Csak nehezen tudtak bármilyen „eretnekséget” bizonyítani Jeanne d'Arcra

Jeanne d'Arc máglyahalála (kép forrása: history.com)

Jeanne d'Arc mártírhalála a fiatal lány büntetésének tekinthető az angolok és szövetségeseik részéről, amiért tevékenységével visszahozta Franciaországot a vereség küszöbéről a százéves háborúban. A legnagyobb „eretnekség” azonban, amely miatt vádat tudtak emelni ellene és máglyára küldeni, igen banális volt – több alkalommal férfi ruhát hordott.

Egy harcos felemelkedése

Az „orléans-i szűz” célja nem az volt, hogy egy nemzet mártírjává váljon. Sorsát azonban bizonyára elfogadta, miközben Rouen városában a fogva tartói által kirendelt halállal nézett szembe.

Egy együtt érző angol katona korábban megígérte neki, hogy megfojtja, mielőtt véghez vihetik a borzasztó kivégzést, ebben azonban a kirakatper lefolytatója, Pierre Cauchon püspök megakadályozta: azt akarta, a későbbi Szent Johanna annyit szenvedjen, amennyit csak lehetséges.

A modern szemlélőnek Jeanne d'Arc diadalainak és megpróbáltatásainak egyes aspektusai színtiszta mítosznak tűnnek. Sok szenttel ellentétben azonban az ő esetében rendelkezésre áll perének kiterjedt iratanyaga, mely nem csupán létezését, de életének rendkívül rövid voltát is alátámasztja.

Jeanne saját vallomása szerint igencsak megrémült, amikor 13 évesen megjelent előtte Szent Mihály. Későbbi látomásaiban szerepelt Szent Margit, Szent Katalin és Szent Gábriel (vagy Gábor) is – bővebb információ nem áll rendelkezésre arról, hogy az e névvel bíró szentek (esetleg arkangyalok) közül melyekre gondolt.

A lány mindazonáltal nem kérdőjelezte meg látomásai valós voltát és üzeneteik fontosságát sem, annak ellenére, hogy tartalmuk idővel egyre hihetetlenebbé vált.

Eleinte csupán azt parancsolták neki, járjon gyakrabban templomba, később azonban már azt jósolták, ő fogja felmenteni az ostromolt Orléans városát.

A nőknek nem volt szokás részt venni a hadviselésben a 15. századi Franciaországban, Jeanne d'Arc azonban idővel valóban egy hadseregnek parancsolt, amely az általa legitimnek tekintett uralkodó, VII. Károly trónra emeléséért harcolt.

Jeanne egyik látomása Eugène Romain Thirion 1876-os festményén (kép forrása: Pinterest)

A százéves háború néven ismert konfliktus, amely a francia trónért zajlott az angol, illetve a francia uralkodóházat pártolók között, ekkor már több nemzedék életét is végigkísérte.

Az angolok és burgundiai szövetségeseik kezén volt az ország északi része, beleértve Párizst, míg a francia trónkövetelő, Károly Chinon kisvárosban, a fővárostól majdnem 300 kilométerre rendezte be udvarát.

Jeanne először egy Robert de Baudricourt nevű helyi (lotaringiai) lovagot kért meg arra, hogy kísérje őt Károly színe elé. Robert eleinte elutasította, végül azonban 1429-ben a trónörökös elé vitte a 17 éves lányt.

Miután Jeanne közölte Károllyal, hogy látomásai azt parancsolták, hogy segítsen neki egész Franciaországra kiterjeszteni hatalmát, a trónörökös konzultált tanácsadóival. Arra jutottak, hogy Jeanne lehet az a személy, akit több jóslat is Franciaország megmentőjeként jövendölt meg, így hallgattak rá.

A kamaszlány így 1429. április 27-én már páncélban és katonaruhában kísérte a francia hadakat az angol-burgundi ostrom alatt álló Orléans városához. Az általa javasolt merész támadást Károly parancsnokai eleinte elvetették, Jeanne azonban végül meggyőzte őket, és több sebesülést is elszenvedve maga vezette a franciákat az ellenség felé.

Május 8-ára a város felszabadult, Jeanne d'Arc pedig egycsapásra híres hős lett. Orléans-t követően is győzelmek sorozatát könyvelhették el a franciák a vallásos tisztelet övezte lány útmutatása alatt, ezek megnyitották az utat a koronázóváros Reims felé, ahol július 17-én hivatalosan is Károly fejére helyezték a koronát.

