Gyilkossággal vívott ki magának köztiszteletet az olasz maffia királynője

Kép forrása: ilfattovesuviano.it

Habár az olasz maffiáról szóló legtöbb film és regény főszereplője megkérdőjelezhetetlenül macsó férfi, a valóságban számos női vezetője is akadt az itáliai bűnszervezeteknek. Az 1950-es években egy Pupetta Maresca nevű nő a Camorra nevű szervezet élére emelkedett ellentmondást nem tűrő hozzáállásával.

A maffia lánya

A tűzrőlpattant és szépségéről híres Assunta Maresca 1935-ben született egy, a szervezett bűnözésbe mélyen beágyazott családban a Nápolyhoz közeli Castellammare di Stabiában (amely nem tévesztendő össze az amerikai olasz maffia atyja, Salvatore Maranzano szicíliai szülővárosával, Castellammare di Golfóval).

Castellammare di Stabia régóta a nápolyi Camorra egyik melegágya, a bűnszervezet napjainkban is jelen van a város utcáin. Assunta Maresca édesapja, Vincenzo Maresca a szervezet egyik helyi főnöke volt.

A szépsége miatt „Pupetta” („bábocska” vagy „játékbaba”) becenévvel illetett lány olyan családban nőtt fel, amelynek tagjai rendszeresen követtek el bűncselekményeket, és nyíltan ünnepelték a tagok börtönből való szabadulását. A Maresca család évente megünnepelte a családfő egy korábbi vakmerő szökésének évfordulóját is.

A család a „Lampetielli” („villámkések”) becenevet is hordozta, mivel kedvelt leszámolási módszerük a gyors késelés volt. A fiatal Maresca otthon érezte magát ebben a környezetben: az iskolában egy alkalommal eljárás indult ellene, miután kést rántott egy osztálytársára, aki azonban sérülései ellenére végül visszavonta a feljelentést.

Családi háttere ellenére (vagy talán éppen emiatt) Maresca szívesen volt a figyelem középpontjában. 19 évesen egy helyi szépségverseny győzteseként keltette fel a sorsát meghatározó férfi figyelmét: ő volt Pasquale Simonetti, vagy ahogy egyesek ismerték, „a nolai nagy Pasquale” (Nola szintén egy Nápolyhoz közeli város).

Maresca és Simonetti esküvői képe (kép forrása: parismatch.com)

Az impozáns alkatú férfi a helyi piacokon a zöldség- és gyümölcsárak megszabásából nyerészkedett, valamint csempészettel is foglalkozott. Vincenzo Maresca áldását adta a frigyre, és Simonetti egy rövid börtönbüntetést követően feleségül is vette a „hercegnőt”. Lakodalmuk óriási esemény volt, a boldogság azonban nem volt hosszú életű.

Az esküvő után nem sokkal Maresca már gyermeket várt, Simonetti pozícióját azonban több irányból is kikezdték, valamint kétségbe vonták tiszteletreméltóságát. A „krumpliárak elnökének” csúfolt férfi egyre több emberrel került konfliktusba, köztük egy korábbi bűntársával, Antonio Espositóval is, aki tanú volt az esküvőn.

1955-ben, mindössze 80 nappal az esküvőt követően Esposito megölette Simonettit egy bérgyilkossal. A várandós ifjú özvegy erőszakba fordította gyászát: Esposito az ő és születendő gyermeke életét is fenyegette, Maresca pedig tudta, hogy a rendőrségre nem számíthat.

Öccse, Ciro segítségével bosszút állt férjéért: 1955. augusztus 4-én, szimbolikusan a gyilkosság után 80 nappal Nápolyba hajtottak, azonosították Espositót, és követni kezdték, a terhes nő pedig egy táskájából előhúzott, .38-as kaliberű revolverrel végzett a férfival, fényes nappal.

A fiatal Pupetta Maresca (kép forrása: movieplayer.it)

Maresca azonnali médiaszenzáció lett Olaszországban az 1959-es tárgyalás során. A fiatal szépség rabul ejtette a nyilvánosságot, amely „a bűnözés dívája” névvel illette. Sokak együttérzését kiváltotta mind látható várandósságával, mind azzal, hogy nem tanúsított megbánást.

„A szerelemért öltem, de azért is, mert meg engem is meg akartak ölni!” – mondta a bíróságon. „És ha a férjem feltámadna és újból megölnék, ugyanígy tennék.” A terem üdvrivalgásban tört ki, Marescából pedig igazi híresség lett – az ő tárgyalása volt az első alkalom, hogy az olasz hatóságok a televízió és a rádió mikrofonjait is beengedték a tárgyalóterembe, így a közönség közvetlenül követhette az eseményeket, nem csupán a tudósításokon keresztül.

A bíróság nem fogadta el a nő önvédelemre való hivatkozását: 18 év börtönre ítélték, az 1955 óta előzetes letartóztatásban ülő nő ott szülte meg fiát is, akit hajdani férjéről nevezett el.

