Kimutatható Róma vandál kifosztásának hatása a köznép étrendjében

Karl Pavlovics Brjullov: Geiserich kifosztja Rómát (1833-1836) (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Portus Romae („Róma kapuja”) nevű kikötővárost a Kr. u. 1. század közepén alapította meg Claudius császár, később pedig Traianus császár bővítette ki – mindkettejük szándéka Róma addigi fő kikötője, Ostia tehermentesítése volt. A többnyire csak Portus néven ismert kikötőváros mintegy négy évszázadon át látta el a világvárost élelmiszerrel, állatokkal, márvánnyal és luxustermékekkel a Földközi-tenger medencéjének minden tájáról. Milyen volt az itt élők élete?

Egy nemrég az Antiquity című szaklapban publikált tanulmányban egy nemzetközi kutatócsoport adja elő eredményeit a Portusban feltárt növényi, állati és emberi maradványok vizsgálatából, amely alapján mind a portusiak étrendje, mind földrajzi származásuk rekonstruálható.

Az eredmények arra utalnak, hogy Róma Kr. u. 455-ös, vandálok általi kifosztása, majd pedig a Nyugatrómai Birodalom bukása után, a 6. században folyó bizánci–osztrogót háborúk közvetlen hatással voltak a Portusban élők és dolgozók élelmiszerellátására és étrendjére.

„A portusi ásatásokból származó emberi maradványok egy helyi populációhoz tartoznak, amely nehéz fizikai munkát végzett – talán éppen a sacarii (hordárok) voltak, akik a beérkező hajókról rakodták le az árut” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Tamsin O’Connell, a Cambridge-i Egyetem kutatója.

„A második század elejétől az ötödik század közepéig datált egyének maradványait izotópos vizsgálatnak alávetve azt látjuk, hogy a nem messze lévő Isola Sacra temetőben nyugvó gazdag és középosztálybeli emberekéhez hasonló volt az étrendjük.  Érdekes, hogy habár társadalmi státuszukban különböznek ezek az emberek, ugyanolyan élelmiszerforrásokhoz van hozzáférésük.  Ez ellentmond annak, amit a római világban máshol látunk ebben az időben. Később azonban valami megváltozik” – mondja O’Connell.

„Az ötödik század közepének vége felé elmozdulást látunk a helyi lakosság étrendjében, amely kevésbé lesz fehérjében gazdag, kevesebb benne az Észak-Afrikából importált búza, olívaolaj, halszósz és bor, és elkezd jobban hasonlítani egyfajta „paraszti étrendre”, amely többnyire növényi fehérjéből állt, főként levesek és főzelékek formájában. Ugyanazt a nehéz fizikai munkát végzik, de babon és lencsén éltek” – folytatja O’Connell.

„Ez a 455-ös vandál betörés utáni időszak. Az idő előrehaladtával tisztán látjuk az elmozdulást az importált élelmiszerekben, amely egybevág a kereskedelmi és politikai változásokkal, amelyek a Földközi-tenger feletti római irányítás összeomlásával jártak. Látjuk a politikai hatásokat, amint az ellátási hálózatban érvényesülnek. A politika és a források egyszerre mozdulnak el” – teszi hozzá O’Connell.

A Portus Romae-nál zajló ásatások a levegőből nézve (kép forrása: medievalists.net)

A Southamptoni Egyetem Portus-projektjének vezetője, Simon Keay professzor elmagyarázta: „A kikötőváros közepén végzett ásatásaink nyújtják Portus lakóinak étrendjéről az első régészeti bizonyítékot a császárkori Róma történetének egy kritikus időszakában. Elárulják, hogy a Kr. u. 5. század közepére a kikötő külső medencéje kezdett eliszaposodni, az összes épület igen jól kiépített védőfalak mögött helyezkedett el, a raktárakat sokkal inkább a halottak eltemetésére használták, mint tárolásra, és hogy a kikötőn keresztül Róma felé tartó kereskedelem jelentős mértékben lecsökkent.”

„Ezeknek a fejleményeknek lehetséges, hogy valamilyen módon közük volt a Portusra és Rómára a Geiserich vezette betörő vandálok által 455-ben hozott pusztításhoz, de összefügghet Róma városának csökkenő igényeivel, mivel eddigre annak lakossága jelentősen kisebb volt. E következtetések segítenek jobban megérteni az utóbbi években a Földközi-tenger térségében a termelési mintákban és kereskedelemben felfedezett változásokat” – mondja a professzor.

Dr. O’Connell így foglalta össze az eredményeket: „Vajon az élelmiszerforrásokat és az étrendeket is a politikai törések alakítják? Portus esetében azt látjuk, hogy amikor Róma gazdag volt, mindenki – a helyi elittől a dokkmunkásokig – jól állt táplálkozás tekintetében. Aztán történt ez a nagy politikai törés, és a búzának és más élelmiszereknek máshonnan kell érkezniük. Amikor Róma leszállóágban van, a kétkezi munkások legalábbis nem állnak olyan jól, mint korábban.”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/75086/pics/15613874719025791_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?