Orléans ostroma egy középkori ábrázoláson (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az immár koronás VII. Károly először Burgundiát szerette volna saját oldalára állítani, Jeanne ellenben azonnal Párizs ellen akart vonulni. Károly vonakodva engedett neki, azonban a francia erőket ekkor visszaverték az angol és burgundi seregek.

Jeanne az év őszén még vezetett egy sikeres hadjáratot, azonban Compiègne város védelme közben a burgundiak foglyul ejtették.

Kirakatper és ellenállás

A burgundiak továbbadták foglyukat az angoloknak, aki Rouenban állították egyházi bíróság elé. Reményeik szerint eretnekként beállítva egyszerre akarták kivégezni őt és növekvő népi kultuszát, amely veszélyt jelentett az idegen trónkövetelő legitimációjára.

Az érvényben lévő egyházi törvényekkel szemben – amelyek szerint a lányt a vádaknak megfelelően az egyházi hatóságok kezében, apácák őrizetében kellett volna tartani, a kamasz Jeanne-t egyszerű városi börtönbe vetették, ahol jó oka volt tartani férfi fogláraitól.

Jeanne d'Arc elfogása Adolf Alexandre Dillens 1847 és 1852 között készült festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)

A per 1431 februárjában kezdődött. Kimenetele nem volt kérdéses, csupán az, hogy mennyi időbe telik majd ürügyet találni a lány kivégzésére.

Az angolok nem engedhették szabadon – ha valóban Isten mutatta Jeanne számára az irányt, akkor Károly formálhatott jogot a trónra, ez pedig megengedhetetlen volt VI. Henrik angol uralkodó számára, aki magát tekintette Franciaország jogos királyának.

A Jeanne-nal szemben felhozott vádak közt ott volt az eretnekség, a boszorkányság, és a férfi kelmék viselete. Mielőtt azonban hozzáfogtak volna a tárgyaláshoz, apácákkal vizsgáltatták meg a hívei által csak „La Pucelle”, vagyis „ A Szűz” néven ismert lányt.

Ha sikerül kijelenteniük, hogy hazudott szüzességéről, már előnyösebb helyzetben találhatták volna magukat – ez azonban nem így lett. Az apácák megerősítették Jeanne érintetlenségét.

Bírái meglepetésére Jeanne ékes szavakkal védte magát a vádakkal szemben. Az egyik elhíresült párbeszéd során azt kérdezték tőle, hiszi-e, hogy birtokában van Isten kegyelmének. Ez beugratós kérdés volt: ha nemmel válaszol, beismeri bűnösségét, ha igennel, azzal azt állítja, ismeri Isten akaratát, ami megint csak eretnekség lenne.

Henry Beaufort angol bíboros, Winchester püspöke hallgatja ki Jeanne d'Arcot cellájában Paul Delaroche 1824-es festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)

Jeanne azonban meglátta a csapdát, s úgy válaszolt: „ha nem vagyok, Isten helyezzen engem oda, ha pedig igen, Isten tartson meg benne.” Az inkvizítorokat váratlanul érte, hogy egy írástudatlan parasztlány átlátott a cselükön.

Amikor a férfi ruhában való öltözködés kérdéséhez értek, Jeanne bevallotta, hogy elkövette a bűnt – azonban azt állította, helyesen cselekedett: „Mióta bebörtönöztek, az angolok zaklattak, amikor női ruhában voltam. Azért tettem így, hogy megőrizzem becsületemet.”

Ezt követően – látva, hogy hatékony védekezésével akár még a helyi közönséget is maga mellé állíthatja – a bírák az addig nyilvános tárgyalást Jeanne cellájába helyezték át.

Bátorsággal a halálba

Miután sikertelenül próbálták rávenni addigi vallomásainak – melyek kivétel nélkül rendkívüli jámborságát és mély hitét támasztották alá – visszavonására, az angolpárti egyházi hatóságok 1431. május 24-én kivitték Jeanne-t a térre, amelyet kijelöltek kivégzésére.

Látva az előkészített máglyát, és szembesülve a halál közelségével, a lány végül pánikba esett, és – annak ellenére, hogy írástudatlan volt – aláírta az elé helyezett új vallomást, amely visszavonta korábbi állításait.

Jeanne d'Arc hívei körében Hendrik Scheffer 1843-as festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)

Ítéletét ennek köszönhetően életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették – miután azonban visszakerült cellájába, visszatért a nemi erőszak állandó veszélye is. Jeanne ismét a hadjáratain hordott férfiruhát kezdte el viselni.

