hirdetés

Nem egyértelmű, mire utalt a viking vezér Csonttalan Ivar ragadványneve

Ragnar Loðbrók fiai fogadják Ælla király követét August Malmström 1857-es festményén (kép forrása: Pinterest)

A 793-ban a Lindisfarne szigetén található kolostor elleni támadást követően a vikingek portyái szinte mindennapossá váltak Angliában. Néhány évtized elteltével, 865-ben azonban egy egészen új mértéket öltött a tengerről érkező agresszió: az angolok az úgynevezett „nagy pogány hadsereggel” álltak szemben.

Testvérek bosszúja?

A sereg több ezer harcosból állt, többnyire Dániából, de voltak köztük a mai Norvégia, Svédország és Írország területéről származók is, parancsnokai pedig Csonttalan Ivar és fivérei, Halfdan és Ubba voltak. Ők Írországban alapozták meg hírnevüket a 850-es években a dublini viking királyság ura, Fehér Olaf szolgálatában. A 9. században Anglia nem volt egységes ország, ehelyett négy királyságra oszlott: ezek az északi Northumbria, a középen elhelyezkedő Mercia, Kelet-Anglia, és a déli részek nagy részét irányítása alatt tartó Wessex voltak.

Mire Ivar valamikor 870 után elhunyt, Northumbria, Mercia és Kelet-Anglia nagy része már a vikingek irányítása alatt állt. Az angolok ezt a területet Danelaw néven ismerték. Mindezt egy olyan hadvezér alatt érték el, akinek nehezére esett járni, ezért a legendák szerint egy felfordított pajzson vitték csatába.

A skandináv sagák szerint Ivar lábaiban születésétől fogva „csak porc volt ott, ahol csontnak kellett volna lennie, de ettől eltekintve magasra és jóképűvé nőtt, bölcsességben pedig a gyermekeik legjobbja volt.” Szülei a legenda szerint a kalandor-király Ragnar Loðbrók és a völva (jósnő) Aslaug voltak, a gyermek születési rendellenessége pedig annak volt köszönhető, hogy többi gyermeküktől eltérően erőszakból fogant. A tudományos konszenzus szerint Ragnar valószínűleg inkább fiktív alak, mint valós történelmi személy – alakja arra szolgált, hogy a különféle mítoszok szereplőit egymáshoz kapcsolja, illetve eggyé kovácsolja a skandináv népek terjeszkedésével létrejövő különböző legendáriumokat.

Ivar neve „Hyngwar” alakban egy 15. századi angol kéziratban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Mindazonáltal Csonttalan Ivar létező személy volt, és vélhetően nem ok nélkül viselte e ragadványnevet. Egyes elméletek szerint az osteogenesis imperfecta, azaz tökéletlen csontképződés nevű veleszületett betegségben szenvedhetett, mások szerint ízületei hipermobilak lehettek, azaz a normálisnál lazábbak, ami szintén mozgáskorlátozó hatású lehetett. Lehetséges az is, amire a 13. században keletkezett Ragnarssona þáttr („Ragnar fiainak története”) egyik sora utal, miszerint a „csonttalan” kifejezés az impotencia eufemizmusa.

A sagák meglehetősen nemes célúként írják le a nagyszabású skandináv inváziót: Ivar és testvérei apjuk, Ragnar halálát kívánták megbosszulni az őt eláruló northumbriai király, Ælla hatalmának megdöntésével. Ez minden bizonnyal egy utólagos magyarázat, amellyel a fosztogatáson és területfoglaláson kívül mással is próbálták magyarázni a hadjáratot. Ha Ragnar Loðbrók létezett is, igen kevéssé valószínű, hogy Ælla úgy ölette volna meg, ahogyan azt a hagyományok rögzítik, azaz hogy egy mérges kígyókkal teli verembe vetette. Nem csupán az valószínűtlen, hogy egy angolszász király ilyen vermet tartott volna fenn, de a Brit-szigeteken ekkoriban sem éltek az emberre veszélyes marású kígyófajok.

