította Amerika gyarmatosítóinak ízlését a csokoládé

Spanyol ciszterci szerzetesek csokoládét készítenek a kora újkorban (kép forrása: Pinterest)

Az Újvilág európaiak általi felfedezése és gyarmatosítása gyökeresen új pályára állította a világtörténelmet, és ez a legmindennapibb szokásokra és fogyasztási cikkekre is kiterjedt. A kakaó, illetve a csokoládé lassan, de biztosan világhódító útra indult, ez pedig részben egy angol kalóznak is köszönhető volt.

Kalózból kertész

Híres könyve megjelenésének évében William Hughes egy visszafogott, illedelmes kertész benyomását keltette. Eddigre már a filozófus Conway vikomtessz szolgálatában volt annak vidéki birtokán Angliában, és a szőlőfajtákról is kiadott egy könyvet.

Az idős férfi azonban több volt a növények egyszerű szakértőjénél: amikor az Újvilág botanikájáról szóló fő műve, Az amerikai orvos (The American Physitian [sic]) megjelent 1672-ben, annak tartalma igen kalandos életútról árulkodott.

Őslakos férfi kakaóbabbal és kakaóital készítéséhez való eszközökkel egy kora újkori francia ábrázoláson (kép forrása: Atlas Obscura)

Hughes ugyanis valódi kalózként került kapcsolatba a nyugati félteke növényvilágával, különösen az Észak-Európában még szinte ismeretlen kakaóval. Valószínűleg maga sem hallott még a ma már világszerte kedvelt növényről, amikor az 1630-as vagy 1640-es években elindult az Újvilágba.

Nagy-Britannia ugyanis messze nem ismerkedett még meg az új kontinens természeti adottságaival és nyersanyagaival, mint a térségben régebb óta jelenlévő spanyol világbirodalom.

Hughes növénytani irománya az egyik első angol nyelvű, szemtanú által írt beszámoló volt a kakaóbab termesztéséről és felhasználásáról.

Az őslakosok, gyarmatosítók és afrikai rabszolgák tapasztalatait és receptjeit egyaránt figyelembe vevő írásnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a szigetország felsőbb osztályai is felfedezzék maguknak a kakaót.

A Brit Kelet-Indiai Társaság Kent nevű hajója küzdelme a Confiance nevű francia privatérhajóval 1800-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Saját megfogalmazása szerint Hughes „őfelsége hadihajóján” szolgált – e korabeli eufemizmus az úgynevezett „privatér” hajókat jelentette, azaz olyan kalózhajókat, amelyek az uralkodó engedélyével fosztogathattak ellenséges hajókat.

A hajó, amelyen szolgált, bejárta a Karib-térséget Jamaicától és Hispaniolától (a mai Haiti és Dominikai Köztársaság) Floridáig, alacsony beosztású tengerészként pedig gyakran Hughesra hárult az a veszélyes és időigényes feladat, hogy egy csónakban kievezve feltérképezze az ismeretlen szárazföldeket. Ennek köszönhetően azonban megismerte a helyi növényvilágot, és a különféle fajok felhasználását.

A mű kiadásakor Hughes már évtizedek óta ismét Angliában élt, azonban igen rendszerezett formában vette benne sorra a cukornád (amelyről azt írta, „kellemes és jövedelmező is”), a lime („kiváló a skorbut megelőzésére”), és a fügekaktusz („ha nagy mennyiséget szopogatsz belőle, lila színűre változtatja a vizeletet”) tulajdonságait is.

Idegenkedő európaiak

A könyv leghosszabb bejegyzését azonban a kakaónak szentelte („ama gyümölcs, amely a legfőbb összetevője azon megérdemelten megbecsült italnak, amelyet csokoládénak hívnak”).

Az italt annyira pikánsnak és csábítónak, az Újvilág üdeségének és gazdagságának olyannyira találó jelképének tartotta, hogy egyenesen „az amerikai nektár” címmel ruházta fel.

