Gyermekkora tehette szadista gyilkossá Ted Bundyt

Ted Bundy (kép forrása: 24.hu)

Az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosának, Ted Bundynak nem volt könnyű gyermekkora. Nem tudta, ki valójában az apja, sokan pedig azt híresztelték, hogy valójában anyja és nagyapja vérfertőző kapcsolatából született.

Természet és neveltetés

A fejlődéssel foglalkozó pszichológusok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az emberek életvitele legalább részben gyermekkoruk folyománya. A legtöbb cselekvés a korábbi tapasztalatok eredménye – a pozitív tapasztalatok hasonló tettekhez vezetnek, míg a negatív tapasztalatok pusztításhoz vezethetnek.

Míg a legtöbb ember képes a helyén kezelni gyermekkora tapasztalatait, és jó irányba fordítani azokat felnőttként, sokan nem ilyen szerencsések, vagy nem is érdekli őket az irány, amerre tartanak.

A kevésbé ideális gyermekkori tapasztalatokra jó példa Bundy esete. Egész gyermekkorában nem tudta például, hogy a lány, akit a nővéreként ismert, valójában az édesanyja. Anyai nagyapja, aki a korai években nevelte, rasszista, nőgyűlölő és erőszakos volt.

Bundy kamaszéveit az ország másik végében töltötte, távol mindentől, amit gyermekként ismert, ahol olyan mostohaapa nevelte, aki iránt semmiféle kötődést nem érzett.

Valóban elegendő volt ez a gyermekkori teher ahhoz, hogy Ted Bundy az őrület és a brutalitás legmélyére merüljön – vagy valami más volt a kiváltó ok?

Hazugságok hálója

A felnőttként elkövetett tetteitől eltekintve érdemes megjegyezni, hogy Ted Bundy nem éppen a legideálisabb feltételekkel indult neki az életnek. Valójában az is némiképp csoda, hogy egyáltalán neki tudott indulni.

1946. november 24-én egy 22 éves lány megszülte gyermekét egy hajadon anyák számára fenntartott intézetben a Vermont állambeli Burlingtonben. A lányt Eleanor Louise Cowellnek hívták, és ekkor még nem sejthette, hogy a fiú, akit világra hozott, egyszer vérszomjas szörnyetegként lesz világhírű. A gyermeket Theodore Robert Cowell néven anyakönyvezték.

Bundy apasága sokáig vita tárgyát képezte a későbbiekben is, egyértelmű válasz nélkül. Születésekor az anyakönyvbe „ismeretlen” került bejegyzésre az apa neve helyére, azonban sokak szerint egy, a légierőben szolgált pilóta, illetve egy matróz is lehetett a vér szerinti apja.

Ted Bundy nagyapjával homokozik a tengerparton (kép forrása: All That's Interesting)

Ezen elméletek mellett sokak meggyőződése, hogy a később szexuális töltetű bűncselekményeiről elhíresült Bundy valójában saját nagyapjától született. Ann Rule „Az idegen mellettem” című életrajzi művében azt állítja, Samuel Cowell megerőszakolhatta lányát, és Bundy ebből a „kapcsolatból” születhetett. Ez a feltételezés DNS-vizsgálat segítségével azonban sosem került megerősítésre.

Akárhogy is történt, Louise Cowell el akarta kerülni az egyedülálló anyaságot – amely a korban igen nagy társadalmi stigma volt –, így végül visszatért szülei otthonába a Pennsylvania állambeli Philadelphiában, és nekik adta át a gyermeket.

Életének legalább az első három évében Bundyt abban a hitben nevelték, hogy édesanyja a nővére, nagyszülei pedig a szülei. Egyes beszámolók szerint Bundy nem szerzett tudomást valódi eredetéről egészen 1969-ig, azaz nem sokkal azelőtt, hogy megkezdte gyilkosságsorozatát.

Édesanyja szerint Bundy kisgyermekkora, amelyet nagyszüleivel töltött, nem volt éppen leányálom. Maga Bundy azonban másként emlékezett rá: míg Cowell leginkább édesapja erőszakosságát, szexizmusát és rasszizmusát idézte fel később, Bundy arra emlékezett vissza, hogy csodálta és tisztelte apjának hitt nagyapját, a férfiasság és a családfői szerep kiváló példájának tartva őt. Ann Rule-nak arról számolt be, „kötődött” nagyapjához, „azonosult vele” és „tisztelte”.

