Értelmetlen módszerekkel kezelte betegeit két 17. századi angol sarlatán

Simon Forman (kép forrása: BBC)

Simon Formant és tanítványát, Richard Napiert már saját korukban is sarlatánoknak tartották, azonban mintegy 80 000 kezelt betegükről készítettek feljegyzést „orvosi” karrierjük során. Egyvalamiben mindenképpen hasonlítottak sok mai orvosra: kézírásuk szinte olvashatatlan.

Kora újkori szélhámosok

A Cambridge-i Egyetem kutatói tíz év munkával megfejtették a két asztrológiát és mágiát az orvoslással vegyítő férfi feljegyzéseit, amelyek mintegy 66, borjúbőrrel bevont kötetet tesznek ki, és digitálisan elérhetővé is tették egy részüket.

A páros az Erzsébet-kori Angliában széles körben állította magáról, hogy képes a „véres hasmenéstől” (dizentéria) a boszorkányok rontásaiig mindenféle bajból kigyógyítani az embereket. Fő módszerük a csillagjóslás mellett különféle igencsak abszurd „gyógyszerek” alkalmazása volt.

Ezek közé tartozott a galambok viselése papucsként, illetve írással ellátott sajt vagy kutyamáj fogyasztása. Kiemelt szerepet tulajdonítottak a betegségek okozásában a boszorkányságnak, gyógymódjaik nagy része pedig az asztrológia, a szimbolizmus, a vallás és a fizikai kezelés valamilyen kombinációjából állt.

Mindezt feljegyezték betegeikről készített esettanulmányaikban, amelyek azonban még a szakértők számára is igen nehezen olvashatók – a „borzasztó”, „rendezetlen”, és még a korhoz képest is „archaikus” a leggyakoribb jelzők, amellyel illetik írásmódjukat.

A fentiek miatt több mint tíz évbe telt a kutatóknak az írások tartalmának megfejtése, mára azonban a legkülönösebb és legérdekesebb eseteik válogatása az interneten is olvasható. A 66 kötet több évszázadon át az Oxfordi Egyetem Bodleian Könyvtárában pihent.

Gyógymódok

Forman és Napier gyógymódjainak többsége tartalmaz valamilyen tisztítókúrát, különleges főzetet, vagy véreztetést. Mindezt annak érdekében alkalmazták, hogy újra egyensúlyba hozzák a hippokratészi „négy testnedvet”, azaz a vért, a sárga epét, a fekete epét és a nyákot. A legtöbb módszerük arra volt hivatott, hogy az egyik mennyiségét csökkentse a másik javára.

A káros, öngyilkos gondolatokat a boszorkányság vagy démonok hatásának tartották, a két asztrológus pedig „ellenrontásokat”, illetve ráolvasásokat és varázstalizmánokat árult ezek ellen.

A rémálmok, a depresszió és a szerelmi bánat gyógyítását is vállalták, de még a nemi betegségeket és az állatharapásokat is.

Boszorkányság

Forman és Napier feljegyzései szerint meglepően sok páciensüket sújtotta különféle formákban a boszorkányság. Egy betegeskedő 50 éves férfi, Edward Cleaver például egyetlen évben hétszer ment hozzájuk, minden alkalommal vért csapoltak tőle.

Egy 16. századi sarlatán sebészről készült metszet (kép forrása: BBC)

Cleaver „betegsége” az volt, hogy „súlyosan kísértették profán és istentelen gondolatok, sokszor belső mosollyal és nevetéssel szívében.” E gondolatai (például hogy az illető „csókolja meg a seggét”) végül, mint „kiderült”, szomszédja boszorkánytevékenységének voltak betudhatók.

Egy Joan Broadbrok nevű 40 éves nő, aki „patkányoknak és egereknek” hitte gyermekeit, szintén rontás áldozata volt. A két „orvos” 1605-ben látogatta meg, és azonnal megállapították, hogy „rossz szellem” szállta meg.

A jegyzetek tanúsága szerint „a szellem azt mondja neki, megégeti és vízbe fojtja, és mintha őbenne szólalna meg.”

„Nagy felbolydulás a hasában. Nem eszik semmit. Egyáltalán nem tud aludni. Elméje nagyon lehangolttá vált e hét év alatt, rosszabb mint mások. Úgy gondolja, gyermekei patkányok és egerek.”

