Hogyan kellett élnie egy úri hölgynek a középkorban?

Kép forrása: bustle.com

Bizonyára sokan hinnénk, hogy a középkorban az arisztokrácia tagjaként könnyebb volt az élet, mint közemberként. Ez az élet egyes vonatkozásaiban igaz lehetett, azonban ha valaki nőnek született, számtalan szabálynak kellett megfelelnie, melyek élete szinte minden részére kiterjedtek.

Az aggódó apa

„Láttam leányaimat felém jönni (…) Akartam egy kis könyvet készíteni nekik olvasásra, hogy tanuljanak és tanulmányozhassák és megértsék a jót és rosszat, amely már megtörtént, hogy megóvja őket az eztán jövendőtől.” – e sorokkal indítja művét IV. Geoffroy de la Tours-Landry lovag, egy vidéki francia nemes, aki a 14. századi Anjouban élt. A százéves háború során nem kevés csatát megjárt férfi egyúttal odaadó családapa is volt.

Egy szép áprilisi napon 1371-ben Geoffroy éppen árnyékos kertjében üldögélt, „gyászban és elmélkedve” szeretett felesége halálát követően, azonban a madárdal és a tavaszi levegő némileg jobb kedvre derítette. Egyszer csak megpillantotta három kislányát, Jeanne-t, Anne-t és Marie-t közeledni. A gondtalan gyermekek látványa visszarepítette őt is a múltba, azonban korántsem megnyugtató gondolatokat csalt elő: eszébe jutott, amint ifjú katonaként bajtársai hódításaikkal dicsekedtek – nem területekkel és vagyonnal, hanem hölgyekkel és szüzekkel.

Azon tűnődött, ezek a szégyentelen fiatalemberek miként verték át a hölgyeket, akik emiatt elvesztették becsületüket, Geoffroy rájött, saját lányaival is megeshet hasonló, miután elkezdenek részt venni a kor társasági eseményein. Hogy megóvja őket az esetleges kísértésektől, a lovag úgy döntött, írásba foglal néhány intelmet gyermekei számára.

Gyermeket elragadó ördög egy 1498-as metszeten (kép forrása: fineartamerica.com)

A végeredmény az a mű, amelyet ma „A torony lovagjának könyve” címen ismerünk (eredeti francia címén: Libre pour l'enseignement de ses filles du Chevalier de la Tour Landry, azaz a Landry-torony lovagjának könyve lányai nevelésére), egy valóságos útmutató a középkori etiketthez. A mű nem csupán Geoffroy idejében volt népszerű, de a későbbi évszázadokban is.

Habár az általa hangoztatott nézetek – mint például hogy a feleségnek békésen tűrnie kell férje durvaságát, és feltétel nélkül engedelmeskednie kell neki – mai szemmel nézve nem tűnnek túlzottan jó tanácsoknak, a mű rendkívül értékes. Rajta keresztül nem csupán betekintést nyerünk a nőkkel szembeni korabeli elvárásokba, de szemtől szembe kerülünk egy gyermekeiért aggódó középkori szülővel, aki saját szavaival mondja el, mitől félti őket legjobban.

„Szeresd és tiszteld Istent, és ne mulaszd el az imát!”

Minden jó keresztény elsődleges gondja kétségtelenül lelkének üdvössége, így Geoffroy könyve is arra figyelmeztet elsőként, hogy a mennyei királyság felé kell törekedni, és hogy a lányoknak szívüket és gondolataikat mindig Isten felé kell fordítaniuk. Nem szabad megfeledkezniük napi imádságaikról, köszönetet kell mondaniuk Istennek és dicsőíteni őt. Lefekvés előtt Szűz Máriához és a szentekhez kell imádkozniuk.

Mi történik azonban akkor, ha valaki elmulaszt egy imát, vagy tiszteletlenül viselkedik a jámbor lelkűekkel szemben? Geoffroy két bizánci hercegnő példáját állítja lányai elé. Egyikőjük bűnös volt, míg a másik jó hívő módjára élt. A fiatal és tapasztalatlan lányok beleszerettek két ifjú lovagba, akik szintén testvérek voltak. A két pár egy megbeszélt éjszakán összegyűlt, hogy egymáséi legyenek.