Dr. Dorothy Otnow Lewis – a pszichiáter aki tárgyalása végső szakaszában vizsgálta meg Bundyt abban a reményben, hogy a férfit megmenthetik a kivégzéstől – véleménye szerint számos jel volt Bundy gyermekkorában, amely pszichotikus felnőttkora felé mutatott.

A Bundy családtagjaival folytatott beszélgetései során Otnownak azt mondta a férfi egyik unokatestvére, hogy óvodás korában Bundy gyakran kilopódzott az üvegházba, ahol nagyapja pornógyűjteményét tartotta, és órákon át a felnőttmagazinokat bújta. Bundy a későbbiekben beismerte, hogy a pornográfia fűtötte erőszakos fantáziáit.

Ted Bundy édesanyjával (kép forrása: All That's Interesting)

Bundy anyai nagynénje, Julia azt is elmondta Otnownak, hogy ezekben az években többször arra riadt fel éjjel, hogy a kis Bundy nevetgélve nagyméretű konyhakést csúsztat az ő takarója alá.

Otnow a beszámolókból arra következtetett, hogy Bundy nagyanyjának – aki hajlamos volt a depressziós epizódokra és gyakran kezelték elektromágneses sokkterápiával – jelentős szerepe lehetett Bundy mentális állapotának alakulásában.

A nagymama depressziója, agorafóbiája és más problémái miatt feltételezhető, hogy Bundy eleve hajlamos volt biológiailag a mentális zavarokra. Röviden összefoglalva: a későbbi sorozatgyilkost gyermekkora egyáltalán nem a normális felnőtt életre készítette fel.

Egy új apa feltűnése

Miután Louise Cowell philadelphiai barátai és rokonai egyaránt elkezdtek aggódni az ő és gyermeke egészségéért, a nő végül arra jutott, az egyetlen módja annak, hogy megvédje fiát annak nagyapjától az, ha elköltöznek.

1949-ben a Washington állambeli Tacomába költöztek Cowell egyik unokatestvéréhez,, az ország túlsó felén. Cowell itt találkozott Johnny Bundyval, aki egy kórházban volt szakács. Johnny Bundy tökéletes ellentéte volt Samuel Cowellnek: odaado, szerető férfi volt, aki szívesen fogadta be életébe az egyedülálló anyát és gyermekét.

Házasságkötésüket követően Johnny Bundy még a nevére is vette a gyermeket, aki így hivatalosan Theodore Robert Bundy lett.

Ted Bundy korántsem volt annyira nyitott az új férfi irányába, mint édesanyja. Egész Tacomában töltött idejük alatt nem volt hajlandó közelebbi viszonyt kialakítani mostohaapjával, azután sem, hogy a párnak újabb gyermekei születtek. Ted Bundy minden családi esemény és program alól igyekezett kivonni magát, nem ment el a többiekkel horgászni vagy kempingezni.

Ted Bundy a tárgyalóteremben (kép forrása: gq.com.au)

Otnow szerint ez az ellenállás a családba való beilleszkedéssel szemben a társasági készségek hiányát, és egy mentális zavar kialakulásának jelét jelentette.

A későbbiekben a pszichiáter azt az elméletet állította fel, hogy Bundy Tacomában töltött gyermekéveit bipoláris hangulatzavar keserítette meg – e mániás-depressziós zavar véletlenszerű és gyakran erőszakos hangulatingadozásokat idéz elő.

A Bundy-ügyön dolgozó más pszichológusok és nyomozók is olyan tünetekről számoltak be, amelyek hangulatzavarra utalnak. A tárgyalás során az egyik nyomozó azt vette észre, hogy Bundyt különös hangulat kerítette hatalmába, és teljesen megváltozott a viselkedése.

A mindössze 20 percig tartó epizódot követően úgy tűnt, magának Bundynak nem tűnt fel a változás, és ugyanúgy folytatta a beszélgetést, mintha mi sem történt volna.

Élete vége felé egyre tisztábban látszott, hogy a gonoszságnál valami sokkal több lakozik a gyilkos szemeiben. De vajon Ted Bundy gyermekkori traumái valóban indokolhatják borzalmas tetteit? Sokan mennek keresztül nehéz gyermekkorokon, és mégis átlagos emberekké válnak. Mi volt Bundy esetében más?

