Ártatlanokat gyilkoló gerillacsoportban kezdte karrierjét Jesse James

Jesse James (kép forrása: All That's Interesting)

Jesse James neve azoknak is ismerősen csenghet, akik érdeklődésének nem az amerikai vadnyugat a fő területe. A bank-, vonat- és postakocsi-rabló bandát vezető férfi, aki éveken át el tudta kerülni a törvény kezére kerülést a fejére tűzött busás vérdíj ellenére, és akit végül saját társai árultak el, szinte Robin Hood-i legendává vált az amerikai folklórban. A valóság azonban ennél sokkal sötétebb: a rabszolgatartó családból származó James törvényen kívüli pályáját az amerikai polgárháború nyugati peremén folyó kegyetlen gerillaharc indította el, az ártatlanok ezreinek halálával járó értelmetlen mészárlásokból már kamaszkorától tevékenyen kivette részét.

A polgárháború szélén

Jesse Woodson James 1847. szeptember 5-én született Missouri államban. E kor és környezet Mark Twain regényeiből lehet ismerős, a James család azonban egészen másfajta életet folytatott, mint Huckleberry Finn és Tom Sawyer.

James apja, Robert Kentuckyból származó, rabszolgatartó baptista hitszónok volt, aki folyamatosan a gyors és könnyű meggazdagodás lehetőségét kereste. Miután kentuckyi kenderültetvénye nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Robert James Missouriba költözött, hogy gyapottermesztéssel próbálkozzon.

100 holdján hat rabszolgát dolgoztatva sem sikerült rövid úton milliomossá válnia, így Kalifornia felé vette az irányt, ahol éppen történelmi jelentőségű aranyláz tombolt. 1850-ben itt is hunyt el, özvegye, Zerelda pedig az ötéves Frankkel és a hároméves Jesse-vel visszaköltözött a missouri családi birtokra, ahol hamarosan újból férjhez ment.

Zerelda Samuel (sz. Cole), a James-fivérek édesanyja idős korában (kép forrása: National Geographic)

Az elkövetkező évtizedben a James-tanyán viszonylag csendes volt az élet, a csend azonban korántsem jelentett békét. Az 1850-es években Missouri az amerikai polgárháborúhoz vezető folyamatok sűrűjében találta magát, a James család pedig megtapasztalta azt, amit az ország többi része csak évekkel később.

A feszültséget elsősorban az 1854-es Kansas-Nebraska törvény szította fel. E törvény lehetővé tette, hogy a névadó két államaspiráns territórium az Unióba lépése előtt eldöntse, rabszolgatartó állam kíván-e lenni. Nebraskában erre nem volt politikai igény, Kansasban azonban rendkívül kiélezett volt a két oldal ellentéte. A szomszédos Missouri lakói abban voltak érdekeltek, hogy jövendőbeli szomszédjuk az ő államukhoz hasonlóan elismerje a rabszolgatartáshoz való jogot, ellenkező esetben ugyanis várható volt rabszolgáik tömeges szökése az új, szabad államba.

Jesse James még Missourin belül is az egyik leginkább rabszolgaságpárti megyében nőtt fel, és mivel maguk is tartottak rabszolgákat, a James család szimpátiája egyértelműen az ezt elősegíteni szándékozó gerillaszervezetek oldalán volt.

Az úgynevezett „vérző Kansas” időszak több mint egy évtizedet ölelt fel (1854-1865, részben a polgárháborúval párhuzamosan), amikor a rabszolgatartást támogatók és ellenzők Missouri és Kansas határvidékén portyáztak egymás területein, és számtalan kegyetlen atrocitást követtek el.

A milíciák nem válogattak az eszközökben: a polgárháború során egyre inkább durvult a helyzet, a mészárlások, lincselések és skalpolások a mindennapok részeivé váltak. A konfliktus hamar elérte közvetlenül is a családot.

Az ifjú Jesse James (kép forrása: Pinterest)

1863-ban Jesse James mostohaapját, Reuben Samuelt északi reguláris csapatok elfogták és megkínozták, a „bushwhacker” („bokorzörgető”) néven ismert Konföderáció-párti gerillák hollétéről követeltek információt.

A katonák kötelet hurkoltak a férfi nyakára, és egy faágra húzták fel egészen addig, míg eszméletét nem vesztette. Egyes beszámolók szerint magát Jesse-t is megkínozták: kikötözték és megkorbácsolták. A 16 éves fiú eddig semmilyen formában nem vett részt a körülötte zajló harcokban, innentől azonban egyértelmű volt, melyik oldalon áll.

