Egy kalózkapitány tette tengeri hatalommá az Oszmán Birodalmat

Barbarossa egy ismeretlen itáliai mester 1580 körüli festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)

Algíri támaszpontjáról tartotta rettegésben a Földközi-tenger nyugati medencéjét a 16. század leghírhedtebb kalóza, aki aztán az Oszmán Birodalom legfélelmetesebb tengerészévé vált. Kedvére foglalt el hajókat és fosztott ki kikötővárosokat, kalózgályáit kincsekkel és rabszolgasorba szánt foglyokkal rendre roskadásig megtöltve tért vissza. Hajreddin Barbarossa méltán szolgált rá hírnevére, azonban sokkal több volt egyszerű kalandornál: tehetséges harcos volt, aki politikai érzékével virágzó, az Oszmán Birodalommal szövetséges királyságot teremtett, és állandó jelleggel borsot tört Európa egyik leghatalmasabb uralkodója, V. Károly német-római császár és spanyol király orra alá.

Kalózfivérek

A félelmetes Barbarossa azonban szerény sorból származott. A Leszbosz szigetén 1478 körül Hizr néven született kalóz apja, Jakup aga keresztény szökevény volt, aki az oszmán hadsereg szolgálatába állt (a források megoszlanak abban, hogy görög, török, esetleg albán származású volt-e).

Édesanyja, Katerina egy helybéli görög ortodox pópa özvegye volt, a család fazekasműhelyet üzemeltetett a szigeten.

Hizr egyik bátyja, Arudzs volt a családból az első, aki kalandvágytól fűtve tengerésznek szegődött. Nem tisztázott, hogy Arudzs az oszmán haditengerészetnél, vagy kereskedőhajón szolgált-e, annyi azonban bizonyos, hogy 1503-ban hajóját az ispotályos lovagrend támadta meg, melynek akkori központja Rodosz szigete volt.

Arudzs a keresztények foglyaként két évet töltött gályarabként, mielőtt sikerült megszöknie. Hazatérve immár Hizrrel együtt a Tunézia partjaihoz közeli Dzserba szigetére költözött, amely a muszlim kalózok korabeli központjaként szolgált.

A fivérek tehetségesnek bizonyultak a tengeri rablásban. A keresztény (főként spanyol) hajók elleni támadásokból jelentős vagyonra tettek szert, sikereikkel az algíri emír figyelmét is felkeltették, aki szolgálatába fogadta őket.

Hamarosan már egy tucat hajó felett parancsoltak, amelyekkel spanyol kézen lévő észak-afrikai erősségeket támadtak meg. Egyik ilyen műveletük során történt, hogy Arudzs karját oly mértékben összeroncsolta egy arkebúzból kilőtt golyó, hogy amputálni kellett.

A kalózok paradicsoma

Arudzs azonban eddigre már többről álmodott az egyszerű kalózéletnél: saját királyság felett akart parancsolni Észak-Afrikában. Az ehhez vezető út 1516-ban nyílt meg számára: az algíri emír tőle kért segítséget, hogy kiűzze a spanyolokat az Algírral szomszédos Peñón szigetén található erődítményükből.

Arudzs nem elégedett meg a feladattal: III. Abu Hamo Musza emír nem sokkal később megfulladt napi fürdője közben, Arudzs pedig magát nyilvánította Algír szultánjává, támogatóinak száma pedig egyre nőtt.

I. Szelim (kép forrása: Wikimedia Commons)

Hamarosan elfoglalták Tenes és Tlemcen városait is, a növekvő állam pedig egyre nyilvánvalóbb fenyegetést jelentett V. Károly térségbeli hatalmára. Arudzs tudta, hogy legjobb esélye hatalma megőrzésére az Oszmán Birodalomhoz való csatlakozásban rejlik, ezért 1517-ben felajánlotta szultáni címét I. Szelim török szultánnak.

A Porta cserébe az immár oszmán szandzsákként kezelt Algír beglerbégévé nevezte ki, és ígéretet tett arra, hogy megerősíti a tartomány védelmét saját katonáival.

A spanyol kézen lévő Orán kikötőjéből 1518-ban Tlemcen ellen indult egy spanyol hajóhad, a partraszálló katonák pedig feldúlták a várost.

Az itt tartózkodó Arudzs menekülni próbált, azonban egy spanyol katona megtalálta egy kecskekarámban elrejtőzve a karja helyén ezüstből készült protézist viselő beglerbéget: előbb lándzsájával ledöfte, majd fejét vette.

Beglerbég és kapudán pasa

Arudzs halálával Hizr örökölte hivatalát, ekkor vette fel a Barbarossa („rőtszakáll”) nevet is. I. Szelim támogatása már az ő uralma alatt ért Algírba 2000 janicsár, valamint az ígért gályák és ágyúk formájában.

Barbarossa a tartomány kormányzójaként így biztosítva érezhette hatalmát és gyarapíthatta területét a szárazföldön, miközben hajói továbbra is szabadon folytathatták kalózportyáikat.

Mindazonáltal a Peñón szigetén lévő erődből továbbra is közvetlenül fenyegették Algírt a spanyolok. A velük való leszámolásra 1529-ben, immár I. (Nagy) Szulejmán szultán uralma alatt. A török csapatokkal megerősített sereg ágyúzással kényszerítette megadásra az erőd védőit, majd parancsnokukat Barbarossa személyesen verte agyon.

