Otthonról elmenekülve vált a legnagyobb szamurájjá Mijamoto Muszasi

Muszasi harca Cukahara Bokudennel, egy másik legendás harcművésszel (a történetnek semmiféle valóságalapja nincs, mivel Cukahara mintegy 13 évvel Muszasi születése előtt elhunyt) (kép forrása: Wikimedia Commons)

Mijamoto Muszasi kétségtelenül Japán legismertebb és legszélesebb körben tisztelt kardforgató művésze, aki mára kulturális ikonná is vált. 30 éves korára mintegy 60 párbajban győzedelmeskedett, az utolsó – amelyet az országos hírnévnek örvendő Szaszaki Kódzsiró ellen vívott – tette azonban halhatatlanná nevét. Az általa alkotott, az életvezetéssel és filozófiával kapcsolatos szabályok, valamint önéletrajza a mai napig népszerű olvasmányok Japánban és külföldön egyaránt.

Hányatott gyermekkor

Muszasi életének részleteit sok helyen homályosítja el a szóbeszéd és a fantázia, korai időszakáról pedig kevés biztos információ van – édesanyja kiléte például már saját korában sem volt teljességgel tisztázott.

A fiút, aki első ellenfelével mindössze 13 éves korában végzett, születésekor Sinmen Bennoszukénak hívták. A Honsú szigetének nyugati részén, Harima prefektúrában található Mijamoto nevű faluban született, valószínűleg 1584-ben.

Élete során ismerték Sinmen Takezó, valamint buddhista szerzetesként Niten Dóraku néven is, ő maga a Sinmen Muszasi no Kami Fudzsivara no Gensin teljes nevet használta.

Édesapja, Sinmen Muniszai maga is elismert kardforgató volt, Muszasi vélhetően tőle tanult elsőként. Apjával való kapcsolata azonban meglehetősen viharos volt.

Édesapja korán elvált vér szerinti édesanyjától, emiatt egész életét végigkísérték az ő kilétével kapcsolatos bizonytalanság által keltett híresztelések és mendemondák, mostohaanyjával pedig igen rossz volt a viszonya.

Neveltetése közben, ahogy egyre többet tanult a kardforgatásról, Muszasi egyre gyakrabban kritizálta édesapja módszereit, az ebből eredő konfliktusokból kifolyólag gyakran kényszerült elhagyni otthonát, és nagybátyja, a sintó pap Dorinbó oltalmát keresni.

Egy alkalommal, egy különösen heves vita során Muniszai egy kardot és egy tőrt is fia felé hajított. Muszasi mindkét fegyver elől kitért, és végleg elmenekült otthonról. Innentől kezdve felnőttkoráig állandó jelleggel Dorinbó háztartásában élt.

Muszasi, a rónin

Muszasi születése idejére Japán belső viszonyai meglehetősen zűrzavarossá váltak. A feudális berendezkedésű országot belháborúk tépázták, ahogy az addig uralkodó Asikaga sógunátus egyre veszített erejéből, majd 1573-ban megbukott.

1600-ra Japán földbirtokosai gyakorlatilag két táborra oszlottak: a keletebbi tartományok urai Tokugava Iejaszut támogatták, míg a nyugatiak Tojotomi Hidejori mögé sorakoztak fel.

Muszasi egy kora újkori ábrázoláson legyőz egy jamazame („hegyi cápa”) nevű mitikus szörnyeteget (kép forrása: Wikimedia Commons)

Nyugati lakosként Muszasi Tojotomi seregeiben szolgált, azonban 1600. október 21-én a szekigaharai csatában a Tokugava-párt erői fölényes győzelmet arattak Tojotomi felett, s innentől a 19. század közepéig a Tokugava-klán sarjai irányították az országot (a császár szerepe a Meidzsi-restaurációig szimbolikus maradt).

Muszasi a sorsdöntő csatából megmenekült, azonban a vesztes ütközetet követően úgynevezett róninná vált – olyan szamurájjá, aki elvesztette urát, ezáltal megélhetésének forrását.

Az ifjú harcos úgynevezett musa sugjóba, azaz harcos zarándoklatba kezdett – az országot járva egyedül, különféle mesterektől tanulva és párbajokba bocsátkozva gyakorolta művészetét, és testőrként, illetve zsoldosként kereste kenyerét.

Muszasi musa sugjójának számos évéről igen keveset tudni, hosszabb időre szinte teljesen eltűnt a történelem lapjairól.

Életének kutatói szerint nagy valószínűséggel valahol Kjúsú szigetén élt elszigeteltségben egészen 1604-ig, amikor újra felbukkant azzal az eltökélt szándékkal, hogy bebizonyítsa: ő Japán legjobb harcosa.

Az első párbajok

A kora újkori Japánban a párbajok rendkívül nagy súllyal bíró események voltak. Gyakran végződtek valamelyik résztvevő halálával akkor is, ha nem éles fegyverrel, hanem fakarddal, azaz bokkennel vívták őket.