Konföderációs gerilla

James addig talán túl fiatalnak is számított ahhoz, hogy az irreguláris csapatokkal portyára induljon, de az erőszak személyes élménye azonnal a gerillák közé hajtotta. A James-tanya elleni támadás évében az idősebb fiú, Frank James belépett egy szabadcsapatba, amely aztán a kansasi Lawrence városába lovagolva lemészárolt 200 polgári lakost.

„Véres Bill” Anderson (kép forrása: PBS)

Ugyanehhez a csoporthoz csatlakozott 1864-ben Jesse is. A bandát egy bizonyos „Véres Bill” Anderson vezette, az első portyájuk, amelyen az ifjabbik James-fivér is részt vett, a kansasi Centralia városát érte. A diverzánsok itt is fegyvertelen civileket öltek, akiknek skalpjait is összegyűjtötték.

Ezt követően egy sebesült és leszerelt északi katonákat szállító karavánra támadtak, és legalább száz embert megöltek. Jesse és Frank James voltak azok, akik a menekülni próbálók után lovagoltak, és még a magukat megadni próbálókat is lelőtték, köztük a menetet vezető őrnagyot is.

Az ifjú Jesse James fegyverben (kép forrása: National Geographic)

A háború végén Missouri katonai megszállás és statárium alá került. Lincoln elnök 1863-as, a déli rabszolgákat felszabadító rendelete a háború során hivatalosan semleges Missourira nem vonatkozott, így itt csak 1866-ban vetett véget a rabszolgatartásnak az országos érvényű 13. és 14. alkotmány-kiegészítés, valamint az állam új alkotmánya.

A rabszolgák eltűnésével a James család vagyonának nagy része is odaveszett, a fiúk pedig a bűnözés felé fordultak. A háború alatt Jesse James-t lövés érte a mellkasán, felépülése idején unokatestvére, Zerelda Mimms (aki nagynénjéről, Jesse édesanyjáról kapta nevét) viselte gondját. A kilenc évig tartó udvarlásból 1874-ben házasság lett.

Felépülése után James és társai első akciója börtönben lévő bajtársaik kiszabadítása volt, köztük Archie Clementé, aki a banda új vezére lett. Clement halála után Jesse James vette át az irányítást, és vakmerő bankrablások sokaságába kezdett. A missouri Richmondban egy ilyen rablásuk során a város polgármesterét is megölték.

Zerelda Mimms (kép forrása: Pinterest)

Az elkövetkező években többnyire kisebb bankrablásokból tartotta fenn magát a James-banda, amelynek tagjai közül azonban egyre többen vesztek oda lövöldözésekben, kerültek a hatóságok kezére, vagy lettek lincselés áldozatai.

Ekkoriban számos hasonló gerilla-bandita csoport tevékenykedett a térségben, így a James-bandára nem irányult különösebb figyelem – egészen 1869 decemberéig, amikor Jesse James megölt egy banki alkalmazottat, mert a korábbi bandavezér, „Véres Bill” haláláért felelős uniós tisztnek nézte.

Ezt követően nagyszabású hajtóvadászat indult a James-banda kézre kerítésére, Jesse és Frank azonban mindig kicsúsztak a hatóságok kezei közül, így hamar legendás alakokká váltak.

A James-Younger banda

James korai hírnevének legfőbb oka a Kansas City Times című hírlap szerkesztőivel ápolt kapcsolata volt: a szilárdan konföderációs szimpátiájú lap a rekonstrukció (a déli államok gazdaságának és társadalmának új alapokra helyezésének központi kísérlete) politikája ellen kelt ki, szerkesztői pedig lehetőséget láttak Jamesben.

A 25 éves Jesse és a 29 éves Frank James 1872-ben (kép forrása: onlyinyourstate.com)

A főszerkesztő, John Newman Edwards az ellenállás szimbólumának tekintette Jamest, akinek bőséges teret adott lapja hasábjain, hogy kérkedjen a republikánusok elleni harcban elért eredményeivel. James e cikkekben (melyeket elvileg ő maga írt) a nyolcfős James-Younger banda vezetőjeként azonosította magát, amelyben a James-fivérek mellett a Younger-fivérek (Cole, John, Jim és Bob), valamint a konföderáció más veteránjai tevékenykedtek.