Hughes könyvének címoldala (kép forrása: shakespeareandbeyond.folger.edu)

Habár az elsők között értekezett róla angol nyelven, korántsem Hughes ismertette meg Európával a kakaót. Ez az érdem Kolumbusz Kristófé, aki 1502-es, negyedik újvilágbeli útján a mai Honduras partvidékén találkozott egy őslakos hajóval, amelynek szállítmánya különös növényi termésekből állt, amelyeket a felfedező először mandulaként azonosított.

Közép-Amerika őslakosai ennél jóval behatóbban ismerték a növényt – a térségben különböző formákban már Kr. e. 1400 óta fogyasztották.

A Kolumbusz előtti korokban keletkezett különféle kulturális emlékek telis-tele vannak a kakaó ábrázolásaival és rá való utalásokkal, a növényt rendszerint erjesztették, porrá zúzták, és forró vízben oldva itták nevezetes alkalmakkor.

A csokoládéról szóló szakasz első oldala (kép forrása: shakespeareandbeyond.folger.edu)

Az először 1902-ben kiadott, úgynevezett Zouche-Nuttall kódex – egy, a misték nép által szárított állatbőrre írt és rajzolt, összehajtható 14. századi dokumentum – olyan ábrázolást is tartalmaz, melyen egy pár a habzó, forró ital közös fogyasztásával pecsételi meg házasságát.

Azték nő kakaóitalt készít egy spanyol ábrázoláson. A nagy magasságból öntés a habképzéshez szükséges (kép forrása: ancient-origins.net)

A rendszerint vaníliával és mézzel édesített, az orleánfa terméséből kivont annattóval pirosra színezett, és jellegzetes vöröses habbal koronázott kakaóital magát az életet jelképezte az őslakosok számára – gyakran előforduló szimbolizmus az ital vörös színét a vérhez hasonlítani.

Az őslakosok mindemellett rendre ezzel az itallal kínálták meg vendégeiket diplomáciai találkozók során. Valószínűleg ilyen körülmények között kóstolták először az európaiak is: 1518-ban a Karib-térségben egy valószínűleg maja nyelvet beszélő, magas rangú küldöttség egy spanyol felfedezőcsoportot pulykalevessel, kukoricalisztből készült tortillával, és kakaóitallal kínált meg.

A Zouche-Nuttall kódex részlete (kép forrása: facsimilefinder.com)

A spanyolok feljegyzéseikben dicsérték a pulykát és a tortillát, az italt azonban rendkívül furcsának találták.

Az effajta ódzkodás gyakori a kakaóról szóló korai európai beszámolókban – a legtöbb jövevény egyáltalán nem találta ízletesnek.

Egy Benzoni nevű itáliai utazó, aki a 16. században járta be a mai Nicaragua vidékét, a kakaóital habját – amely az őslakosok számára az egyik legfontosabb része volt a nedűnek – egyenesen az ürülékhez hasonlította.

Az ital, amelytől a keresztények „bálványimádók” lesznek

A 17. század elejére azonban változóban volt az ízlés. Ennek több lehetséges oka is van: talán eddigre a spanyolok számtalan, a fentihez hasonló találkozón fogyasztottak kakaót. Esetleg a kávé és a tea térhódítása előtti korszak első koffeinfüggői is megjelenhettek az italt megkóstolók között, de az is könnyen lehet, hogy – mint az a gyarmatosításkor rendre megtörténik – a gyarmatosítók akaratlanul is lassan átvették a meghódítottak egyre több szokását.

„A reggeli csokoládé” Velencében, Pietro Longhi 1775-1780 között készült festményén (kép forrása: ancient-origins.net)

Bármi is állt a háttérben, a 17. század elejére a kakaó a rabjává tette Spanyolországot. Az utcai árusok és „csokoládéházak” által egyaránt árult habos ital legalább annyira megigézte a spanyolokat, mint amennyire annak őslakos eredete megijesztette őket.

A korban számtalan szatírában és egyéb irodalmi műben tűnik fel az a toposz, hogy a kakaóital fogyasztása „bálványimádóvá” teszi a keresztényeket.

A „pogány” befolyástól való félelem annyira komoly volt, hogy a korabeli spanyol orvosok, egyházi személyek és tudósok hosszan vitatkoztak arról, mennyit szabad belőle inni, illetőleg hogy szabad-e böjt idején fogyasztani.