E döntése tökéletes céltáblát nyújtott az inkvizítoroknak: állíthatták, hogy a lány „visszaesett” az eretnekségbe, azaz valójában nem bánta meg „bűneit”, és halált érdemel.

Május 30-án, nyakában egy apró fa kereszttel ismét kivezették a térre, Jeanne pedig szemét egy nagy feszületre szegezte, amelyet védője tartott a magasba, miközben meggyújtották alatta a máglyát. Jézus Krisztus nevét kiáltotta, amikor a lángok nyaldosni kezdték.

A tömegből valaki előrelépett, hogy további gyújtóst szórjon a tűzre, azonban az őrök elé léptek. A férfi megállt egy helyben, majd összeesett.

Jeanne d'Arc máglyahalála Hermann Stilke 1843-as festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)

Jeanne ekkor már nem szólt: a tüdejét megtöltő füst eszméletvesztést okozott, így elítélői nem örülhettek kiáltásainak. Cauchon püspöknek már csak emiatt sem volt elég, hogy sikerült tűzzel megölnie.

A püspök újabb tűz rakását rendelte el, hogy Jeanne összeégett maradványainak is eltüntessék minden nyomát. A legenda szerint a hamvasztást követően a szűz szíve továbbra is ép maradt, így Cauchon egy harmadik tüzet is elrendelt ennek megsemmisítésére.

Végül Jeanne hamvait a Szajnába szórták, hogy semmiféle ereklyéje ne kerülhessen az ellenség kezére.

Örökség és legenda

Ha VII. Károly tett is bármiféle kísérletet az őt erős pozícióba segítő, eddigre 19 éves látó megsegítésére – ahogy azt később állította –, az eredménytelen volt. Mindazonáltal 1450-ben egy kimerítő újratárgyalás keretében gondoskodott a vádak alóli posztumusz felmentéséről.

Jeanne d'Arc rohamra vezeti a francia nehézlovasságot az angol íjászok ellen Patay-nél, Orléans felszabadítását követően Frank Craig 1907-es festményén (kép forrása: nationalgeographic.com)

Károly ugyanis igen sokat köszönhetett Jeanne-nak. Az általa elősegített koronázás jelentette a százéves háború fordulópontját, s idővel Burgundia is átállt Károly oldalára, a konfliktus végére pedig az európai kontinensen csupán Calais és térsége maradt az angol korona fennhatósága alatt.

Habár Jeanne d'Arc szerepe meglehetősen rövid volt, híre már ekkoriban elterjedt szerte Európában, hívei szemében pedig már mártírhalálával szentté vált.

A kor neves francia írónője, Christine de Pisan már 1429-ben elbeszélő költeménnyel állt elő a harcos leányról, amely még bebörtönzése előtt biztosította neki a publikum széles körű támogatását.

Kivégzését követően természetesen rövid időn belül felreppentek az egyre hihetetlenebb történetek arról, hogy Jeanne valójában elkerülte a halált, s a halálát követő években egy csaló is akadt, aki magát az orléans-i szűznek mondva látványos „csodákat” hajtott végre.

Rouen környékén annak ment híre, hogy Cauchon püspök minden igyekezete ellenére egyes szemtanúk sikeresen megmentették Jeanne földi maradványait a lángoktól.

Jeanne d'Arc kultusza a középkort követően a 19. században éledt fel újra, miután 1867-ben előkerült egy rejtélyes láda, amelyen a következő felirat szerepelt: „Ereklyék, melyek az orléans-i szűz, Jeanne d'Arc máglyája alatt találtattak”.

Jeanne d'Arc a francia csapatok élén Orléans-nál (kép forrása: historynet.com / Getty Images)

A ládában egy elszenesedett borda, összeégett fadarabok, egy darab lenszövet, valamint egy macska combcsontja voltak – utóbbi magyarázata az volt, hogy a középkorban szokás volt a boszorkányok máglyájára fekete macskát dobni.

A tárgyakat 2006-ban szénizotópos kormeghatározásnak, valamint különféle spektroszkópos elemzéseknek vetették alá, ezek eredménye szerint a maradványok valójában egy, a Kr. e. 6-3. századból származó egyiptomi múmiától származtak.

Az érdeklődés kitartott egészen a 20. századig, és érdekes módon mind Franciaországban, mind Angliában, katolikus, anglikán és egyéb felekezetek körében nagy tisztelet övezte Jeanne d'Arc alakját. A mártír szüzet 1909-ben boldoggá nyilvánították, 1920-ban pedig XV. Benedek pápa „Divina disponente” kezdetű bullájában a katolikus egyház szentjei közé emelte.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/85031/pics/15720169296931857_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?