A banda tagjai több éven át raboltak bankokat a térségben, akcióikkal igyekeztek minél több figyelmet felkelteni, és az „elveszett ügy” harcosaiként, a Konföderáció hőseiként állították be magukat. Újkori Robin Hoodokként maguk mögött érezhették a hivatalaiktól és jogaiktól megfosztott Konföderáció-pártiak támogatását.

„Nem tolvajok vagyunk” – írta (állítólag maga) James, „hanem merész rablók. E címet büszkén viselem, mivel Nagy Sándor is merész rabló volt, és Julius Caesar is, és Bonaparte Napóleon is.”

1873-ra Missouri kinevezett republikánus kormányzója már minden szóba jöhető segítséget igénybe vett a banda kézre kerítésére, azonban saját hivatalából nem volt lehetősége vérdíjat kitűzni rájuk. James és emberei gyakorlatilag háborítatlanul fosztottak ki postakocsikat, különféle nyilvános eseményeket, de vonatokat is. Egy alkalommal a Ku Klux Klan jellegzetes fehér ruháiba öltözve csaptak le, jelezve a hatóságok felé politikai elkötelezettségüket.

Jesse James (kép forrása: biography.com)

A vonatrablások rendkívül kockázatos döntésnek bizonyultak: a korabeli vasúti mágnásoknak – akik erkölcseikben aligha álltak a banditák felett – egy magánhadsereg is a rendelkezésére állt a renitens rablók megállítására: a Pinkerton Detektívügynökség.

A Pinkerton emberei eddigre már többször kitüntették magukat a háború során a déli államokban végzett kémtevékenységükkel. Habár később a cég munkássztrájkok szétveréséről vált elsősorban híressé, ekkoriban főleg bűnözők kézre kerítésével foglalkoztak – a szövetségi kormánynak is „bedolgoztak” pénzhamisítók elleni nyomozásokban.

Mivel a James-Younger bandának rengeteg támogatója volt a térségben, a detektívek munkája nem volt könnyű. Egy tűzharcban több ügynökük is életét vesztette, egyiküknek azonban sikerült lelőnie John Youngert.

Allan Pinkerton 1861-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

A veszteségek után a cég alapítója, a skót születésű Allan Pinkerton személyesen eredt a banda nyomába. Nyomozása a James-farmra vezette, ahol egy gyújtóbombát dobtak a lakóépületbe. A szerkezet robbanása megölte Jesse és Frank fiatalabb féltestvérét, Archie-t (aki Archie Clementről kapta nevét), és leszakította James édesanyja egyik karját. Pinkerton tagadta, hogy célja lett volna a gyújtogatás, Ted Yeatman életrajzíró azonban később az országos levéltárban talált egy levelet Pinkertontól, amelyben leírta: a földig kívánja égetni a házat.

A kisfiú halálát és az édesanya súlyos sérülését követő arcvesztés nagy csapás volt Pinkertonnak, aki ezután fel is adta a James-Younger banda üldözését. Sokan ezt tartják élete legnagyobb vereségének.

A northfieldi bankfiók és a banda vége

A szülőházát ért támadást követően Jesse James valóságos ámokfutásba kezdett. A tanya környékének azon lakóit, akikről azt gyanította, együttműködtek a Pinkerton-ügynökökkel, egytől-egyik megölték. A banda kimondottan republikánusok által birtokolt pénzintézeteket támadt, így 1876. szeptember 7-én – az ottani vadászszezon első napján – célba vették a minnesotai Northfieldben található First National Bank épületét. Az akció óriási fordulópontot jelentett a James-Younger banda számára.

Frank James idősebb korában (kép forrása: All That's Interesting)

Reggel a rablók belovagoltak a városba, és megközelítették a bankot. Ketten kint maradtak őrt állni, hárman pedig egy közeli hídról tartották szemmel a bank előtti teret, míg bent a rablók a széfet kísérelték meg felnyitni. Az ott dolgozó alkalmazott, Joseph Lee Heywood elképesztő lélekjelenlétet tanúsítva azt hazudta nekik – miközben kést szegeztek a torkának –, hogy a széf időzáras, így lehetetlen azonnal kinyitni.

Miközben James és társai az alkalmazottat verték, hogy adja át a pénzt – a férfi koponyatörést szenvedett –, az utcán lévő városiaknak egyre gyanúsabbá vált a bank előtt ácsorgó két alak, és többen kérdőre vonták őket. Az őrszemek a levegőbe lőttek, hogy eloszlassák a népet, ebből azonban hamar tűzharc bontakozott ki.

