Jóváhagytak-e egy király elleni merényletet 1936-ban a brit hatóságok?

A rendőrök őrizetbe veszik George McMahont, a „barna öltönyös férfit” (kép forrása: telegraph.co.uk / Print Collector / Hulton Archive)

1936. július 16-án a fél évvel korábban trónra lépett VIII. Eduárd brit király a londoni Hyde Parkban egy hivatalos ünnepség keretében új zászlókat adott át hat gárdazászlóaljnak. A szertartás végeztével a katonai alakzatok és zenekarok élén haladva visszaindult lóháton a Constitution Hill nevű úton a Buckingham-palota felé. Az út mellett összegyűlt tömegen ekkor keresztültolakodott egy ócska barna öltönyt viselő férfi, és zakója zsebéből elővett egy apró amerikai gyártmányú revolvert.

Revolver a király lovának patái alatt

A király mindössze néhány méterre volt tőle, könnyen és egyszerűen eltalálhatta volna. A férfi körül állók azonban észrevették a fegyvert, és nagy zűrzavar és dulakodás bontakozott ki. Az úttestet biztosító rendőrök közül többen is odasiettek, és leteperték a merénylőt.

A fegyver az uralkodó felé repült, lova egyik hátsó lábának csapódva, majd az úttestre esett. Eduárd másnap egy barátjának címzett levélben így írt: „Köszönetet kell mondanunk a Mindenhatónak (…) hogy a barna öltönyös férfi fegyvere nem sült el.”

A barna öltönyös férfit George McMahonnak hívták, egyesek Jerome Bannigan néven is ismerték. Az ír születésű merénylő herbalista, amatőr újságíró és piti bűnöző volt, aki sikkasztásos ügyek miatt volt ismert a hatóságok előtt. Az erős ital és a kétes hírű társaság kedvelőjének hírében állt.

Amikor 1936 szeptemberében az Old Bailey-ben bíróság elé állították, McMahont egy év börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélték azzal a váddal, hogy az uralkodó megrémítésének szándékával viselt fegyvert – ha merényletkísérletként rótták volna fel tettét, sokkal súlyosabb büntetésre számíthatott volna.

McMahon a kiszabható leghosszabb börtönbüntetésért esedezett, állítva, hogy immár az ő élete forog veszélyben, mivel egy kiterjedt összeesküvés résztvevőjeként kísérelte meg kioltani az uralkodó életét, és vallott kudarcot.

„Megmentette királya életét: kollégái üdvözlik egy londoni műhelyben Anthony Gordon Dicket (jobbra), az önkéntes rendőrt, aki lefegyverezte George McMahont, amikor az merényletet kísérelt meg Eduárd király ellen.” Részlet az amerikai Washington állambeli Spokane város helyi lapjának beszámolójából, 1936. augusztus 3. (kép forrása: libraries.wsu.edu)

Mind a hatóságok, mind a sajtó azonban csupán egy, a rendőrségre dühös bolond figyelemfelkeltő akciójaként állították be az esetet. A bíró kijelentette: McMahon összeesküvésről szóló beszámolója teljes mértékben a fantázia szüleménye.

A történet azonban valójában korántsem volt olyan egyértelmű, mint ahogy azt a hatóságok és a sajtó a lakosságnak tálalták.

A titkos ügynök

McMahon ugyanis már 1935 óta az MI5, azaz a brit belső elhárítás beszervezett ügynöke volt. Rendszeresen jelentett tartótisztjének, John Ottaway-nek a londoni olasz katonai attaséval, Umberto Mondadori ezredessel való kapcsolattartásáról.

Az attasét főként az Abesszíniába (a mai Etiópia) történő brit fegyverszállítások érdekelték, mivel Olaszország 1935 októberében lerohanta az afrikai országot. Az MI5 igazgatója, Vernon Kell elismerte a McMahon által szolgáltatott információ pontosságát és értékét.

