Embertelen körülmények közt senyvedtek a „Hanoi Hilton” foglyai

Amerikai hadifoglyok sorakozója a hírhedt börtönből való kiengedésük előtt, 1973. március 29. (kép forrása: All That's Interesting / Getty Images)

A hosszan elhúzódó vietnámi háború során óhatatlanul előfordult, hogy a küzdelem ádáz mivolta és ideológiai töltete ellenére egyik vagy másik oldal fegyveresei megadták magukat, illetve egyéb módon estek az ellenség fogságába. Az észak-vietnámi haderő által foglyul ejtett dél-vietnámi, illetve amerikai katonák semmi esetre sem számíthattak kíméletes bánásmódra, egy helyszín azonban különösen hírhedt volt: az északi főváros, Hanoi Hỏa Lò nevű börtöne, amelyet az amerikaiak csak „Hanoi Hilton” néven emlegettek.

Gyarmati börtön

A neves luxusszálloda-lánccal ellentétben itt más fogolytáborokhoz képest is mostoha körülmények vártak a fogvatartottakra: gyakran évekre magánzárkákban tartották őket, válogatott kínzások közepette, patkányok és csótányok között, sokszor órákra vagy napokra kellemetlen testhelyzetekbe kényszerítve.

A háború végeztével végül hazaengedték az itt tartott több száz amerikai foglyot, akik közül többen – mint a néhai szenátor John McCain, aki a haditengerészet pilótájaként szolgálva esett fogságba – politikai, illetve egyéb közéleti karriert is befutottak később.

Mielőtt megkapta volna ironikus becenevét, a Hỏa Lò eredetileg az Indokínát gyarmatosító franciák által épített börtön a La Maison Centrale („Központi Ház”) nevet viselte, és maga a Hỏa Lò is az itt fogvatartott vietnámiak által használt becenév volt, melynek jelentése „tüzes kazán”. Egyes amerikaiak ennek nyomán „Hell Hole” („pokoli lyuk”) néven emlegették.

A 19. század végén épített börtönben akár 600 embert is fogva tarthattak egyszerre, azonban a franciák 1954-es kivonulásakor 2000-nél is többen voltak bezsúfolva.

Ezt követően a hanoi kommunista rezsim a forradalmi doktrína és módszerek oktatóközpontjaként használta a komplexumot, amelyet történelmi jelentősége miatt – a francia elnyomás szimbólumaként – továbbra is fenntartottak.

Az Észak- és Dél-Vietnám között kitört háború idején az épületegyüttes egy részét hadifoglyok befogadására különítették el, idővel a komplexum egyre nagyobb részét használták ismét börtönként.

Az egykori épületkomplexum a levegőből (kép forrása: stripes.com)

Az első amerikai fogoly, Everett Alvarez Jr. hadnagy, a haditengerészet pilótája 1964-ben került a Hỏa Lò falai közé. Az elkövetkező csaknem egy évtized során további több mint 700 amerikai került észak-vietnámi fogságba, a „Hanoi Hilton” lakói számára ez az éveken át tartó mindennapos bántalmazást és kínzást jelentette.

A hosszadalmas magánzárkában tartás mellett a foglyokat rendszeresen a francia korszakból megmaradt vasakba verve tartották – mivel ezek a kisebb termetű vietnámi bebörtönzöttek számára készültek, az elfogott amerikaiak esetében gyakran elszorították a keringést, illetve belevágtak a húsba, sejtelhalást és fertőzéseket okozva.

Ékszíj és „kötéltrükk”

A leláncolt foglyok nem tudtak elmozdulni helyükről, így helyben voltak kénytelenek könnyíteni magukon, fogva tartóik pedig huzamosabb időre is saját mocskukban hagyták őket. A bűz és a nyílt sebek által odavonzott patkányok és csótányok csak tetézték a foglyok szenvedéseit.

Amikor nem láncolták le őket, gyakran előfordult, hogy a foglyoknak több napon át egy széken állva kellett maradniuk – ha elfáradtak vagy elaludtak, az őröktől kiadós verés járt.

Ahogy Jeremiah Denton fregattkapitány később elmondta: „Ököllel és ékszíjjal verték az embert. Bemelegítésképp halálosan megfenyegettek. Aztán igazán komolyra vették a dolgot, és az úgynevezett »kötéltrükköt« mutatták be az emberen.”

