A vámpírokat okolták a tuberkulózisért a 19. századi Új-Angliában

19. századi tuberkulózisos beteg szenvedése (kép forrása: history.com / Getty Images)

Több mint 200 évvel a hírhedt salemi boszorkányperek után az Egyesült Államok északkeleti, együttesen Új-Anglia néven ismert államait egy újfajta természetfeletti rémmel kapcsolatos pánik kerítette hatalmába: a vámpíroktól való rettegés. Ennek oka a tuberkulózis volt, amely – a korban számos más helyhez hasonlóan – egész családokat vitt a sírba Rhode Island, Connecticut, Vermont és más környező államok területén.

Exhumálás és bizarr rítusok

1786 (a halálozási adatok központi feljegyzésének első éve) és 1800 között például a betegség az új-angliai régió lakosságának két százalékának haláláért volt felelős.

Nem csupán a halottak száma volt azonban rémisztő, hanem maga a betegség is: a tuberkulózisos beteg gyorsan rengeteget veszít testtömegéből, vért köhög fel, hamuszínűvé válik a bőre, a halál pedig sokszor várat magára, miközben a gyógyulásra kevés az esély. Valósággal úgy tűnhet, mintha valami vagy valaki úgy szívná ki az életet az áldozatból.

A térség lakói nem tagadták a betegség létezését, azonban a baktériumelmélet előtti korban az orvosok nehezen találtak magyarázatot egyes betegségek terjedésének módjára. Az elkeseredett emberek közül sokan gondolták úgy, hogy a már elhunytak szellemei élősködtek még életben lévő családtagjaikon.

Az „élősködés” folytatódását és a betegség további terjedését megakadályozandó, a vámpíroktól rettegő emberek elkezdték előásni a tuberkulózisban elhunytak holttesteit, és különféle szertartásokat végrehajtani velük – ezeknek gyakran részét képezte a belső szervek elégetése.

A tuberkulózisos beteg haláltusája Cristóbal Rojas venezuelai festő 1886-os alkotásán (kép forrása: Wikimedia Commons)

1892 márciusában például a Rhode Island-i Exeterben a Chestnut Hill nevű temetőben a helyiek ásókkal és csákányokkal exhumálták Mary Brown és két lánya, a húszéves Mary Olive és a 19 éves Mercy Lena maradványait.

Mindhárom nő hosszú betegeskedést követően hunyt el, és habár az orvosok megállapították a tuberkulózis tényét, az exeterieknek más elképzelésük volt az okokról – köztük George Brownnak, Mary férjének és a két lány édesapjának.

George-nak volt a legtöbb félnivalója: nem sokkal Mercy Lena halálát követően egyetlen életben maradt gyermeke, Edwin is megbetegedett. George bármire hajlandó volt, hogy megmentse fia életét, ezért engedélyezte polgártársainak felesége és lányai nyughelyének megbolygatását.

A koporsókat felnyitva az embereket különös látvány fogadta: míg Mary és Mary Olive teste az oszlás előrehaladott jeleit mutatta, Mercy Lena teste szinte teljesen épnek tűnt, holott ő is több hónapja halott volt.

Úgy tűnt, mintha a fiatal lány haja és körmei még nőttek is volna halála óta, selymes, üdének tűnő bőrének átszúrására pedig friss, folyékony vér buggyant elő. A temetőben összegyűlt társaság számára egyértelmű volt: Mercy Lena Brown vámpír volt.

Vámpírábrázolás a késő 19. századból (kép forrása: hekint.org)

A helyi orvos végignézte az amatőr boncolást, azonban kitartott az eredeti diagnózis mellett. Elmagyarázta, hogy a Mercy Lena halála óta tartó hideg időjárás konzerválhatta a holttestet, azonban a jelenlévők nem hallgattak rá.

A pániktól fűtve kivágták a lány szívét, és egy kövön elégették. A fennmaradt anekdoták szerint ezt követően megetették a hamvakat Edwinnel, az okkult gyógyír azonban hatástalannak bizonyult: a fiatal üzleti eladó néhány hónappal később elhunyt.

A Brown-család kálváriáját kísérő exhumálás csupán egy a több tucat eset közül, amelyet Rhode Islandben végrehajtottak a 19. század során, amikor az apró államot „Amerika vámpírfővárosaként” is emlegették. Henry David Thoreau költő és újságíró is említést tett egy hasonló esetről 1859-ben.

Egy ismeretlen ír regényíró világsikere

Valószínű, hogy Bram Stoker 1897-es regényét, a Drakulát is legalább részben a 19. századi amerikai vámpírpánik ihlette.

