Valóban démoni erők lenghetik körül a gyilkos Annabelle-babát?

A filmekben használt baba (b) és a „valódi” Annabelle, mellette Ed és Lorraine Warren (b) (kép forrása: theoccultmuseum.com)

A horrortörténetek és -filmek gyakori toposza valamilyen ártatlanságot sugárzó lény vagy tárgy (például kisgyermekek, illetve játékaik) álcája mögé bújó rosszindulatú, természetfeletti erő. Nincs ez másként az elsőként a 2013-ban bemutatott Démonok között című filmben feltűnő, azóta pedig három további filmben központi szerepet játszó Annabelle nevű játékbaba esetében sem. E filmeket, és az Annabelle-baba történetét azonban hátborzongató megtörtént események ihlették, amelyek halálesetekkel is összefüggésbe hozhatók.

A valódi Annabelle

Az „eredeti” Annabelle-baba nagy mértékben különbözik filmbéli ábrázolásától, hiszen nem porcelánbabáról, hanem rongybabáról van szó, a Johnny Guelle gyermekkönyvíró által 1915-ben megalkotott Raggedy Ann („Rongyos Ann”) karakter alapján készült játékszerről.

A baba az Ed (1926-2006) és Lorraine Warren (1927-2019), a híres „paranormális nyomozó” házaspár által alapított múzeumban található, ahol egy üvegszekrényben látható, amelyben kézzel faragott Miatyánk-részletek hivatottak megvédeni a látogatókat a baba hatásaitól.

A szekrény előtt egy képeslap méretű táblán a következő felirat olvasható: „Figyelmeztetés: Semmiképpen ne nyisd ki!”

A gyermekjáték külsőre valóban teljes mértékben ártalmatlannak tűnik: elnagyolt, varrott arcvonásai, félmosolya, piros orra és szintén piros, pamutfonalból készült rojtos hajfürtjei semmi rosszat nem sejtetnek – csupán a 20. század első felében népszerű Raggedy Ann-baba egy átlagos példányának látszik.

Ed és Lorraine Warren elmondása, illetve írásai szerint azonban ez a baba felelős legalább két halálközeli élményért és legalább egy halálos kimenetelű balesetért, valamint különféle természetfeletti jelenségek egész soráért, amelyek mintegy 30 éven át tartottak.

Az első eset 1968-ban történt, amikor a babát ajándékba kapta édesanyjától egy Donna (vagy Deirdre) nevű ápolónő 28. születésnapja alkalmából. Az elragadtatott fiatal nő hazavitte akkori lakhelyére, amelyen egy másik, Angie nevű ápolónővel osztozott.

Ed és Lorraine Warren (kép forrása: nlc.hu)

A baba a lakás nappalijában a kanapéra került, ahol azonnal megpillanthatta vidám, színes arcát minden vendég, aki bejött az ajtón. A két ápolónő azonban csakhamar különös dolgokra lett figyelmes.

A baba látszólag képes volt magától helyet változtatni: az este hazatérő Donna rendszerint nem a kanapén, hanem saját hálószobájában talált rá, a csukott ajtó mögött. Emellett mindkét nő találkozott a lakás különböző pontjain cetlikkel, amelyeken a „Segíts rajtam!” mondat volt olvasható – ezek a cetlik ráadásul sütőpapírból voltak, amelyet Donna és Angie nem tartottak a lakásban.

Egy alkalommal Angie barátja, Lou egy délután – miközben Donna nem tartózkodott otthon – zajt hallott Donna szobájából. Lou attól félt, betörővel lehet dolga, a szobába benyitva azonban nem találta nyomát semmiféle behatolásnak, csak a babát, amely a földön arccal lefelé feküdt.

Hirtelen égető fájdalmat érzett a mellkasán, odapillantva pedig véres karmolásnyomokat látott. Ezek két nap után nyom nélkül eltűntek.

E traumatikus esetet követően a két nő egy médiumot hívott a lakásba, hogy fényt derítsenek a minden bizonnyal spirituális eredetű problémára. A szeánsz során kiderült, hogy a játékszert egy Annabelle nevű gyermek szelleme szállta meg, akinek holttestét évekkel korábban ott találták meg, ahol a lakás épült.

A médium szerint a szellem nem volt rosszindulatú, csupán törődésre és szeretetre vágyott. A szeánsz során Donna és Angie beleegyezésüket adták, hogy Annabelle lelke a babában lakozzon.