Kép forrása: British Library

Amikor az egyik lovag közeledni kezdett a jámbor hercegnő felé, olyan látomása kerekedett, mintha ezernél is több, lepelbe takart ember állná körbe a lányt – félelmében elmenekült, majd le is betegedett. A másik szerető közben gond nélkül megkaparintotta a bűnös hercegnőt, aki teherbe esett. Apjuk, a császár erre éktelen haragra gerjedt – a lányt vízbe fojtotta, szeretőjét pedig elevenen megnyúzatta. Amikor a jámbor hercegnő tudomást szerzett szeretője látomásáról, köszönetet mondott Istennek, amiért megakadályozta bűnbe esését, és a továbbiakban is megőrizte szüzességét. Végül egy nagy uralkodóhoz ment feleségül, és széles körben tisztelt asszonyként élt.

Bármennyire is a keresztényi életvitel a legfontosabb, a lányok számára nem elegendő ennek megfelelni – vannak ugyanis társadalmi elvárások, amelyeket szintén be kell tartaniuk. Házasodó korban lévő, illetve afelé tartó arisztokrata nőkként tudniuk kell, hogyan viselkedjenek méltóságosan és udvariasan, és vonzzanak ezáltal jó férjet magukhoz. Geoffroy szerint hiba például, ha egy nő „fejét meggondolatlanul ide-oda forgatja”, mint egy teknős vagy egy darumadár: ehelyett azt mondja lányainak, „Tartsd magad rendületlenül, mint a nyúl – eme állat mindig maga elé néz, feje körbeforgatása nélkül.”

15. századi francia lakoma ábrázolása (kép forrása: medievalchronicles.com)

Érveinek erősítésére Geoffroy egy távoli és egy közeli példát is hoz. Első példája a dán király három lányáról szól. A legidősebb, legszebb hercegnő azzal szalaszt el egy jó házasságot, hogy állandóan maga köré néz, „tekintetét szélkakasként forgatva”, a második testvér túl sokat és túl gyorsan beszélt, anélkül hogy az előtte hallottakat átgondolta volna, míg a harmadik, bár nem volt olyan szép, mint nővérei, kiváló férjre lelt Anglia bölcs királyában, mert higgadt volt és illedelmes.

A közelebbi példa magáról Geoffroy-ról szól: elmeséli lányainak, miként utasított vissza egy lehetséges menyasszonyt annak pajkoskodásai és csintalansága miatt. A lányok vélhetően utóbbi példát találták érdekesebbnek, mivel saját apjukról szólt.

A megfelelő viselkedés magában foglalja a megfelelő öltözködést is. Geoffroy szerint egy hölgynek elegánsan és önmérséklettel kell öltözködnie, és amit az édesapa külön kiemel: sosem szabad, hogy az elsők között próbálja ki a legújabb divatot. Geoffroy itt egy guyenne-i asszony és egy beaumonti úr közötti vitát ír le: a hölgy megszólja az urat, amiért az feleségét nem a legújabb divatnak megfelelően öltözteti – ez esetben a ruhák és csuklyák széles, hímzett végeire gondol, valamint a szoknyán ejtett hasításokra. Az úr erre felvilágosítja, hogy e divat a seregeket követő angol prostituáltak köréből indult, ezzel az egész udvar előtt szégyent hozva az asszonyra.

A hiúság démona kísért egy nőt a könyv egy későbbi kiadásában (kép forrása: icanvas.com)

Geoffroy szerint ha valaki a divat rabja, az nem sok jóval kecsegtet annak személyiségét és becsületét illetően, továbbá aki rendszeresen új ruhákat készíttet, annak több van, mint amennyire szüksége van, ez pedig nem teszi lehetővé a jótékonykodást. A lovag visszakanyarodik korábbi tanításaihoz a kereszténységről, és egy gyakorta új ruhákat vásároló hölgy példáját hozza fel. Amikor a nő lelke Szent Mihály előtt áll,

„Az ördög magas hangon kiáltotta: 'Uram, ennek az asszonynak tíz pár ruhája volt, hosszú és rövid, és tudod jól, hogy ennek fele is elég lett volna, azaz egy hosszú ruha, két ing, és két rövid ruha. Ezekkel is megelégedhetett volna. Egyetlen ruhájának értéke másfélszerese volt a szegények durva gyapjú kelméihez képest. Rengeteg hideget és szenvedést tűrnek el, de ő sosem könyörült meg rajtuk.”

A nő végül a pokolba került, ahol minden ruháját viselnie kellett – az ördög mágiájának köszönhetően azonban ezek tűzként égették őt.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/70535/pics/15532668211088713_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?