A bent lévők a lövések hangjára feladták a rablást, lelőtték Heywoodot, és menekülőre fogták. A helyi rendőrség üldözőbe vette őket, és hajtóvadászat indult. A banda két tagját még a városban lelőtték a helyiek, a Younger-fivéreket pedig később elfogták a rendőrök, miután egyik társukat tűzharcban megölték. Az eset végére csupán Jesse és Frank James maradtak szabadlábon.

Robert Ford (kép forrása: All That's Interesting)

A fivérek a Tennessee állambeli Nashville-ben tűntek fel még 1876-ban, ahol álnéven éltek. Frank eddigre úgy tűnt, megváltozott, és nem kívánt tovább bűnözéssel foglalkozni, Jesse azonban nyughatatlan maradt. Miután visszatértek Missouriba, ahol nagyobb biztonságban érezték magukat, Frank 1882-ben feladta magát, és rövid börtönbüntetés után Oklahomába költözött, Jesse pedig Missouriban maradt. 1879-ben új bandát toborzott, ezt a társaságot azonban nehéz volt egyben, illetve féken tartani. 1882-re csupán ketten maradtak mellette: Charley és Robert Ford.

A két fivér későbbi elbeszélése szerint James illetlen megjegyzéseket és gesztusokat tett húguk, Martha felé, ami miatt megharagudtak rá, emellett már 5000 dolláros vérdíj volt a fején (a vérdíj összegét a missouri kormányzó, a Jamest megszállottan elfogni akaró Thomas J. Crittenden kérésére a vasúti vállalatok ajánlották fel).

Jesse James halála

1882. április 3-án a banda egy rablást tervezett végrehajtani. James aznap reggel szokásával ellentétben fegyverrel ült le az asztalhoz, azaz vélhetően sejtette, hogy baj lehet. A Ford testvérek szerint egy pillanatra fellépett egy székre a nappaliban, hogy leporoljon egy faliképet, Robert Ford pedig mögé lépett, és tarkón lőtte a 35 éves banditát.

A Ford-fivéreket meglepte, hogy letartóztatták őket, amikor behurcolták James holttestét a városba a jutalom reményében. A gyilkossággal vádolt férfiakat gyorsan elítélték, akasztásukra azonban nem került sor, mivel Crittenden még aznap kegyelemben részesítette őket. Végül a fivérek a vérdíjat is megkapták.

Jesse James holtteste a koporsóban (kép forrása: fineartamerica.com)

A következő évtizedekben a színpadon és a mozivásznon is halhatatlanná vált Jesse James alakja, e művek gyakorlatilag egyöntetűen pozitív, Robin Hood-szerű hősként ábrázolták, aki a gazdag vállalkozók és bankok kirablásával védte a szegény farmereket. A történelmi valóság azonban ettől meglehetősen távol áll.

A túlélő mítosza

James halálát már annak napján rengetegen megkérdőjelezték – sokak szerint Robert Ford valaki mást ölt meg, hogy James szabadon élhesse le életét, miután a hatóságok nem keresik tovább. E híreszteléseknek semmiféle valós alapja nem volt, azonban sokáig tartották magukat: egy J. Frank Dalton nevű 1848-as születésű texasi férfi idős korában, az 1930-as és 1940-es években azt kezdte híresztelni, ő Jesse James, amivel egy idő után egyre nagyobb érdeklődést váltott ki.

J. Frank Dalton (kép forrása: adventuresofjacknkat.wordpress.com)

Dalton a valódi James-hez hasonlóan az 1860-as években Konföderáció-párti diverzáns volt Missouriban, és több sérülése is egybevágott Jamesével, azonban amikor a James-család még élő tagjaival szembesítették, azok kérdései – melyekre a valódi Jesse James kétségtelenül tudott volna válaszolni – kifogtak rajta.

Habár Daltont 1951-es halála után végül szintén Jesse Woodson James néven temették el Texasban, a vitára 1995-ben a kutatók és szakértők túlnyomó többsége szerint pont került: a missouri Kearney városában nyugvó „eredeti” maradványok exhumálása és mitochondriális DNS-vizsgálata azt mutatta ki, hogy az eltemetett személy közeli rokonságban állt James anyai ági családtagjaival, így minden bizonnyal ezek Jesse James maradványai.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/81609/pics/15638117535750106_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?