McMahon mindemellett a német hírszerzéssel is kapcsolatban állt a londoni német nagykövetségen keresztül, ahol egy diplomatának jelentett a náci rendszerrel szemben kritikus menekültek tevékenységéről.

George McMahon őrizetbe vétele a merényletkísérlet után (kép forrása: telegraph.co.uk / PA)

1935 decemberében egy személyes jelentés alkalmával McMahon egy töltött fegyvert vett elő zsebéből és mutatta meg Ottawaynek, azt állítva, félti az életét, és önvédelmi céllal viseli.

A korábban londoni rendőrnyomozóként dolgozó Ottaway erre annyit válaszolt, hogy a fegyver birtoklásához engedélyt kell kérnie a rendőrségen.

1936. április 17-én McMahon egy minden addiginál drámaibb történettel rukkolt elő Ottaway-nek: azt állította, belekeveredett egy összeesküvésbe, amely a király életére fog törni június vagy július folyamán.

Ottaway továbbirányította McMahont a fővárosi rendőrség különleges ügyosztályára (Metropolitan Police Special Branch). Itt két rendőrtiszt kihallgatta, erősen kétségesnek találta az általa elmondottakat, és nem látta indokoltnak további lépések megtételét.

Július 13-án McMahon felhívta telefonon Ottawayt, és sürgős találkozót kért. Elmondta, a merénylet elő van készítve, és hogy július 16-án, csütörtökön fog megtörténni, a Hyde Parkban tartott zászlóünnepséget követően.

Kell MI5-igazgató a hír hallatán személyesen ment át a Scotland Yardba (a Special Branch székhelyére), hogy megbeszélje Norman Kendal helyettes fővárosi rendőrfőkapitánnyal: komolyan kell-e venni a McMahon által elmondottakat?

A megbeszélés részletei nem ismertek, annyi azonban bizonyos, hogy sem Kell, sem Kendal nem érezte szükségét annak, hogy értesítsék az uralkodót vagy a menet biztosítására kijelölt rendőrök parancsnokát arról, hogy a király élete közvetlen veszélyben lehet.

Eduárd kellemetlen uralkodása

Kik voltak az összeesküvők? McMahon csupán homályos információkkal tudott szolgálni, és könnyen lehet, maga sem tudta pontosan, kikkel került kapcsolatba. Viselkedése mindazonáltal arról árulkodik, komolyan hitt a király életére törő összeesküvésben.

Különböző alkalmakkor felmerültek a kommunisták, a németek, az olaszok és az ír köztársaságpártiak is, mint lehetséges felbujtók, azonban igen valószínűtlennek tűnt, hogy ezek bármelyike kitenné magát egy ilyen politikailag és diplomáciailag kockázatos vállalkozás esetleges negatív következményeinek.

Nyilvánvaló volt azonban, hogy az Egyesült Királyság politikai elitjén belül – de még a királyi családhoz tartozó körökön belül is – egyesek igencsak üdvözölték volna VIII. Eduárd eltávolítását, mint azt végül 1936 decemberében bekövetkezett lemondatása is bizonyítja.

Wallis Simpson és VIII. Eduárd (kép forrása: nypost.com)

Amíg Eduárd még walesi hercegként a trón várományosa volt, édesapja, V. György egy alkalommal azt mondta Stanley Baldwin miniszterelnöknek: „Miután meghaltam, a fiú 12 hónap alatt tönkre fogja tenni saját magát.”

A hercegi háztartás vezetőjének, Lionel Halsey admirálisnak pedig ugyanebben az időszakban azt jósolta, Eduárd viselkedése „tönkreteszi majd a monarchiát és a Birodalmat is.”

Tommy Lascelles, a walesi herceg személyi titkára egy Baldwinnal folytatott, igen kivételesnek mondható beszélgetés során maga is elítélte Eduárd „bor és nők” körül forgó életmódját, valamint trónörökösként alkotmányos kötelességeinek félvállról vételét. Kijelentette: a herceg „nem lesz méltó viselője a Brit Koronának.”