Ragnar Loðbrók a kígyókkal teli veremben (kép forrása: ancientpages.com)

Sokkal valószerűbb az, hogy Ælla árulása és a kígyókkal teli verem puszta allegóriák. Ællát angolszász kortársai is trónbitorlónak tartották, aki Northumbria legitim uralkodóját, Osbehrtet taszította le a trónról – a vikingek és leszármazottaik ezzel mintegy készen kaptak egy antagonistát a történetükhöz, mivel tény, hogy Ælla volt az első uralkodó, akinek országára támadt a nagy pogány sereg.

Sikeres hódítás

A sereg először Kelet-Angliában szállt partra 865-ben, ahol nem ütköztek jelentős ellenállásba, majd északra fordulva York városa felé vették az irányt 866-ban. A várost elfoglalása után a hódítók megtették fővárosukak. Ælla és elődje, Osbehrt együtt igyekeztek megállítani a vikingeket, azonban a 867 márciusában York mellett vívott ütközetben mindketten elestek. Ivar egy báburalkodót helyezett a trónra, I. Ecgbehrtet, aki elfogadta a skandinávok fennhatóságát.

Ivar és Ubba dúlása Angliában egy 15. századi ábrázoláson (kép forrása: oldsomerset2.wordpress.com)

A sagák jóval költőibben számolnak be York megszerzéséről: szerintük Ivar békét akart kötni Ællával, és a northumbriai király eszén túljárva kaparintotta meg a várost. A történetek szerint Ivar annyi földet kért jóvátételül apja haláláért, amennyit egy ökörbőrrel ki tud jelölni. Ælla úgy gondolta, Ivar egy ilyen apró foltnyi földdel nem jelenthet fenyegetést, így beleegyezett. A viking vezér azonban vékony csíkokra vágta a bőrt, amelyekkel körbe tudott jelölni annyi területet, amelyen létrejöhetett York városa. Mivel azonban York már a római korban fontos központ volt, ez a történet minden bizonnyal teljességgel valótlan.

Az északi királyság meghódítását követően a nagy pogány sereg dél felé fordult, és lerohanta Merciát, majd egy időhúzásképpen megkötött béke megszegésével Kelet-Angliát is. Edmund kelet-angliai királyt csatában legyőzték, majd kivégezték, mert nem volt hajlandó hátat fordítani a kereszténységnek. Ezután, miközben testvérei sikertelenül próbálkoztak Wessex meghódításával, Ivar visszatért Írországba, és Fehér Olaf oldalán részt vett egy portyán Dumbarton, a korabeli Strathclyde-i Királyság nevű briton (kelta) állam fővárosa ellen a mai Skócia nyugati részén.

Ivar és testvérei útnak indulása egy 15. századi ábrázoláson (kép forrása: ancient-origins.net)

Innen sok zsákmánnyal és nagy számú rabszolgával tértek vissza, és valamikor 870 után (egyes források szerint 873-ban) Ivar meghalt. A 11. századi, úgynevezett töredékes ír évkönyv a következőképpen rögzíti a tényt: „A norvég király (…) meghalt egy hirtelen, borzalmas betegségben. Így volt Istennek tetsző.” Egyes történészek szerint veleszületett betegsége miatt romlott meg egészsége, amíg azonban régészek egyszer rá nem bukkannak Ivar maradványaira valahol Írországban, biztos válasz nem lesz erre a kérdésre – túl kevés a bizonyítható tény, és túl sok mítosz lengi körül alakját.

Annyi mindazonáltal bizonyos, hogy Ivar egy évtizeden belül óriási hatással volt Nagy-Britannia viszonyaira – ez több mint ezer évvel később is érzékelhető egyes földrajzi nevekben, az angol nyelvre gyakorolt skandináv hatásban, a térség hagyományaiban és folklórjában, napjainkban pedig a televízió képernyőjén is.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/71917/pics/15562031983902385_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?