Egyetlen macska elég volt egy ritka madárfaj kihalásához

Henriëtte Ronner-Knip: Pihenő macska, 1896 (kép forrása: http://graceelliot-author.blogspot.com)

Amikor az ember új környezetbe települ életének minden tartozékával együtt, nehéz előre megmondani, milyen hatása lesz ennek a környező élővilágra. Erre az egyik legkiválóbb példa a Stephens-szigeti álfakusz nevű apró, röpképtelen madár. A népszerű történet szerint egyetlen élőlény fedezte fel, és pusztította is ki – egy világítótorony kezelőjének macskája.

Az ismeretlen madárfaj

Az Új-Zéland déli szigetéhez közeli apró, másfél négyzetkilométer területű földdarabon 1892-ben épült világítótorony. A rovarokkal táplálkozó kisméretű madarakat lehetséges, hogy látták az építkezésen dolgozók, de nem fordítottak rájuk különösebb figyelmet. Az emberi tudomány két évvel később szerzett róluk tudomást, amikor a világítótorony segédkezelője, David Lyall többedmagával a szigetre költözött, hogy átvegye a világítótorony üzemeltetését.

Lyall természetkedvelő volt, és már várta, hogy érdeklődésének hódoljon a szinte lakatlan szigeten, amelyen napjainkban is számos ritka állatfaj található meg, valamint ismert fajok más élőhelyeikhez képest szokatlanul nagy számban. Azonban mivel kevés ember volt rajta kívül a szigeten, Lyall magával vitte vemhes macskáját, Tibbles-t is, hogy mindig legyen társasága (a Tibbles viszonylag elterjedt angol családnév, amely a Theobald férfinév középangol formájából származik).

Az élő madár rekonstruált ábrázolása (kép forrása: Business Insider)

A Stephens-szigeti álfakusz a leírások, illetve a fennmaradt preparált példányok tanúsága szerint apró, fakó színű madár volt, mely nagy lábakkal és szilárd csőrrel rendelkezett. Hátán és oldalán olívzöldek voltak a tollai, amelyek szegélyük felé elsötétedtek, szárny- és faroktollai pedig barnák voltak. Szeménél sárga csík vagy folt ékesítette, begye pedig világosabb tollazatú volt. A sziget más madaraitól az is megkülönböztette, hogy képtelen volt a repülésre. Begyén nem volt hová tapadnia az ehhez szükséges erős szárnyizmoknak, így szárnyai aprók és lekerekítettek voltak, puha, ritkás tollazattal, amely egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy befogja a szelet, így még csak rövidebb siklásra sem volt képes – Tibbles elől nemigen tudott elmenekülni.

A kár hamar visszafordíthatatlanná vált: a macskák rendkívül eredményes vadászok, erős az üldözőösztönük, és gyakran akkor is megölik elfogott áldozatukat, ha éppen nem is éhesek. Mint azt a kijáró macskák gazdái tapasztalhatják, előfordul, hogy hazahozzák zsákmányukat, egyfajta ajándékként (más vélemények szerint trófeaként, hogy kifejezzék dominanciájukat a háztartásban).

Madarat elejtő házimacska napjainkban (kép forrása: amusingplanet.com)

Ez volt a helyzet a Stephens-szigeten is – Tibbles sokféle madár és más élőlény tetemét hozta haza, amelyeket a tájékozott Lyall mind azonosítani tudott – egy kivételével. A férfi akkor lepődött meg igazán, amikor kiderült, nem csupán ő, de mások sem tudták, miféle madár ez. Gondosan kipreparált több, Tibbles által zsákmányolt példányt, és elküldte őket a kor legelismertebb ornitológusainak. Megfigyelése szerint a röpképtelen madár éjszakai állat volt, és rovarokkal táplálkozott.

Teljes pusztítás

A szakértők egyike, az angol Sir Walter Buller hamar válasszal is szolgált, miszerint a madarak egy addig ismeretlen, önálló faj képviselői. Többen is leírták tudományos folyóiratokban az új madárfajt, Buller pedig igen nagy összegért vásárolt több kipreparált példányt is Lyalltól. A szakértők egy jelentős része azon a véleményen volt, hogy a felfedező Lyallról illene elnevezni a fajt, amelyet napjainkban is a Traversia lyalli tudományos néven ismerünk. Mindeközben azonban telt az idő, Tibbles megszülte kölykeit, és egyre több macska vadászott a szigeten a menekülésre képtelen álfakuszokra, mind táplálékként, mind játékból.

A Stephens-szigeti álfakusz preparált példánya (kép forrása: nzbirdsonline.org)

A tudomány jelenlegi állása szerint a bizonyítékok afelé mutatnak, hogy a különös faj korábban Új-Zéland más részein is elterjedt volt, azonban innen szintén az ember által behurcolt veszély tüntette el – a szigetekre az európaiakat megelőzően érkező maori telepesekkel jövő kártevő, az úgynevezett polinéz patkány (Rattus exulans), amely bolygónk harmadik legelterjedtebb patkányfaja. A rágcsáló természetesen nem vadászhatott az álfakuszokra, mint a macskák, a földön fészkelő madarak tojásait azonban más esetekben is előszeretettel fogyasztja. Miután a behurcolt kártevők ezzel vélhetően felszámolták Új-Zéland többi szigetén e madarak élőhelyeit, a ragadozóktól és patkányoktól egyaránt mentes Stephens-sziget maradt az egyetlen menedéke a különös fajnak – egészen Tibbles és kicsinyei megérkezéséig.

Kevesebb mint egy évvel felfedezését követően a Stephens-szigeti álfakusz jószerivel ki is halt. 1895 februárjában Lyall levelet írt Bullernek, amelyben leírta, hogy a macskák valósággal tizedelik az apró madarak populációját a szigeten. Eddig ő maga is mindössze két alkalommal látott élő példányt, a többit kizárólag a macskák által leölt tetemek formájában.

Egy másik preparált példány (kép forrása: Pinterest)

Egy hónappal ezután egy christchurchi újság szerkesztői cikke megjegyezte, hogy a madár nagy valószínűséggel kihalt, és hogy vélhetően ez a leggyorsabb példa egy állatfaj teljes kipusztítására. Lehetséges, hogy néhány példány még élt a szigeten az elkövetkező években, mivel egyes források szerint még látták őket, illetve a macskák később is hoztak haza belőlük, azonban kétségtelen tény, hogy Tibbles és utódai rekordidő alatt kíméletlenül megsemmisítették a fajt. Az eset azóta az egyik legékesebb intő példa a házimacskák szabadon tartásának veszélyeire.

1898-ra új gondozó került a Stephens-szigetre. Ő kilenc hónap leforgása alatt több, mint 100 elvadult macskát lőtt le, azonban egészen 1925-ig tartott, mire a behurcolt ragadozók eltűntek a kicsiny földdarabról.

1
https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/71085/pics/15543950002591253_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Marinka 2019-04-08 15:26:42
Egyre több madár pusztul ki. És sok nem egy macska miatt. Az év madara, a gólyatöcs is már alig van jelen országunkban. Akit érdekel itt tud utána olvasni. https://tudomanyplaza.hu/golyatocs-a-2019-es-ev-madara/
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?