A „Hanoi Hiltont” elhagyó foglyok, egyesek (köztük McCain) neveivel jelölve (kép forrása: Pinterest)

Sam Johnson későbbi texasi kongresszusi képviselő, akit egy F–4 Phantom II vadászrepülőgép pilótájaként lőttek le Észak-Vietnám felett 1966-ban, 2015-ben részletesen elmagyarázta a „kötéltrükk” mibenlétét:

„Hadifogolyként a Hanoi Hiltonban semmit sem tudtam felidézni a katonai túlélési anyagból, ami megmagyarázta volna a plafonról lógó húskampó rendeltetését. Ott lógott az ember feje felett a kínzókamrában, egyfajta szadista csúfolódásként – az ember nem tudta levenni róla a szemét.”

„A kampó rutinszerű használatakor a vietnámiak megkötözték a fogoly kezét és lábát, majd hozzákötözték a kezét a bokájához – néha a háta mögött, néha elöl. A köteleket egészen addig szorították, míg már nem kaptál levegőt. Aztán, előregörnyedve vagy hátrahajolva felemelték a foglyot a kampóra, és ott hagyták a köteleknél fogva lógni.”

„Az őrök rendszeres időközönként visszatértek, hogy újból megszorítsák őket, míg minden érzékelést el nem veszített a fogoly, végtagjai lilává váltak, és méretük kétszeresére duzzadtak. Ez aztán órákon, de néha napokon át folytatódott.”

John McCain későbbi szenátor és elnökjelölt 1967-ben került a Hỏa Lò falai közé, miután A–4 Skyhawk repülőgépét Hanoi felett rakétatalálat érte.

Sikerült katapultálnia, azonban mindkét karját és jobb térdét is eltörte földet éréskor, majd kis híján belefulladt a Trúc Bạch nevű tóba, mielőtt kimentették és foglyul ejtették (eközben puskatussal összezúzták a vállát, és szuronnyal is megsebezték).

McCain a hanoi kórházban (kép forrása: All That's Interesting / AFP / Getty Images)

Fogva tartói egészen addig nem részesítették orvosi ellátásban, míg ki nem derült, hogy édesapja az amerikai haditengerészet admirálisa.

A felismerést követően kórházba szállították, ahol egész testét begipszelték, sérült térdéből pedig eltávolították az inakat és a porcot – ellátása továbbra is minimális volt, a kórházban mintegy 23 kilogrammot veszített testtömegéből.

Miután 1968-ban McCain édesapját nevezték ki a haditengerészet minden Vietnámban tevékenykedő alakulatának főparancsnokává, az észak-vietnámiak – a propagandafogás lehetőségét sejtve – felajánlották, hogy szabadon engedik. McCain a többi fogvatartott iránti szolidaritásból visszautasította az ajánlatot.

E döntés jutalma további kínzás volt. A Hanoi Hiltonban töltött öt és fél év során teljesen megőszült, és élete hátralevő részében képtelen volt karjait a fejénél magasabbra emelni.

Ellenállás reménytelen helyzetben

A végeláthatatlan szenvedés közepette az amerikai foglyok igyekeztek megőrizni lelki erejüket, az egyetlen lehetséges módon – a bajtársiasság szellemében.

Bob Shumaker korvettkapitánynak fogsága első négy hónapjában feltűnt egy rabtársa, aki rendszeresen az udvarra üríti az ételmaradékos vödrét.

Elfogott amerikai pilóták felvonultatása a hangosbemondókkal feltüzelt, dühödt hanoi tömegek előtt 1966 júliusában. A második sorban balról az első férfi Bob Shumaker. (kép forrása: nationalmuseum.af.mil)

Egy közös helyiség falába egy darab toalettpapírra firkált üzenetet rejtett: „Üdv a Hanoi Hiltonban. Ha megkaptad, vakard a golyóidat amikor visszaérsz.”

Az ismeretlen amerikai követte az utasításokat, így Shumaker látta, hogy elolvasta üzenetét. A férfi maga is hagyott egy üzenetet a helyiségben, Shumaker ebből később megtudta, hogy az illető Ron Storz, a légierő századosa.

Az ilyen üzenetek csupán az egyik módját képezték a foglyok közötti kommunikációnak a Hỏa Lò börtönben. Shumaker nevéhez fűződik az úgynevezett „kopogókód” használatának bevezetése is – a morzénál egyszerűbb rendszer könnyebben érthető és kivitelezhető (nincsenek benne hosszú és rövid jelek), az észak-vietnámi foglárok pedig nem érthették.

A kód használatával a foglyok figyelmeztethették egymást a legrosszabb őrökre, vagy hogy mire számíthatnak a vallatáson, illetve tarthatták egymásban a lelket.