Több mint rossz gyermek

Bundy gyermekkorában már voltak rossz előjelek, de az igazán súlyos esetek kamaszkorában kezdődtek. A felnőttkorhoz közeledve már többször rajtakapták, amint idegenek ablakain át leskelődik, továbbá tetten érték lopáson is.

Ugyanebben az időszakban, már a Washingtoni Egyetemen beleszeretett egy fiatal nőbe Stephanie Brooksba, akivel azonban nem sikerült hosszú távú kapcsolatot kialakítania. A csalódást nem tudta kiheverni, és visszahúzódó, megkeseredett, bosszúszomjas emberré vált. Környezete, kollégái mindazonáltal megnyerő modorú, kedves emberként emlékeztek rá.

Bundy „bosszúja” különös formát öltött: többször egyetemet váltott, és politikai karrierbe is kezdett Washington államban (Nelson Rockefeller elnöki kampánya alatt a republikánus apparátus tagjaként), majd végül jogi egyetemre is bejutott az itt kialakított kapcsolatainak ajánlásával.

Ted Bundy nem sokkal kivégzése előtt, 1989 (kép forrása: insider.com)

Ezt követően felvette újra a kapcsolatot a Kaliforniába költözött Brooksszal, aki csodájára járt az ambiciózus, megváltozott férfinak, és újból randevúzni kezdtek – Brooks rendszeresen felutazott Seattle-be találkozni vele. Mindeközben Bundy egy másik nővel, az elvált utahi Elizabeth Kloepflerrel is kapcsolatban állt, a két nő nem tudott egymás létezéséről.

Bundy és Brooks már a házasság kérdését fontolgatták, és a férfi többeknek már menyasszonyaként mutatta be a nőt. 1974-ben azonban Bundy váratlanul megszakított minden kapcsolatot Brooksszal, akinek egy hónapon át sem telefonhívásaira, sem leveleire nem válaszolt.

Miután a nőnek végre sikerült elérnie telefonon, és kérdőre vonta, miért vetett véget egyoldalúan kapcsolatuknak, Bundy érzéstelen, lapos hangon annyit válaszolt: „Stephanie, fogalmam sincs, miről beszélsz.” Brooks többé nem hallott felőle.

Bundy később úgy foglalta össze ezt az időszakot: „be kellett bizonyítanom magamnak, hogy elvehettem volna feleségül.” Hamarosan elkezdett egyre többet hiányozni az egyetemi órákról, és Seattle környékén egyre több fiatal nő kezdett rejtélyes módon eltűnni.

1973-tól vagy 1974-től kezdve Bundy saját bevallása szerint 30 nőt rabolt el, kínzott és erőszakolt meg, majd gyilkolt meg 1978-ig. Több jel is mutat azonban arra, hogy áldozatainak száma ennél nagyobb is lehet. A rendőrség figyelmét végül akkori barátnője, Kloepfler hívta fel rá.

Carole Ann Boone (kép forrása: Tumblr)

Az elítélt sorozatgyilkos a halálsoron sem unatkozott: feleségül vette egy volt kolléganőjét, Carole Ann Boone-t, akinek egy gyermeke, Rose Bundy is született tőle. A gyermek születését követően nem sokkal végezték ki Bundyt a villamosszékben.

Egy gyilkos elméje

Már 1978-as letartóztatásakor is felmerült, hogy Bundy brutális bűncselekményeinek közük lehetett gyermekkorához. Sok pszichológus és pszichiáter azon a véleményen volt, hogy Bundy nem született gyilkos volt, hanem gyermekkori kínszenvedéseinek áldozata.

Más szakmabeliek szerint genetikailag hajlamos volt a mentális betegségekre, így akár tekinthető „született gyilkosnak” is. Az e véleményt osztók szerint könnyen lehetséges, hogy Bundy megvárta a felnőttkort, hogy vágyainak megfelelően cselekedhessen.

Bármelyik elmélet is áll közelebb a valósághoz, annyi biztos, hogy Ted Bundy az Egyesült Államok történetének egyik legnyugtalanítóbb és legkegyetlenebb gyilkosa volt. Valószínűleg sosem lesz biztosan megállapítható, hogy gyermekkorának mekkora szerepe volt gyilkosságaiban – azonban az is biztos, hogy még ha be is bizonyosodna, hogy enélkül nem tért volna erre az útra, a rossz gyermekkor önmagában nem menthet fel egy sorozatgyilkost.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/75691/pics/15626027394916770_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?