Depresszió

A bedfordshire-i Duntonban élő 30 éves Temperance Negoose-hoz 1619 áprilisában látogattak el, és feljegyezték, hogy „kétségbeesett, vízbe akar fulladni”, továbbá kételkedik Istenben. Galambpapucsot javasoltak neki („egy galambot felvágni és mindkét talpra illeszteni”), azonban azt nem tudni, bevált-e a módszer.

Angyalok

Napier előszeretettel alkalmazott piócákat a betegeken, másodvéleményt pedig angyaloktól volt szokása kérni. Szerinte igen egyszerű diagnózisokat alkalmaztak, mint például hogy valaki „hamarosan meghal”.

A beteg, akiről szó volt ez esetben, a wolvertoni John Mobs volt. „Mihály angyal” azt állította, hamarosan meghal, míg „Száriel angyal” azt mondta Napiernek, a férfi „már halott”.

Forman és Napier jegyzeteinek egy kötete (kép forrása: The Guardian)

A 27 éves, Dentonban lakó Joan Carter 1611-es esetében ismét Szárielhez fordultak tanácsért. Az angyal itt annyit válaszolt, gyógymódjuk „jót fog tenni neki, Isten kegyelméből.”

Nemi betegség

Az egyik legkirívóbb nemi betegséggel kapcsolatos eset egy John Wilkinson nevű férfié volt, akinek kihullott a haja a „francia betegségtől” (szifilisz), a fájdalmat pedig ahhoz hasonlította, „mintha vívótőrrel szúrnák legnemesebb testrészét.”

Egy másik páciens „himlőben, kelésekben és viszketésben” szenvedett, neki rózsából, ibolyából, főtt rákból és szarvastrágyából álló gyógykészítményt ajánlottak.

Állatharapások

Számos állatokkal kapcsolatos eset található a két „doktor” jegyzeteiben, köztük harapások is.

A 21 éves aldertoni Richard Readet kezén marta meg egy veszett kutya, Forman és Napier pedig a tettes állat máját javasolták orvosság gyanánt.

A 24 éves Edmond Hannell esetében nem csupán a támadó állat máját, de még „egy sajtdarabot” is javasoltak, „melyre bizonyos szavakat írjanak.”

Lauren Kassell, a Cambridge-i Egyetem történelem és tudományfilozófia tanszékének professzora a következőt mondta a jegyzetekről:
„Átirataink csupán a jéghegy csúcsát jelentik: több ezer oldalnyi sejtelmes firkálás, tele csillagászati szimbólumokkal, különös elixírek receptjeivel, és mind urak, mind konyhai segédek életeiből különös részletek arról, hogyan szenvednek mindenben a kutyaharapástól a szívfájdalomig.”

„Tíz évbe telt átfésülni, szerkeszteni és digitalizálni minden Forman és Napier minden esetét. Az Esetkönyvek Projekt (Casebooks Project) valódi féreglyukat nyitott a 17. századi orvoslás, mágia és okkultizmus piszkos és titokzatos világába.”

Richard Napier (kép forrása: casebooks.lib.cam.ac.uk)

„Az asztrológusok tollain keresztülszűrődnek a történelem számára egyébiránt elveszett emberek ezreinek egészségügyi és termékenységi aggodalmai, rontástól való félelmeik és szexuális vágyaik.”

A hosszú vállalkozás állítása szerint lehetővé tette a kutatóknak, hogy intuitív módon értelmezzék a leírtakat, ami sokat segített az írások megfejtésében. Az átiratok tartalmazzák a helyes központozást és kiejtést is, míg a teljes könyvtárat eredeti formájában jegyezték le újból, olvashatóan.

„A fennmaradt esetek többségét Napier írta, de az ő írása borzalmas volt, feljegyzései pedig rendkívül rendezetlenek” – mondta Kassell.

„Forman írásmódja különös módon archaikus, mintha túl sok középkori kéziratot olvasott volna. Ezek olyasfajta jegyzetek, melyek kizárólag arra valók, hogy íróik értsék őket. A kutatók szerint a gonosz szellemek végigkísérik az összes írást, szokatlan módszereik egy része azonban nevezhető a terápiás kezelés egyfajta kezdetleges változatának is.

„Rengeteg nő beszélt például nyíltan nemi életéről és számolt be termékenységgel kapcsolatos félelmeiről” – mondta Kassell. Ez a kor viszonyaihoz képest rendkívül szokatlannak számít.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/73627/pics/15590609358153149_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?