12 meglepő találmány az amerikai kontinens őslakosaitól

Kajakozó inuit férfiak (kép forrása: museu.ms)

Az amerikai kontinens őslakosait a legelterjedtebb narratívák a hódítók technológiájával szemben esélytelen, kőkorszaki fejlettségi szinten élő emberekként ábrázolják. Ezzel szemben e népek számos olyan találmánnyal álltak elő a kontinens európai gyarmatosítását megelőző elszigeteltségükben, amelyek arra sarkallták felfedezőiket, hogy föníciai, atlantiszi, származásukról költsenek elméleteket e fejlesztések magyarázatára – de volt olyan is, aki úgy gondolta, hogy a bibliai zsidók egy elveszett törzséről van szó. Mely ma is használt találmányokat köszönhetjük az Újvilág eredeti lakóinak?

A kukorica

Habár egy növény esetében furán hangozhat annak „találmányként” való emlegetése, tény, hogy a ma ismert, világszerte termelt kukoricafajok nemesítése mintegy 10 000 évvel ezelőtt kezdődött az amerikai kontinensen.

Emellett a kukoricatermelő őslakosok útmutatására is szüksége volt az európaiaknak ahhoz, hogy maguk is eredményesen termeszthessék a mára nélkülözhetetlenné vált növényt.

A dél-mexikói zapoték nép tagjai kukoricát hantolnak Diego Rivera (a festőművész Frida Kahlo férje) freskóján (kép forrása: histclo.com)

A kukorica nemesítés előtti ősének az összefoglaló nevükön teoszinte nevű fűfélék tekinthetők, amelyeket a mai Észak-Guatemala és Dél-Mexikó területén kezdtek az őslakosok szelektíven termeszteni a nagyobb termés, illetve az ember által fogyasztható mértékben puha szemek jellemzőbbé tétele érdekében.

Miután létrehozták a kellően gazdaságosan termeszthető és könnyen ehető termésű növényt, az innen terjedt tovább a kontinensen északi és déli irányba egyaránt.

A kaucsukgumi

Számos amerikai őslakos találmány szinte ismeretlen volt egészen addig, amíg az európaiak kereskedelmi hálózatuk és gyártási infrastruktúrájuk segítségével gazdaságossá nem tették előállításukat. Ilyen a kaucsukgumi is, amely természetes formájában a kaucsukfából nyerhető ki.

Kaucsukgumi kinyerése napjainkban Kamerunban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Maga Kolumbusz is vitt magával Spanyolországba egy kaucsukgumi labdát a Karibi-térségből, szélesebb körű elterjedésére azonban 1830-ig kellett várni, amikor Charles Goodyear kifejlesztette a vulkanizálás eljárását. Ez ellenállóbbá tette a gumit a szélsőséges hideggel és meleggel szemben, ezt követően pedig az élet számtalan területén került felhasználásra.

Termeléséhez az európai gyarmattartó hatalmak hatalmas kaucsukfa-ültetvényeket hoztak létre Dékelet-Ázsiában, itt zajlik a világ kaucsukgumi-előállításának nagy része ma is.

A kajak

Az észak-amerikai sarkvidékeken élő inuitok fejlesztették ki az apró, keskeny csónakot, amelynek zárt „fülkéjéből” nehezebb kiesni, és egy esetleges borulás esetén a benne utazó nem süllyed el azonnal (az ennyire hideg éghajlatokon élő népek tagjainak jellemzően nincs alkalmuk megtanulni úszni, így a vízbe kerülés náluk sokszor egyenlő a halállal).

Inuit férfi kajakkal, 1854. (kép forrása: trakkayaks.com)

A klasszikus inuit kajakok teljes egészükben természetes anyagokból készültek, többnyire fa vagy bálnacsont vázra kifeszített, varrott fóka- vagy egyéb állatbőrből. Napjaink kajakjai gyakran műanyagok vagy szénszálas anyagok felhasználásával készülnek, azonban a koncepció teljes mértékben megfelel az eredetinek.

A hószemüveg

Az inuitok élőhelyük extrém körülményeihez többféleképpen is kénytelenek voltak alkalmazkodni. A nagy kiterjedésű hómezőkről visszaverődő napfény (beleértve annak ultraibolya tartománybeli sugarait) hamar képes károsítani a látást, ennek megelőzésére számos anyagból készítettek maguknak védőfelszerelést.

Kép forrása: ststworld.com

Az inuit „hószemüvegek” készülhettek fából, csontból, agancsból, vagy bőrből – mindegyik változat lényege egyaránt egy vékony vágás a szilárd felületen, amelyen keresztül a viselő kilát hasonlóan ahhoz, mintha szemhéjával hunyorítana. Az inuit „hószemüvegek” tekinthetők a mai hó-, illetve napszemüvegek előfutárainak.

A függőhíd

Az Andok nehéz terepén élő inkák rájöttek arra, hogy a hegyekben előforduló különböző növények szálait összefonva akár hosszú kábeleket is létrehozhatnak (akár olyan vastagokat is, mint az emberi test), amelyekből rendkívül erős, ám rugalmas hidak hozhatók létre.