Lascelles egyenesen azt mondta Baldwinnak: lehetséges, hogy jobb lenne az országnak, ha Eduárd leesne lováról és nyakát törné. A titkár visszaemlékezése szerint Baldwin így válaszolt: „Isten bocsássa meg nekem, de magam is többször gondoltam már erre.”

VIII. Eduárd (immár windsori hercegként) és Wallis Simpson Adolf Hitler vendégeiként Németországban, 1937 októberében (kép forrása: biography.com)

Eduárd végül édesapja 1936. januári halálát követően trónra lépett. Egy hónapon belül már összeült a belső és külső elhárítást, az MI5-ot és az MI6-et felügyelő három fő hivatalnok – a kormányhivatalok (Home Civil Service) feje, Warren Fisher, a kormány és a Titkos Tanács (Privy Council) titkára, Maurice Hankey, valamint a külügyminisztérium állandó titkára, Robert Vansittart – tanácskozni a király viselkedésével kapcsolatos nyugtalanságról.

Főként az új uralkodó bizalmas minősítésű állami iratokkal való laza bánásmódja keltett bennük riadalmat. A király ugyanis szeretőjének, Wallis Simpsonnak mutatott meg szigorúan titkos dokumentumokat, és beszélte meg vele tartalmukat.

Vansittart elmondása szerint Anthony Eden külügyminiszter álláspontja az volt: Mrs. Simpson „a német nagykövet zsebében” van. A biztonsági kockázat nyilvánvaló volt.

Hiba vagy jóváhagyás?

E hangulat figyelembevételével már árnyaltabb az 1936 nyarán történtekről alkotható kép: a hatóságok viselkedése már az alkalmatlanság és az összejátszás határán táncolt.

Amikor McMahon első ízben előrukkolt az összeesküvés létezésével áprilisban, Kell arra utasította Ottaway-t, szakítsa meg a kapcsolatot az addig megbízhatónak bizonyult informátorral. Vajon nem hittek neki, vagy csupán igyekeztek elhatárolódni tőle?

McMahon kitartott állításai mellett, de az MI5 még júliusban is minimális érdeklődést tanúsított mondandója iránt. Habár Ottaway tudta, hogy McMahon lőfegyverrel is rendelkezik, egyszerűen átadta az egész ügyet a Special Branch-nak.

A merénylet helyszínének rekonstrukciója egy korabeli lapban (kép forrása: telegraph.co.uk / Hulton Archive)

Július 15-én aztán McMahon elmondta a Special Branch tisztjének, hogy az összeesküvés résztvevői az Edgware Roadon található Express Dairy nevű kávézóba szerveztek találkozót másnap délelőtt. Arra számított, a rendőrök követik majd, mivel kijelentette, immár feltett szándéka a merénylet megakadályozása.

Július 16-án a nyomozók a férfi Bayswaterben található lakására mentek, ahol azzal szembesültek, hogy McMahon már távozott. Ezután azonban nem mentek a kávézóba: ott csupán a támadást követően, délután jelentek meg rendőrök.

A merényletkísérletet követő napokban a rendőrség merő hazugságokkal igyekezett elterelni a nyilvánosság figyelmét: azt állították a sajtóban, három napon át megfigyelés alatt tartották McMahont.

Habár tudták, mi fog történni – hol, hogyan és mikor – az MI5 és a Special Branch semmit sem tett annak megakadályozására, hogy McMahon odalépjen az uralkodó mellé egy töltött lőfegyverrel.

Az ügyet elég komolyan vették ahhoz, hogy annak kapcsán találkozzon az MI5 igazgatója és a Metropolitan Police főkapitány-helyettese, végül azonban nem követték és nem helyezték semmiféle megfigyelés alá a férfit.

Miért bénult meg látszólag az elhárítás és a rendőrség? Egyszerűen hibáztak, vagy szánt szándékkal fordították félre tekintetüket, miközben egy merénylő a király életére tört? A bizonyítékok legalábbis kétértelműek.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/86418/pics/15744230489984448_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?