A halál gondolata azonban igen kevéssé rémítette meg a szamurájokat, akiknek életfilozófiája – a busidó – a becsületet és a dicsőséget helyezte előtérbe.

Muszasi egy gerendával győz le több ellenfelet egy hagyományos ábrázoláson (kép forrása: laphamsquarterly.org)

Muszasi első párbaját még zarándoklata előtt, 13 éves korában vívta, ennek során egy nála idősebb szamuráj, bizonyos Arima Kihei kihívásának tett eleget, és ellenfelét megölve győzedelmeskedett.

15 évesen, 1599-ben újabb párbajban vett részt, ahol ismét végzett egy nála idősebb kardforgatóval. Első jelentősebb párbajait azonban 1604-ben vívta, amikor a kiotói Josioka-klán több tagjával is megmérkőzött egymás után.

A Josioka-klán tagjai kiváló harcosok hírében álltak, ők voltak ugyanis a hatalomból kitaszított Asikagák tanítómesterei is. Muszasi elsőként a legidősebb Josioka-fivérrel, Szejdzsúróval csapott össze. Muszasi győzelme olyannyira megalázó volt Szejdzsúró számára, hogy a férfi leborotválta fejét, és szerzetesnek állt.

Muszasi két karddal küzd egy kora újkori ábrázoláson (kép forrása: Wikimedia Commons)

A második legidősebb Josioka-fivér, Densicsiró bosszút kívánt állni bátyja megszégyenítéséért. Muszasi a küzdelem közben lefegyverezte Densicsirót, majd olyan erővel mért csapást annak fejére bokkenjével, hogy a férfi azonnal meghalt.

A Josiokák kísérete ennek láttán nyilakkal és puskákkal vette célba Muszasit, aki azonban kezében két kardot forgatva sikeresen védte meg magát. Később e két fegyvert alkalmazó stílus, a Niten icsi-rjú, azaz „Két Égbolt Stratégiája” (más néven Nito icsi-rjú, azaz „Két Kard Stratégiája”) vált Muszasi védjegyévé.

Muszasi az elkövetkező években tovább járta Japánt, több tucat győztes párbajának nagy részéről azonban semmiféle feljegyzés nem maradt fenn. Annyi bizonyos, hogy már életében legendává vált, utolsó és leghíresebb párbaját pedig 1612-ben vívta Szaszaki Kódzsiróval.

A legnehezebb ellenfél

Szaszaki Kódzsiró a Kjúsú szigetének északi részén található Kokura kikötővárost uraló Hoszokava-klán kardforgatómestere volt, és széles körben ismert volt cubame gaesi, azaz „forduló fecske vágás” nevű technikájáról, melynek nevét a mai cselgáncsban is őrzi egy technika.

Híres vágását szokatlanul hosszú, Monohosizao, azaz „Szárítórúd” nevű kardjával hajtotta végre. Muszasihoz hasonlóan a Ganrjú („Nagy Szikla stílus”) gyakorlójaként ismert Szaszakiról is az a hír járta, hogy soha egyetlen párbajt sem veszített el.

Muszasi édesapja egy volt tanítványa (aki ekkor Kokurában volt hivatalnok) közvetítésével hívta párbajra Szaszakit, aki elfogadta a kihívást, és 1612. április 13-ának reggelét jelölték ki a küzdelem időpontjaként.

Szaszaki Kódzsiró egy 19. századi ábrázoláson (kép forrása: All That's Interesting / British Museum)

Helyszínül a Funadzsima (mai nevén – Szaszaki tiszteletére – Ganrjú-dzsima) nevű apró szigetet választották, amely Honsú és Kjúsú között található a tengeren.

Muszasi a megegyezést követően elhagyta a Hoszokavák területét. Míg eleinte sokan azt gondolták, inába szállt a bátorság, Muszasi valójában pszichológiai hadviselést folytatott.

Mint leghíresebb művében, az Öt elem könyvében (Gó rin no só, más értelmezésben az Öt gyűrű könyve vagy Öt kör könyve) írta: „Sok dolog szétzilálhatja az ellenfelet. Az első a veszély, a második az erőtlenség, a harmadik a meglepetés. Ezt jól értsd meg.”

Muszasi nem csupán a kardforgatás mestere volt, de a stratégiáé is. A párbaj reggelén későn kelt fel, megmosakodott, és megreggelizett bármiféle sietség nélkül. Igen későn szállt be egy csónakba, amellyel kivitette magát a kicsiny szigetre.

A legenda szerint a csónak tartalékevezőjéből faragta útközben a fegyvert, amelyet aztán a párbajban használt: egy bokkent, amely éppen egy kevéssel volt csupán hosszabb Szaszaki híres „Szárítórudjánál”.

A mesterek összecsapása

Muszasi a kígyó órájában (a kínai horoszkópnak megfelelő osztásban délelőtt 9 és 11 óra között) érkezett a szigetre, nem pedig korábban, ahogy megbeszélték. A révész kitette a homokos partra a mezítlábas Muszasit, akire ott várt a dühödt Szaszaki, kezében a több mint egy méter pengehosszúságú „Szárítórúddal”.