A Queshuachaca (kép forrása: trekvicunasausangate.blogspot.com)

Az inkák által épített némelyik függőhíd hosszabb és nagyobb teherbírású volt, mint bármely európai kő- vagy fahíd. Ma már világszerte alkalmaznak modern, acélból készült kábeleket alkalmazó függőhidakat, azonban egy inka stílusú függőhíd még létezik Peru Canas tartományában, az Apurímac folyó felett egy szakadékban. A Queshuachaca („keszvacsaka”) hidat mintegy öt évszázada folyamatosan, évente karbantartják a helyiek, hogy használható maradjon.

Az emelt ágyás

Tenochtitlán lakói erősítik ágyásaikat (kép forrása: DEA / G. Dagli Orti / De Agostini / Getty Images)

A Mexikói-völgy őslakosai voltak azok, akik – főként mocsaras területeken, illetve tavak partján – a föld összehordásával és magasított ágyásokba döngölésével tették nem csupán a víztől védetté, de sűrűségének növelésével tápanyagban gazdagabbá is. Ezek eredeti neve „csinampa” vagy „csinamitl” volt. Ez az eljárás volt a modern emelt ágyásos zöldségtermesztés előfutára.

A cumisüveg

Az észak-amerikai irokézek körében bevett szokás volt szárított, majd zsírozott medvebélhez egy madártollból készült apró csövet rögzíteni, melynek segítségével ebből etetni lehetett a csecsemőket.

Érzéstelenítők és fájdalomcsillapítók

A kontinens őslakos gyógyítói a fájdalomcsillapítás úttörői voltak. A mai Virginia állam területén a helyi indiánok a csattanó maszlagot (Datura stramonium) használták külső fájdalomcsillapítóként: gyökerét porrá őrölték, majd a sebekre és horzsolásokra tapasztották.

A csattanó maszlag termése (kép forrása: bbg.org)

A növényt emellett belsőleg is fogyasztották fájdalomcsillapítóként, például törött csontok sínbe rakásához.

A csattanó maszlag hatóanyagai később sokáig megkerülhetetlen alkotóelemei voltak a gyógyszeripar által előállított fájdalomcsillapítóknak is, mára modernebb, kevésbé veszélyes anyagok váltották ki őket.

Ennek oka elsősorban az, hogy a csattanó maszlag magvaiban lévő hatóanyagok könnyen adagolhatók túl halálosan, illetve önmagukban elfogyasztva delíriumos, hallucináló állapotot idézhetnek elő.

Az őslakosok egy másik természetes fájdalom- és gyulladáscsökkentő szere a fekete fűzfa (Salix nigra) kérgéből készített főzet volt.

Az ebben található, szalicin nevű hatóanyag az emberi testben szalicilsavvá alakul, amely azonos a modern fájdalomcsillapító tabletták fő aktív hatóanyagával.

A fecskendő

Míg Európában Alexander Wood skót orvos újításáig ismeretlen volt a gyógyszerek üreges tűvel a véráramba való juttatása, az amerikai kontinensen több nép is állított elő állati hólyagból és üreges madárcsontból alkalmatosságot erre a célra.

A függőágy

Amikor Kolumbusz Kristóf először találkozott a Karibi-térség őslakosaival, felkeltették a figyelmét azok gyapotszálakból szőtt, két fa vagy oszlop közé függesztett alkalmatosságai, amelyeket gyakran említ ekkoriban írt leveleiben.

Kép forrása: kammok.com

Az itteni taino nyelv „hamaka” szavát vette át a spanyol is, amely „hamaca” néven emlegeti a függőágyat, ebből ered az angol „hammock” szó is.

Habár a kora újkori hajózás modern ábrázolásainak nélkülözhetetlen eleme, valójában Kolumbusz előtt az európai hajók legénysége sem ismerte egyáltalán a függőágyat. A karibi őslakosokkal való találkozást követően azonban óriási sebességgel terjedtek el.

Fogamzásgátlás

Az észak-amerikai soson és navahó indián nők a gyöngykölesek nemzetségébe tartozó Lithospermum ruderale rendszertani nevű növényt (közkeletű angol nevén „stoneseed”, azaz „kőmag”) fogyasztották fogamzásgátlóként.

A Lithospermium ruderale (kép forrása: Wikimedia Commons)

A modern korban egereken végzett kísérletek alátámasztják termékenységcsökkentő hatását, mellékhatásait azonban még nem vizsgálták érdemben.

Szájvíz

Észak-Amerika északkeleti régióiban több indián nép is alkalmazta a Coptis trifolia rendszertani nevű vadon termő, a boglárkafélék családjába tartozó növénnyel öblögettek tisztálkodáskor, valamint a fogak és a száj egyéb fájdalmainak (például a kisgyermekek fogzási fájdalmainak)  enyhítésére.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/86585/pics/15747701457845845_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?