V. Károly (kép forrása: Wikimedia Commons)

A keresztény erősség elfoglalásával Barbarossa óriási hírnévre tett szert szerte a muszlim világban. Számos hírhedt és tapasztalt kalóz sereglett Algírba, hogy innen portyázva gazdagodjon meg, Barbarossának azonban mindig engedelmeskednie kellett a szultánnak.

Így volt ez akkor is, amikor V. Károly híres genovai kapitánya, Andrea Doria görög szigeteket kezdett el visszafoglalni az Oszmán Birodalomtól, Szulejmán pedig magához hívatta.

Hogy lenyűgözze a szultánt, pazar ajándékokkal megrakodva indult el Isztambulba: oroszlánokkal, tevékkel, selyemmel és más drága kelmékkel, ezüsttel, arannyal, valamint 200 rabszolganővel, akiket a szultáni hárembe ajánlott. Az ajándékok elnyerték Szulejmán tetszését, és megtette Barbarossát az oszmán flotta parancsnokává, azaz kapudán pasává.

Hajreddin Barbarossa (kép forrása: Pinterest)

Az egyszerű kalózból lett pasa immár száznál is több gálya és galiot (avagy „félgálya”) felett parancsolva nagyszabású hadműveletbe kezdett a Földközi-tengeren. Miután visszafoglalta a korábban elveszített görög kikötővárosokat, flottájával az itáliai partokat tartotta rettegésben.

Nápoly közelében partra szállva egy alkalommal még a szépségéről híres Giulia Gonzaga grófnőt is kis híján foglyul ejtették, Rómában pedig a haldokló VII. Kelemen pápát magára hagyták bíborosai, akik – hogy ne kerüljön a törökök kezére – maguk fosztották ki a pápai kincstárat. Úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg Szulejmán új főadmirálisát.

E portyák azonban az agyafúrt Barbarossa részéről csupán figyelemelterelésként szolgáltak – valódi célja Tunisz bevétele volt. A várost ekkoriban a berber származású háfszidák uralták, az uralkodó, Mulej Hasszán a spanyolokhoz volt hű. Barbarossa 1534-ben 70 gályával meglepetésszerűen bevette a várost, a mozzanat teljesen váratlanul érte a keresztény hatalmakat.

Barbarossa bosszúja

A kapudán pasa eme sikere azonban rövid életűnek bizonyult. A következő évben V. Károly nagyszabású katonai expedíciót indított, amely véres csatákkal tűzdelt egyheti ostrommal visszafoglalta Tuniszt. A hír hallatán Barbarossa Algírban bosszút esküdött.

A pasa hajói a spanyol Minorca felé vették az irányt, a sziget közelébe érve az előző évben a spanyoloktól zsákmányolt zászlókat vontak fel árbocaikra, e csellel sikeresen bebocsátást nyertek a kikötőbe.

Barbarossa győzelme Prévezánál, 1538. (kép forrása: ThoughtCo)

A sziget gyér létszámú védelme aztán felismerte a veszélyt, és megkísérelték a védekezést, azonban néhány nap után feladták, miután Barbarossa megígérte nekik, hogy életüket és birtokaikat megkíméli. A pasa azonban a sziget birtokba vétele után megszegte ígéretét, feldúlta azt, és százakat hurcolt el rabszolgának.

Az elkövetkező évek során Barbarossa szinte háborítatlanul portyázott a Földközi-tenger északi partvidékén 150 hajóval. 1538-ban ugyan Andrea Doria egy, az övénél nagyobb hajóhaddal sarokba szorította a görögországi Prévezánál, azonban végül itt is Barbarossa győzedelmeskedett. 1541-ben V. Károly személyesen vezetett hadjáratot Algír ellen, azonban a kapudán pasa ezt is visszaverte.

A muszlim világ hőse

Szulejmán ezt követően a még 1536-ban megkötött francia-oszmán szövetség jegyében a francia partokhoz küldte flottája főparancsnokát, így Barbarossa 1543-tól 1544-ig francia földön (és vizeken) hadakozott a spanyol, olasz és más császárhű erők ellen. 1545-ben visszavonult Isztambulba, Algír kormányzását fiára, Haszán pasára bízta.

Hajreddin Barbarossa türbéje (kép forrása: Wikimedia Commons)

Tengerparti palotájában békében mondta tollba önéletrajzát Muradi Szinán Reisznek, az ötkötetes mű a Hajreddin pasa hódításai címet viseli. 1546. július 4-én hunyt el, és saját mauzóleumában temették el a mai Beşiktaş negyedben. A türbé a róla elnevezett isztambuli sugárút (Barbaros bulvarı) kiindulópontja egyben. A síremléket a híres építész, Mimar Szinán tervezte.

Hajreddin Barbarossa emlékműve Isztambulban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Sokáig nem hajózott ki Isztambulból egyetlen török hajó sem úgy, hogy a legénység ne rótta volna le tiszteletét az Oszmán Birodalom legnagyobb kapudán pasájának sírjánál. A nagyobb műveletek előtt a mai török haditengerészet is ápolja e hagyományt, 1944-ben a türbé melletti téren emlékművet is emeltek Barbarossának.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/84711/pics/15714037372938591_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?