Nem teljesíthette be küldetését Julius Caesar és Kleopátra gyermeke

VII. Kleopátrát Vénuszként, fiát, Kaiszariónt Cupidóként ábrázoló falfestmény Pompejiből (kép forrása: Reddit)

Az uralkodói dinasztiák ősi hagyománya a hatalom szülőről gyermekre való örökítése. Nem volt ez másként a Nagy Sándor birodalma nyomán létrejött ptolemaioszi Egyiptomban sem, és a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó, a gyakorlatban is uralkodó fáraója, VII. Kleopátra maga is Julius Caesar római hadvezérrel közös gyermekére, Kaiszariónra („kis Caesar”) szándékozta hagyni országát. A gyermeket XV. Ptolemaiosz néven társuralkodójává emelte, azonban Caesar fogadott fia, Octavius meghiúsította tervét.

Uralkodásra született

A Kr. e. 50-es és 40-es évek folyamán Kleopátra testvéreivel – két fivérével (akik mindketten a Ptolemaiosz nevet viselték) és húgával, Arszinoéval – versengett az egyeduralomért.

Miután Kr. e. 51-ben a 18 éves Kleopátra névleg férjhez ment 10 éves öccséhez, XIII. Ptolemaioszhoz, a viszony polgárháborúba torkollott, Kleopátra pedig Szíriába távozott ütőképes sereget gyűjteni híveiből.

Minden korábbinál nagyobb erő birtokában tért vissza: a Plutarkhosz által lejegyzett népszerű hagyomány szerint egy szőnyegbe csavarva (már fordítások szerint egy zsák ruhába rejtőzve) bejutott a Rómában egyre növekvő hatalommal rendelkező Julius Caesar lakosztályába, elcsábította a tapasztalt vezetőt, és segítségével vereséget mért öccsére a harcmezőn.

Kleopátra Caesar segítségével visszaszerezte trónját, az államrend fenntartása érdekében kisebbik öccséhez, XIV. Ptolemaioszhoz ment feleségül, azonban fenntartotta viszonyát a Rómában egyeduralomra törő Caesarral.

Kr. e. 47 június 23-án Egyiptom királynője fiúgyermeknek adott életet, amivel bebetonozta kizárólagos hatalmát Egyiptomban: az újszülött, bár ekkor még nem foghatta fel szerepét, sikerrel segített anyjának teljességgel a partvonalra szorítani nagybátyját.

Lehetséges, hogy ekkor még XIV. Ptolemaiosz sem ismerte fel a tényt, hogy nővére mind a gyakorlatban, mind a külsőségekben egyeduralkodóvá lépett elő.

A szőnyegből előbújt Kleopátra Caesarnál (kép forrása: cularthis.blogspot.com)

A rendkívül éles politikai gondolkodású Kleopátra mesterien használta fel fia kettős örökségét: habár a dinasztia hagyományainak megfelelően hivatalosan a XV. Ptolemaiosz nevet viselte, az egyiptomi nép csupán Kaiszariónként emlegette. A gyermek Kr. e. 44-től, hároméves korától hivatalosan is előlépett édesanyja társuralkodójává.

Sokan hangot adtak ugyanakkor kétségeiknek, miszerint a gyermek valójában nem Julius Caesar fia volt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy Caesarnak addigi kapcsolataiból nem született gyermeke, így többen merő politikai fogásként értelmezték a kisgyermek hivatalos apaságát, és egyúttal Caesar meddőségén élcelődtek.

A kis Kaiszarión így születésétől fogva két nagy terhet viselt: egyfelől Róma leghatalmasabb emberének egyetlen vér szerinti gyermeke volt, másrészt egy három évszázada uralkodó dinasztia és egy 3000 éves civilizáció örököse, országa pedig éppenséggel az egész Földközi-tenger éléskamrája, azaz stratégiai fontosságú zsákmány volt.

Találkozás az édesapával

Caesar Kr. e. 46-ra igazi győztesnek tekinthette magát, miután úgy tűnt, sikerült stabilizálnia egyeduralmát Rómában. Kleopátra ekkor érkezett az alig egyéves gyermekkel együtt Rómába, hogy bemutassa neki fiát.

Egyiptom uralkodónője ezzel egy időben kezdett el új pénzeket veretni országában, amelyeken saját magát Vénusz római istennő jelképeivel látta el (Vénuszt egyúttal a Julius nemzetség isteni ősének is tekintették Rómában), de Ízisz egyiptomi istennő egyes tulajdonságait is magáénak tüntette fel.

Az új érmék azonban nem csupán Kleopátrát tüntették fel emberfeletti lényként: Kaiszariónt a római Cupido (Vénusz fia) és az egyiptomi Hórusz (Ízisz fia) tulajdonságaival felvértezve ábrázolták.