A regény címét adó több száz éves élőhalott vérszívó többször férkőzik közel kiszemelt áldozataihoz, vérükből táplálkozva egyre jobban legyengítve őket, mígnem haláluk után maguk is vámpírrá változnak. További közös pont, hogy az élők véréből való táplálkozást követően Drakula is megfiatalodni látszik.

Bram Stoker (kép forrása: biography.com)

Új-Anglia vámpírjai egy fontos dologban azonban különböztek Stoker karakterétől: az itteni emberek hite szerint a természetellenesen épen maradt holttestek (az esetek többségében) nem hagyták el fizikailag sírjukat, sokkal inkább a holttestet megszálló gonosz szellem táplálkozott az élők életerejéből, és tartotta „frissen” a földben nyugvó halottat.

A szellem áldozatai azért az elhunyt családja köréből kerültek ki, mert velük volt erős az illető spirituális kapcsolata.

A vámpírgyanús holtak exhumálásának szokása nagy valószínűséggel a német területekről, vagy Európa még keletebbi részeiről érkező bevándorlók, vélhetően magukat gyógyítóként aposztrofáló kuruzslók révén érkezett Új-Angliába.

Egyes kutatók szerint már a függetlenségi háború (1775-1783) idején a brit koronát szolgáló hesseni zsoldosok magukkal hozhatták a térségbe.

Egy, a connecticuti Wilmington helyi hírlapjának szerkesztőségéhez 1784-ben írt levélben egy városi hivatalnok emel panaszt egy külföldi „sarlatán” ellen. Az illető a levélíró szerint széles körben terjeszti a tuberkulózisban elhunytakkal kapcsolatos rituálék szükségességét, és tanácsára egy férfi már két halott gyermekét is exhumálta.

Exhumálás puskalövéssel a Balkán-félszigeten, 18. század (kép forrása: sigalmuseum.org)

A kutatás jelenlegi állása szerint mintegy 80 dokumentálható esetben történt a tuberkulózishoz társított hiedelmekből eredő exhumálás Új-Angliában, a szokás legalább 1784-től kitartott egészen 1892-ig.

A fennmaradt források szerint a 19. század során a szokás ráadásul nem csupán elterjedtté, de elfogadottá is vált, nem csupán a lakosság, de gyakran a települések vezetősége, és több esetben még az egyház képviselőinek körében is.

Regionális különbségek

A vámpírnak tekintett holttestekkel való bánásmódnak különböző formái alakultak ki a térség államaiban.

Massachusetts és Maine egyes részein például az exhumálást követően elég volt arccal lefelé fordítani a halottat, majd visszatemetni, míg Rhode Islandben, Connecticutban és Vermontban rendszerint eltávolították és elhamvasztották a szívet és a májat.

„Napozószoba” egy tuberkulózisszanatóriumban az Ohio állambeli Daytonban, valamikor 1910 és 1920 között. Habár a betegség hatékony kezelése csak fokozatosan alakult ki, az alaptalan hiedelmek hamar kikoptak a köztudatból a tudománynak köszönhetően. (kép forrása: medicalxpress.com / Library of Congress)

Nem volt azonban feltétlenül szükséges a holttestnek épen sem maradnia ahhoz, hogy vámpírnak tekintsék. Az 1990-es években a connecticuti Griswold egykori temetőjében feltárást végző régészek 29 csontvázat találtak egy kavicsokkal teli gödörben.

A csontok a tuberkulózis egyértelmű jeleit mutatták, és mindegyikük úgy került a gödörben elhelyezésre, hogy a koponya alatt keresztben volt elfektetve két combcsontjuk, a közismert „halálfej”-motívumot formálva.

E maradványokat tehát jóval a halál után, már puszta csontvázakként exhumálták és temették újra rituálisan. Találni példát a térségben olyan esetekre is, amikor a vámpírnak tekintett csontvázakból eltávolították az alsó végtagokat, hogy ne hagyhassák el sírjukat.

A vámpírokba vetett népi hit a 19. század végére kezdett elhalni, miután Robert Koch német orvos-mikrobiológus azonosította a tuberkulózisért felelős baktériumot.

Innentől – az egyre hatékonyabb, tudományos alapú kezeléseknek hála – a lakosságnak kevésbé volt szüksége az olyasfajta, puszta hiedelmeken alapuló pótcselekvésekre, mint a „vámpír” holttestek kiásása és velük rituálék végrehajtása. A 19. századi új-angliai „vámpírkultusz” azonban kétségtelenül nagy hatással volt a korabeli kultúrára.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/85903/pics/15735549147759534_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?