A katonás rend szerint élő Spártában voltak a legszabadabbak a nők

Jean-Baptiste-Camille Corot: Fiatal spártai nők (kép forrása: Wikimedia Commons)

Spárta hajadonjai hosszú órákat töltöttek a napfényes szabadban. Itt sokféle tevékenységet végeztek: izomzatukat erősítették, futottak, birkóztak, de énekeltek is, főleg kórusban. Egy népszerű spártai dal a szép nőt egyenesen az izmos lábú és csattogó patájú lóhoz hasonlította.

Hézagos források

Legalábbis ez az, amit tudni vélnek a kutatók a spártai nők szabadidejéről. A Kr. e. 7.-től a 4.-ik századig virágzó, híresen harcias görög városállam női polgárainak életéről képet alkotni egy ókori mozaik összekevert darabjainak összeillesztéséhez hasonló vállalkozás: az ókori világ ma már csupán darabokban lelhető fel, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, Spártára pedig hatványozottan igaz a hasonlat.

Az ókori Görögország szakértői rámutatnak arra, hogy Spárta szájról szájra továbbörökített hagyományai jóval kevésbé voltak időtállóak, mint például Athénéi, és a városállam jóval kevesebb régészeti emlékkel is szolgál róluk.

A spártai háztartások ugyanis valóban igencsak spártaiak voltak – másutt a kutatók rendelkezésére áll egy-egy síremléket díszítő női alak, vagy helyben vert pénzérme, ezek azonban Spártában meglehetősen későn jelentek meg más görög államokhoz képest.

„A spártai nők életéről szóló forrásaink szinte mindegyike kívülállóktól származik, akik az adott korszak után jóval később jegyezték le mondanivalójukat” – írja Sarah B. Pomeroy, a City University of New York Diplomás Képzési Központjának klasszika-filológus professor emeritusa „Spártai nők” című könyvében.

E krónikások jórészt férfiak voltak, akik többnyire férfitársaikról írtak. „A nőkkel kapcsolatos megjegyzések általában egy apró töredékét jelentik az egyéb témákról szóló szövegeknek.”

Birkózó spártai nők (kép forrása: imgur.com)

Pomeroyt és a téma más kutatóit azonban az foglalkoztatja, pontosan mivel is töltötték idejüket a spártai asszonyok. Az igen hiányos történeti források ellenére találtak nyomokat a városállam női polgárainak szexuális életére, politikai részvételére és a vallásban betöltött szerepére vonatkozóan is.

Arról is sikerült legalább részben képet alkotniuk, hogy a teljes jogú spártai polgár nők – azaz az elithez tartozók – hogyan szórakozhattak.

Lánykorukban kiemelkedő szerepet kapott a testedzés és a birkózás. Ugyan nem harcra készültek, mégis kiemelkedő formában kellett lenniük.

„Spártában a fizikai képességeket ugyanolyan fontosnak tartották a nők esetében, mint a férfiakéban, és a nők is részt vettek versenyeken és erőpróbákon” – írja Sue Blundell brit történész „Nők az ókori Görögországban” című művében. Plutarkhosz szerint a spártai nők futottak, birkóztak és gerelyt is hajítottak, sokszor nyilvános megmérettetéseken.

Szabadidő és egyenlőtlenség

A spártai lányokat emellett megtanították a múzsák művészeteire, azaz a muszikére is. Míg fivéreik életének legfontosabb része a katonai kiképzés volt, a lányok vélhetően magas szintre fejlesztették képességeiket a zenében, a versmondásban és a táncban is.

Futó spártai nő szobra, Kr. e. 520-500 körül (kép forrása. archive.koha.net)

Vélhetően ismerték a szardészi költő, Alkmán lírai verseit is, amelyek „ezüstarcú” nőkről szóltak, Pomeroy értelmezése szerint ez az izzadság csillogását jelentheti. A felnőtt spártai nők messze földön híresek voltak a bibászisz nevű táncról, amelynek kihívó és bonyolult koreográfiája olyan elemet is tartalmazott – írja Pomeroy –, melynek során a táncos a levegőbe ugorva „sarkát a fenekéhez üti.”

Neveltetésük során a spártai nők meglehetősen sportos életet éltek – volt, hogy részt vettek vadászatokon, de futó- és lóversenyeken is megmérették magukat. Pomeroy szerint a görög nők közül vélhetően csak nekik volt szabad a férfiakhoz hasonlóan a borgőzös mulatságokon is részt venniük.

A spártai nők 18 éves koruk körül mentek férjhez, jóval később, mint más görög államokban. A más görög városállamokétól eltérő spártai öröklési rend sajátossága volt az is, hogy – fiú utód híján – nők is örökölhettek földbirtokot, ez azonban végül férjüké, majd elsőszülött utóduké lett.

A spártai társadalom – mint az köztudott – egyéb szempontokban sem volt az egyenlőség mintapéldája: habár a polgárjogot élvező spártai nők a kor viszonyaihoz képest meglehetősen szabad életet élhettek, ugyanez nem volt elmondható a meghódított, rabszolga- illetve helótasorba kényszerített csoportok női tagjairól.

A spártai nők a háztartás teendőit rendszeresen helótákra bízták, de a legfőbb kötelességük alól ők maguk sem térhettek ki: elsődleges teendőjük az erős spártai fiúk, illetve lányok szülése volt.

Pomeroy szerint mindazonáltal ez az esetek többségében „nem hordozta magában azt az időráfordítást és állandó ellenőrzést, amelynek a fiúk ki voltak téve. Így úgy tűnik, élvezhettek némi magánéletet és szabadidőt.” Más ókori görög nőkhöz képest a spártaiaknak „rengeteg idejük volt azt csinálni, amit akarnak.”

Kr. e. 1. századi amfiteátrum romjai Spártában (kép forrása: Atlas Obscura)

Azonban a spártai nők fent leírt időtöltései – az edzés, a tánc, az italozás – nem kizárólag a szórakozás célját szolgálták. A költészet és a zene például minden bizonnyal a közösség felnőtté avatási szertartásainak is része voltak, amelyek a házasságra és az anyaságra való felkészültséget jelképezték.

Ellen Millender, az oregoni Reed College klasszika-filológusa a kétkötetes „A Companion to Sparta” („Útitárs Spártához”) című egyetemi tankönyvben így ír a nők fent leírt taníttatásáról: „Ez a képzés belenevelte a spártai nőkbe a polisz értékrendjét a költők verseinek médiumán keresztül, ily módon felkészítve őket a spártai állam fenntartását lehetővé tevő nemi szerepekhez, viselkedésmintákhoz és kötelességekhez való igazodásra.”

Az ókori íróknál visszatérő elem, hogy az erős testű egyének egyúttal az adott állam erejét is jelképezik: érvelésük szerint az erős nő erős gyermekeket szül. Millender szerint „a spártai harcosok erős anyáinak nevelése” nem elhanyagolható szerepet játszott abban, hogy a sportnak oly kiemelkedő szerepe volt a városállam életében.

Habár a mai nőknek szerencsére nem kötelessége spártai jellegű beavatáson részt venniük ahhoz, hogy teljes értékű tagjai lehessenek a társadalomnak, kétségtelen, hogy mind a sport, mind a művészetek nélkülözhetetlen részei a teljes életnek – ebben pedig ma is példát vehetünk a spártaiakról.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/83142/pics/15674428154003680_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?