Démoni megszállás

A Warren házaspár szerint itt kezdődtek a valódi gondok. Szerintük ugyanis az Annabelle-babát nem egy gyermeki lélek, hanem egy magát annak tettető, rosszindulatú szellem szállta meg, amely emberi testet keresett magának. Az esetről később azt írták:

„A szellemek nem élettelen tárgyakat szállnak meg, mint a házak vagy a játékok, hanem embereket. Egy nem-emberi szellem hozzákapcsolhatja magát egy helyhez vagy tárgyhoz, és az Annabelle-eset során is ez történt. Ez a szellem manipulálta a babát, azt az illúziót keltve, mintha élne, hogy figyelmet nyerjen. Valójában a szellem szándéka nem az volt, hogy a babához kapcsolva maradjon, hanem hogy embert szállhasson meg.”

Ekkor azonban a két ápolónő még csak annyit tudott, hogy a különös és egyre félelmetesebb jelenségek nem szűntek meg, hanem egyre durvábbá váltak. Végül egy episzkopális leklkészhez fordultak, akit a leírások Hegan atyaként említenek. Hegan értesítette felettesét, egy bizonyos Cooke atyát, aki a Warren-házaspárt hívta segítségül.

Lorraine Warren a babával (kép forrása: pensarengrandelat.com)

Warrenék állításuk szerint azonnal tudták, mi folyik, mivel a démoni megszállás minden „jelét” fel vélték fedezni az eset körül: a teleportálást (a baba önkényes helyváltoztatását), a materializációt (a semmiből előtűnő cetlik), és „a szörnyeteg jelét” (a Lou mellkasán ejtett sebek).

A Warren-házaspár azt javasolta, Cooke atya hajtson végre ördögűzést a lakásban. Ezt követően eltávolították Annabelle-t, és az otthonukban berendezett „okkult múzeumba” szállították, abban a reményben, hogy a jelenségek így megszüntethetők. Mint később elmondták, tévedtek.

A „paranormális” események azonnal folytatódtak, amint Warrenék átvették Annabelle-t. Az ördögűzést követően elhelyezték autójuk hátsó ülésén, és megegyeztek abban, hogy nem mennek gyorsforgalmú úton, hátha még bír valamiféle erővel a rosszindulatú szellem.

Az alacsonyabb rendű utak sem bizonyultak azonban biztonságosnak: Lorraine elmondása szerint az autó fékrendszere többször is működésképtelenné vált az út során, ami miatt többször életveszélyes helyzetbe kerültek. Lorraine szerint végül úgy oldódott meg a fékprobléma, hogy Ed szenteltvizet fröcskölt a babára.

Miután hazaértek, a házaspár Ed dolgozószobájába helyezte Annabelle-t. Később arról számoltak be, a baba rendszerint a ház különböző pontjain tűnt fel, és látták levitálni is. Még azután is képes volt a házba visszajutni, hogy egy különálló épületbe zárták.

Ed és Lorraine Warren végül úgy döntött, végleg elzárják Annabelle-t. Elkészíttették a ma is látható különleges üvegszekrényt, melybe többször belevésették a Miatyánkot, illetve a Szent Mihály-imát, majd elhelyezték benne a babát, kívülre pedig odakerült a figyelmeztető felirat is.

Ed Warren egészen haláláig meghatározott időközönként elmondott egy különleges imát, hogy Annabelle biztosan a helyén maradjon.

A valódi Annabelle-baba napjainkban (kép forrása: All That's Interesting / Flickr)

Amióta bezárták, a baba nem mozdult el helyéről, azonban a Warren-házaspár szerint a szellem képes volt azóta is időnként befolyásolni a világot maga körül. Az egyik esetben egy pap látogatta meg Warrenék múzeumát, és hangot adott kétségeinek Annabelle-t illetően. Habár Ed figyelmeztette ennek veszélyeire, a fiatal pap nevetve legyintett rá.

Hazafelé aztán csaknem halálos baleset érte: új autóját totálkárosra törte. A pap Ed Warren szerint később azt mondta, Annabelle arcát látta a visszapillantó tükörben a baleset bekövetkeztekor.

Évekkel később egy másik látogató megkocogtatta Annabelle szekrényének üvegét, és a paphoz hasonlóan azt mondta, nevetségesnek tartja, hogy emberek hisznek a baba állítólagos démoni erejében.

A férfi a hazaúton aztán elvesztette motorkerékpárja felett az irányítást, és egy fának ütközve életét vesztette, míg vele utazó barátnője súlyos sérülésekkel, de életben maradt. Warrenék szerint a nő elmondta, éppen a babán nevettek, amikor a halálos baleset történt.