Főnökké válás

Habár csaknem két évtizednyi börtönbüntetésre ítélték, Maresca kevesebb, mint tíz évet töltött rács mögött, és 1965-ben szabadult. Ezalatt az idő alatt is királynői bánásmódban részesült: „becsületes nőként” tartották számon, ami számtalan előnnyel járt számára a börtönhierarchiában – a legjobb állapotú ágyneműktől kezdve egészen a más rabok támogatásához való jogig. Olyan szereppel bírt odabent, mint a kinti világban egy keresztapa. „Nagyon karizmatikus nő volt” – mondta róla egy rabtársa.

Fiát, a kis Pasqualinót néhány évig a börtön falai közt nevelte, majd édesanyja gondjaira bízta. Sosem szakította meg kapcsolatát a Camorrával, a sajtó pedig a „Madame Camorra”, illetve „a Camorra özvegye” nevekkel illette. Szépségét egy népszerű dalban is megénekelték, és még 1958-ban készült egy életét (igen lazán értelmezve) feldolgozó film is, Rosanna Schiaffino főszereplésével.

Szabadulását követően nem sokkal egy újabb maffiózó mellett találta magát. A fegyver- és drogkereskedő Umberto Ammaturo igen veszélyes ember volt (elterjedt beceneve az „'o pazzo”, vagyis „az őrült” volt), azonban kezdetben elhalmozta Marescát mindenféle luxuscikkel. Együttélésükből egy ikerpár született, és Maresca igazi bűntársra lelt Ammaturóban.

Kép forrása: italyonthisday.com

Ammaturo azonban jóval durvább ember volt, mint Simonetti. John Dickie brit történész és Olaszország-szakértő a következőt írta róla: „Pupetta élettársa, Umberto Ammaturo az NF [Nuova Famiglia – „új család”, a Camorra egy szakadár ága] egyik legagresszívebb tagja volt. 1981 karácsony tájékán bombát helyezett el Raffaele Cutolo [egyik riválisa] Ottaviano nevű palotája előtt, provokáció céljából. Később beismerte, hogy ő állt Aldo Semerari bűnügyi pszichiáter meggyilkolása mögött is, akinek lefejezett holttestét szintén Cutolo palotája közelében találták meg 1982-ben, bolondok napján.”

Maresca ezen házassága sem bizonyult tartósnak.

Családi gondok

1974-ben Maresca első házasságából született fia, Pasqualino gyilkosság áldozata lett. A nő gyanította, hogy új férje állhat a háttérben. „Mindig is azt gondoltam, Pasqualino zavarta őt, túlságosan olyan volt, mint az apja” – mondta Maresca. „Szerintem ha Ammaturo beismerte volna nekem a gyilkosságot, újból öltem volna, habozás nélkül.”

Konkrét bizonyíték azonban nem volt a dúvad második férj érintettségére az ügyben, és Maresca vele maradt egészen 1982-ig, bár számos szóbeszéd terjengett arról, hogy Ammaturo egyre erőszakosabban bánik vele. Ebben az évben véres belháború tört ki a maffián belül a Cutolo-féle NCO („Nuova Camorra Organizzata”) és az NF között. Maresca nyilvános sajtótájékoztatót tartott, amelyben megfenyegette Cutolót és társait, hogy ha családjából valakit bántanak, ismét kész gyilkolni.

Beszédében megvádolta a rendőrséget is az NCO-val való együttműködéssel: „Az igazságszolgáltatás és jómagam sosem voltunk jó viszonyban” – mondta. „Tudják, engem mindig keményebben büntetett, mint érdemeltem volna. Épp a minap hallottam nálunk egy csendőrt azt mondani, »megölték az egyik emberünket«, a klánjuk egyik tagjáról beszélt. Mondják meg nekem, hol van ebben az igazságszolgáltatás?”

A rendőrség erre mintegy válaszul vádat emelt Maresca és Ammaturo ellen az említett bűnügyi szakértő, Dr. Semerari halálával kapcsolatban. Míg egykori szeretője kokaincsempész-hálózata segítségével Peruba szökött, Marescára újabb börtönévek vártak.

Bizonyíték híján négy év elteltével szabadon bocsátották, ezt követően komolyabb bűnügye nem volt, bár az 1990-es és 2000-es években több ingatlanját elkobozták a hatóságok arra hivatkozva, hogy azokat a bűnszervezetből származó pénzből vette.

Maresca 2013-ban Manuela Arcuri színésznővel (kép forrása: napolitoday.it / Manuela Arcuri))

1982-ben újabb róla szóló alkotás, ezúttal tévéfilm készült „Il caso Pupetta Maresca” („A Pupetta Maresca-ügy”) címmel, melyben a hajdani diktátor unokája, Alessandra Mussolini alakította őt. Maresca hevesen tiltakozott e mű több mozzanata ellen is, és egészen 1994-ig meg tudta akadályozni vetítését.

2013-ban „Pupetta: Il coraggio e la passione” („Pupetta: A bátorság és a szenvedély”) címmel újabb televíziós alkotás készült életéről, az olasz közbeszéd átalakulását jól mutatja, hogy ez már igen heves tiltakozást váltott ki a maffia ellenzőiből a bűnözők heroizálása miatt.

Habár az olasz populáris kultúrában életútja továbbra is megkerülhetetlen toposz, „Pupetta” Maresca napjainkban meglehetősen visszavonult életet él Sorrentóban, bár időről időre vállal televíziós szerepléseket.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/83338/pics/15677858145168349_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?