A férfi futva indult Muszasi felé, közben dühében kardjának hüvelyét a vízbe hajította. Muszasi elmosolyodott: „Vesztettél, Kódzsiró. Csak a vesztesnek nem lesz szüksége hüvelyére” – mondta neki.

Mijamoto Muszasi és Szaszaki Kódzsiró párbajának emléket állító szobrok Ganrjú-dzsima szigetén (az ugró alak Muszasié, a térdelő Szaszakié) (kép forrása: learning-history.com)

Muszasi megjegyzései és késése pontosan a várt hatást érték el: Szaszaki gondolkodás nélkül vetette rá magát, feje közepét célozva meg egy sújtással. Muszasi elhajolt, így ellenfele pengéje csupán – a szamurájok jellegzetes, csonmage nevű kontyába fogott – haját érte el. Muszasi az elhajlással egy időben hosszabb fakardjával fejen találta Szaszakit.

Szaszaki térdre érkezett a homokba, a küzdelmet azonban nem adta fel: megkísérelte végrehajtani a védjegyéül szolgáló cubame gaesit. Vízszintes vágása elérte Muszasi combját, azonban nem ejtett halálos sebet. Muszasi eközben ismét lesújtott, ezúttal bal oldalán találva el ellenfele felsőtestét.

Szaszakinak a feljegyzések szerint az evezőből faragott bokken csapása nyomán több bordája is eltört, ezek egyike oly módon, hogy lyukat ütött tüdején, ami hamar halálosnak bizonyult. Miután megbizonyosodott róla, hogy ellenfele meghalt, Muszasi elhagyta a szigetet, mielőtt Szaszaki követői üldözőbe vehették volna.

Szaszaki Kódzsiró legyőzését követően Mijamoto Muszasi magabiztosan állíthatta magáról, hogy ő Japán legjobb kardforgatója. A legnagyobb szamurájjá azonban csak azután vált, hogy abbahagyta a párbajozást.

Utolsó ellenfelének halála ugyanis meglehetősen nagy hatással volt Muszasira, aki bánatában egyfajta lelki ébredésen ment keresztül.

Béke és örökség

Habár kisebb, sport jellegű párbajokban később is részt vett, musa sugjója véget ért. Tekintetét egyre inkább befelé fordította, és élete végén a következőket írta erről a korszakról:

„Megértettem, hogy nem azért győzedelmeskedtem, mert kivételesen ügyes lettem volna a harcművészetben. Talán volt valamiféle veleszületett tehetségem, vagy csupán nem távolodtam el a természetes elvektől. Vagy talán az egyéb stílusok harcművészetéből hiányzott valami? Ezt követően, mindennél jobban eltökélve arra, hogy tisztán értsem meg a legmélyebb elveket, éjjel-nappal gyakoroltam. Mire már ötven körül jártam, igen természetes módon ismertem fel e harcművészet Útját.”

Muszasi egy saját maga által készített festményen (kép forrása: Wikimedia Commons)

A kardforgatás mestere oktatni kezdte művészetét, és magáévá tette a zen buddhizmus filozófiáját, valamint más művészeteket is elkezdett gyakorolni: a szépírást és a festészetet.

Élete ezen szakaszában valósággal megtestesítette a szamurájideált: harci erényei mellett nagy műveltségre is szert tett, igazi művésszé és az önuralom mesterévé vált.

1643-ban lehetséges, hogy érzékelte a vég közeledtét, mivel ekkor állt neki megírni önéletrajzát, az Öt elem könyvét. A művet 1645-ben fejezte be.

A kutatók feltételezése szerint Muszasi halálát a tüdőrák valamilyen formája okozhatta. 1645 májusában különféle ajándékokat adott át tanítványainak, és megírta az önfegyelem 21 szabályát összefoglaló Dokukodó („Az egyedül járó útja”) című művét. 1645. május 19-én hunyt el.

Mijamoto Muszasi életét számos alkalommal dolgozták fel különféle médiumokban, leghíresebben Josikava Eidzsi regény formában, e mű hazánkban is széles körben ismert.

Gébics egy halott fán – Mijamoto Muszasi festménye (kép forrása: Pinterest)

Maga Muszasi műveit a világ minden táján olvassák nem csupán a harcművészetek iránt érdeklődők vagy a zen gyakorlói, de üzletemberek és mások is, akik életükben, karrierjükben szeretnék érvényesíteni szabályait.

Szun-ce A háború művészete című művéhez hasonlóan Muszasi jó néhány tanácsa örök érvényűnek tekinthető.

Ahogy ő maga írta: „Semmi sincs magadon kívül, ami valaha jobbá, erősebbé, gazdagabbá, gyorsabbá vagy okosabbá tehet. Minden belül van. Minden létezik. Semmit se keress önmagadon kívül!”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/86416/pics/15744223823478058_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?