Volt, hogy viccmesélésre is használták – a nevetést egy falra mért rúgás jelezte. Ron Bliss, a légierő pilótája később azt mondta, a börtön olyan volt, „mint egy megveszett fakopáncsokkal teli fészek”.

Jerry Denton a híres interjú közben (kép forrása: nytimes.com)

A Hanoi Hilton falai között kibontakozó ellenállás leghíresebb mozzanata Denton nevéhez fűződik: az észak-vietnámiak minden kommunikációjukban tagadták, hogy rosszul bánnának hadifoglyaikkal – a kommunista ország ekkor már szintén az 1949-es harmadik genfi egyezmény aláírói között volt, így a nemzetközi törvények ebben rá is vonatkoztak.

Egy 1966-os, televízióban közvetített sajtótájékoztatóra a foglárok Dentont választották ki arra, hogy megjelenjen a kamerák előtt, és megerősítse, hogy emberhez méltó bánásmódban részesül.

Denton az elvárásoknak megfelelően válaszolt a feltett kérdésekre, közben azonban sebesen, ritmusosan pislogott. A felvételt néző amerikai hírszerzők rájöttek, hogy Denton a „torture”, azaz „kínzás” szót betűzi morzejelekkel.

Denton bátorságáért később az amerikai haditengerészet legmagasabb kitüntetését, a Haditengerészeti keresztet is megkapta.

A pokoli börtön végnapjai

Az Észak-Vietnám és az Egyesült Államok által 1973-ban megkötött tűzszünet nyomán az akkor a Hỏa Lò-ban lévő 591 amerikai foglyot átadták hazájuknak.

David Gray százados, a légierő pilótája később felidézte, hogy csupán akkor könnyebbültek meg, amikor az őket hazaszállító repülő pilótája bejelentette: „Gratulálok, uraim – elhagytuk Észak-Vietnámot.”

Volt azonban olyan fogoly, aki később visszatért a Hanoi Hiltonba: John McCain a későbbiekben több alkalommal is Vietnámba látogatott családjával, hogy megpróbálja feldolgozni az átélt szenvedéseket.

John McCain találkozása Richard Nixon elnökkel (kép forrása: Pinterest)

A komplexumot egészen az 1980-as évek közepéig használták, főként politikai foglyokat tartott itt az ekkor már az egész országot irányító hanoi rezsim. Az utolsó foglyok egyike Nguyễn Chí Thiện költő volt, akit rabtársaival együtt 1985-ben szállítottak át egy másik börtönbe.

Mire McCain és családja első ízben visszatért, már nem a börtön látványa fogadta őket: nagy részét az 1990-es években elbontották, és lakóházak épültek a helyén. A komplexum egy része múzeumként üzemel tovább, az itt látható kiállítás azonban markánsan eltér a történelmi valóságtól.

A múzeum legfőképpen a francia korszakot mutatja be, köztük a guillotine-nal felszerelt kivégzőtermet, illetve azon cellákat, ahol neves vietnámi forradalmárok raboskodtak. Az épületrész hátsó szakaszában van egyetlen helyiség, amely beszámol az amerikai foglyokról.

A Hỏa Lò guillotine-ja napjainkban (kép forrása: topsvietnam.com)

Itt semmiféle utalás nincs a válogatott kínzásokra, ehelyett a „kedves bánásmódot” hangsúlyozza néhány fényképpel, amelyen a börtönudvaron kosárlabdázó, illetve biliárdozó amerikaiak láthatók.

A teremben még egy pilótaruha és egy ejtőernyő is ki van állítva, amelyek a felirat szerint John McCainéi voltak – ezek azonban kétségtelenül hamisítványok.

McCain egyik látogatása Vietnamban, 1992. (kép forrása: bbc.com / Getty Images)

„A pilótaruhámat úgy vágták le rólam, amikor a börtönbe szállítottak” – mondta el a kiállítás kapcsán McCain. „A »múzeum« kiváló propagandalétesítmény, amelynek vajmi kevés köze van a valódi eseményekhez, amelyek a falai között történtek.”

Mindazonáltal a szenátornak bizonyos mértékben sikerült feldolgoznia a Hỏa Lò-ban töltött borzalmas éveket.

„Negyven év távlatából, ahogy visszatekintek erre az élményre, akár hiszik, akár nem, részben vegyes érzések kavarognak bennem arról, milyen nehéz időszak is volt” – mondta 2013-ban. „Ugyanakkor a baráti kötelékek és a rabtársaim iránti szeretet maradnak a legtartósabb emlékei rabságom öt és fél évének.”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/84674/pics/15713065707510644_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?