Kleopátrát és Kaiszariónt Ozirisz és Ízisz színe előtt ábrázoló faragvány Egyiptomban (kép forrása: brewminate.com)

Uralkodása során Kleopátra számos egyiptomi templomban ábrázoltatta magát istenanyaként, fiát pedig hasonlóan természetfeletti örököseként.

Mi következett azonban Kaiszarión hivatalos apaságából? A gyermek nemigen tudott jelentőségteljes kapcsolatot kialakítani Caesarral, arra azonban számos nyom utal, hogy Caesar hivatalosan is elismerte a maga részéről fiaként.

Nem egészen három évvel születése után azonban Caesar már halott volt, miután politikai ellenfelei látványos leszámolás keretében meggyilkolták.

Kaiszarión azonban sosem lépett elő Caesar hivatalos örökösévé: az „örökös diktátor” végakaratában világosan szerepelt, hogy tisztségét a római hagyományoknak megfelelően fogadott fiára, a felnőtt Octaviusra szándékozta hagyni.

Vincenzo Camuccini: Caesar halála (1806) (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Caesar halála által keltett zűrzavarban Octavius legfőbb gondja örökségének biztosítása volt, és szisztematikusan kijelölte, kik jelentik erre a legnagyobb veszélyt. Végül a Rómához tartozó óriási területeket háromfelé osztották Caesar korábbi szövetségeseivel, Marcus Antoniusszal és Lepidusszal.

Antonius megragadta a lehetőséget, hogy közel férkőzhessen Kleopátrához, és Egyiptomban rendezkedett be. Amellett, hogy három közös gyermekük született, Antonius nyíltan Kaiszariónt ismerte el Caesar jogos örököseként – Octaviusszal szemben.

A végső leszámolás

Kleopátra és Antonius Kr. e. 34 őszén hivatalosan is kihirdették gyermekeikkel kapcsolatos szándékaikat az úgynevezett „alexandriai adományok” formájában: az ünnepélyes szertartássorozat keretében saját magukat a perzsa és az egyiptomi hellenisztikus birodalmak örököseivé nyilvánították.

Antonius az ünnepségen a római Bacchus (a görög Dionüszosz) és az egyiptomi Ozirisz isteneknek öltözve jelent meg, míg Kleopátra a megszokott Vénusz (a görög Aphrodité) és az egyiptomi Ízisz jelképeivel.

Arany trónusaikon ülve felosztották az Antonius által nemrég meghódított keleti területeket és több római területet gyermekeik között, Kaiszariónt Egyiptom örököséül jelölték ki.

Antonius levelet küldött Rómába, kérve, hogy a szenátus erősítse meg ezen intézkedéseit, Octavius számára azonban ez felért a területek Rómától való elidegenítésével, így cselekednie kellett.

Reginald Arthur: Kleopátra halála (1892) (kép forrása: Wikimedia Commons)

Kr. e. 31-ben Octavius erői legyőzték Antonius és Kleopátra seregét az észak-görögországi Actiumnál, és partra szálltak Egyiptomban. Antonius és Kleopátra öngyilkosságot követtek el, sorsukra hagyva a gyermekeket.

Octavius névleg oltalma alá vette Kaiszariónt, valamint Antonius és Kleopátra három gyermekét (az ikerpár Alexandrosz Hélioszt és Kleopátra Szelénét, valamint a kis Ptolemaiosz Philadelphoszt), a tizenéves Kaiszarión azonban saját kíséretével elszökött az országból.

A feltételezések szerint Kaiszarión talán Etiópián keresztül igyekezhetett a távoli Indiába jutni, ahol viszonylagos biztonságban tudhatta volna magát, Octavius azonban nem volt hajlandó egyetlen vetélytársát futni hagyni.

Kaiszarión tanítója, Rhodón tanácsára – akinek hűségét lehetséges, hogy Octavius korábban megvásárolta – visszafordult, hogy tárgyalásos úton rendezze a helyzetet Octaviusszal, aki Egyiptom trónját ígérte neki.

Kaiszarión kevés fennmaradt szoborábrázolásainak egyike (kép forrása: Pinterest)

Kaiszariónnak azonban csalódnia kellett: habár a források nem tiszták a körülményeket illetően, abban egyetértenek, hogy Octavius megölette az ifjút.

A Ptolemaiosz-dinasztia többé nem uralkodhatott Egyiptomban: a hamarosan Augustus Caesar néven egyeduralmi rendszert kialakító Octavius római provinciává tette az országot, Kleopátra és Antonius gyermekeit pedig nővére, Octavia vette magához.

Egyedül Kleopátra Szeléné további sorsáról maradt fenn adat, mivel őt később II. Juba numidiai és mauretaniai uralkodóhoz adták feleségül.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/83689/pics/15687189232680460_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?