Mire Hughes az Újvilágba jutott, Spanyolországban már gyökeret vert a kakaófogyasztás, különösen a transzatlanti cukor-, fűszer- és rabszolga-kereskedelemben részt vevők körében.

Az angol kalóz receptjei ennek megfelelően tükrözik a szokások keveredését, illetve a kereskedők kísérletező kedvét.

A Hughes által feljegyzett variációk tartalmazhattak „tejet, vizet, kenyérmorzsát, cukrot, kukoricát, tojást, búzalisztet, maniókát, csilipaprikát, szerecsendiót, szegfűszeget, fahéjat, ámbrát, kardamomot, narancsvirág-vizet, citromhéjat, annattót, vaníliát, édesköményt, ánizst, fekete borsot, őrölt mandulát, mandulaolajat, rumot, brandyt, vagy fehérbort.”

„Chocolatada”, azaz csokoládéparti Valenciában a 18. század elején (kép forrása: Pinterest)

A nyers kakaó keserű íze találó allegória a növény elterjedésének körülményeire. Hughes utazásainak idejére az amerikai kontinens nagy, Kolumbusz előtti birodalmai már mind romba dőltek, több százezer őslakos halt meg az európaiak fegyverei, az általuk behurcolt betegségek, vagy a kényszermunka által, és ezrével szállították a rabszolgasorba taszított afrikaiakat a karibi ültetvényekre, hogy az elvesztett munkaerőt pótolják.

Eme erőszakos átalakulás során kialakultak az új, meszticnek nevezett kultúrák – ezek gyökerei egyszerre voltak helyiek, európaiak és afrikaiak. E periférikus kultúrák tagjai – a cukornádültetvényeken robotoló rabszolgák, a gyarmattartókat kiszolgáló őslakosok – a valódi szerzői Hughes könyvének.

Az angol kalóz műve analógiája az Újvilág gyarmatosításának: ahogy az európai nagyhatalmak eltulajdonították és kiaknázták az amerikai kontinens erőforrásait, Hughes a helyiek tudását vette át, és adta el sajátjaként.

Hosszú távú hatásuk iróniája is hasonló: a kakaó és a csokoládé, a hozzájuk kapcsolódó őslakos szokásokkal, világszerte ismertté és népszerűvé váltak, Európában és másutt is a mindennapi élet részeivé váltak, meghódítva a legtávolabbi tájakat is.

William Hughes forrócsokoládé-receptje

Hozzávalók:
(körülbelül fél liter kakaókeverék elkészítéséhez)

60 ml kakaóbab töret
100 g 70%-os étcsokoládé, darabokra törve
80 ml kakaópor
80 ml cukor
1 teáskanál vanília
60 ml zsemlemorzsa (ha sűrűbb italt szeretnénk)
0,5 teáskanál tört csilipaprika (helyettesíthető ugyanennyi őrölt fahéjjal is, ha kevésbé pikáns italra vágyunk)
Tej (240 ml minden 3 evőkanálnyi kész keverékhez)

Őslakos nők kakaóitalt készítenek egy 16. századi spanyol ábrázoláson (kép forrása: Atlas Obscura)

Elkészítés

A kakaóbab töretet pirítsuk serpenyőben, amíg fényessé nem válnak, és el nem kezdenek igazán illatozni. Ezt követően minden összetevőt helyezzünk turmixgépbe (esetleg kézi mozsárba), és daráljuk/őröljük, amíg laza egyveleggé nem válnak. A tejet a tűzhelyen vagy mikrohullámú sütőben melegítsük fel, és minden 240 ml tejhez keverjünk három evőkanálnyi kakaókeveréket.

Megjegyzések

Hughes számos egyéb összetevőt is felsorol (lásd fent), amelyeket az őslakosok vagy a spanyolok körében szokás volt a kakaóitalhoz adni. Az ezekkel való kísérletezés által mindenki tökéletesen ízlésére szabhatja a világhódító kakaó eredeti formáját – „helytelen” recept nincs!

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/86635/pics/15748537124930911_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?