Az évek során Warrenék rendre bizonyítékként ismételték el e történeteket, azonban az ő szavukon kívül semmi nem támasztja alá őket. Sem a fiatal pap, sem a motoros pár neve nem derült ki soha, és Donna és Angie sem jelentkeztek soha a nyilvánosság előtt.

Cooke és Hegan atyák az esettel kapcsolatos tevékenységének (például az ördögűzésnek) sem maradt semmiféle nyoma az episzkopális egyház anyagában, bár a független kutatók szerint a két férfi létező személy lehetett.

Összességében tehát úgy tűnik, a 2006-ban elhunyt Ed és a 2019 áprilisában elhunyt Lorraine Warren szaván kívül nem bizonyítja szinte semmi, hogy a házaspár által leírtak megtörténtek volna.

Sikersorozat születik

A szórakoztatóipar szempontjából azonban mindegy is, hogy az esetek valódiak-e: James Wan rendező-producernek csupán a történetekre volt szüksége ahhoz, hogy azóta is töretlen sikerű filmsorozatot készítsen Ed és Lorraine Warren írásaiból, amelyek mára saját horroruniverzummá nőtték ki magukat.

A 2013-as Démonok között után 2014-ben jött az Annabelle című film, amely az 1968-as eseményeket dolgozta fel, majd a 2017-es előzmény, az Annabelle 2. – A teremtés, végül pedig a 2019 nyarán bemutatott Annabelle 3. – A hazatérés.

Annabelle az Annabelle 2. – A teremtés című filmben (kép forrása: cosmopolitan.com)

A filmek természetesen a lehető legnagyobb mértékű kreatív szabadsággal álltak az állítólag megtörtént eseményekhez. Az Annabelle-baba egy nyugtalanítóan emberszerű porcelánbaba, az általa előidézett természetfeletti események pedig jóval erőszakosabbak, és számos emberéletet követelnek.

Mindazonáltal a sorozat sikere jól mutatja, hogy egy morzsányi igazság (vagy még annyi sem) elég ahhoz, hogy a „megtörtént” esetek alapján készült filmek milliók fantáziáját mozgassák meg.

Annabelle napjainkban

Habár Ed és Lorraine Warren mindketten elhunytak, örökségüket tovább ápolja lányuk, Judy, és férje, Tony Spera. Sperát egészen haláláig tanítványának tekintette Ed Warren, és elmondása szerint beavatta a „démonológia” fortélyaiba, valamint őt bízta meg a múzeum gyűjteményének gondozásával.

Lorraine Warren és James Wan 2013-ban (kép forrása: JoBlo Movie Trailers / Youtube)

A Warren-múzeum tartalmazza mindazon tárgyakat, amelyeket – állításuk szerint – a házaspár közös nyomozásaik során összegyűjtött, hogy másokat megvédjenek hatásuktól. Elődeihez hasonlóan Spera is figyelmezteti a látogatókat, különösen Annabelle erejét illetően.

„Veszélyes?” – teszi fel a kérdést. „Igen. Ez a legveszélyesebb tárgy a múzeumban? Igen.”

Érdemes azonban némi szkepticizmussal viszonyulni a múzeumban őrzött tárgyakkal kapcsolatos információhoz.

Habár Ed és Lorraine Warren országos hírnévre tettek szert az Egyesült Államokban a hírhedt amityville-i kísértetjárásnál (amelyből már 1977-ben könyv, majd 1979-ben film készült), valamint több más hasonló esetben való közreműködésük által, mára szinte minden állításukat megcáfolták.

A híres ház a New York állambeli Amityville-ben (kép forrása: washingtonpost.com)

A New England Skeptical Society (Új-Angliai Szkeptikus Társaság) nyomozása arra a következtetésre jutott, a múzeumban elhelyezett tárgyak többsége hamisítvány („halloweeni kacatok, egyenesen a bolti polcról”), a bizonyítékként felmutatott fényképek szerkesztettek, a házaspár által mesélt történetek pedig az idő előrehaladtával váltak egyre grandiózusabbá.

Habár százszázalékosan sohasem lehetünk semmiben biztosak, Tony Spera egy nehezen vitatható bölcsességet is megoszt a látogatókkal: az Annabelle-baba megzavarását az orosz ruletthez hasonlítja. Lehetséges, hogy a soron következő töltényűrben van a lőszer. Megéri kockáztatni, vagy érdemesebb letenni a fegyvert, és elkerülni a felesleges veszélyt?

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/85950/pics/15736418907321743_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?