Több évtizedes testvérháborúba keveredtek a Puma és az Adidas alapítói

Adolf és Rudolf Dassler (kép forrása: forbes.blog.hu)

A 20. század folyamán a sportesemények olyan világméretű tömegjelenségekké váltak, mint még soha a történelem során, és a sportfelszerelés és -ruházat a mindennapok részévé vált az egész világon, korábban nem látott nagyságú piacot kialakítva. A legnagyobb márkákat mindenki ismeri, azonban kevés szó esik legtöbbjük eredetéről, a cégek kezdeteiről. Ezek között az egyik legérdekesebb, egyenesen filmbe illő történet a két nagy német márka, az Adidas és a Puma útja, amely akár egy világsikerű regényhez vagy egy hollywoodi filmhez is alapul szolgálhatna.

Tökéletes párosból esküdt ellenségek

A két márka egyetlen családi vállalkozásként indult, amely az alapító fivérek közötti elvakult rivalizálásba csapott át, amely végigkísérte a 20. század nagy részét, és egy kisváros lakóit is egymás ellen fordította. Az apró bajorországi Herzogenaurachban a cipész Christoph Dassler fiai, Rudolf és Adolf az első világháború utáni bizonytalan helyzetben igyekeztek az apjuktól tanult mesterségből megélni. Az ifjabb fivér, Adolf volt a kreatív erő (gyermekkorában barátaival gyakran saját gyártású sportszerekkel játszottak focit és jéghokit), Rudolf pedig barátságos természetével inkább az eladásokat segítette. Az 1924-től közös cégük neve Dassler Testvérek Cipőgyár (Gebrüder Dassler Schuhfabrik) volt.

Már az 1920-as években mutatkozott érdeklődés a testvérpár termékei iránt sportolók részéről, ennek legkomolyabb példája az Adolf Dassler és a német olimpiai atlétikacsapat edzője, Josef Waitzer között kialakuló barátság volt – az 1928-as amszterdami játékokon már bemutatkoztak a Dassler-féle cipők. Adolf Hitler és a nácik 1933-as hatalomra jutásával mindkét testvér belépett a náci pártba, azonban kisvárosi üzletük nem igazán tudott kitörni a helyi közegből (a néhány ezer fős Herzogenaurachban több mint száz cipészműhely volt) egészen 1936-ig, amikor Németország adott otthont a XI. nyári olimpiai játékoknak.

Jesse Owens Dassler-féle cipőjében (kép forrása: documentarytube.com)

A Waitzerrel ápolt kapcsolatnak köszönhetően a fivérek eddigre biztosak lehettek abban, hogy a legtöbb német atléta az ő cipőiket fogja viselni, azonban egy külföldi sportolót is kiszemeltek: a végül az olimpia sztárjának bizonyuló amerikai Jesse Owenst. Az afroamerikai atléta négy aranyérmet nyert, miközben a német fivérek cipőjét viselte, hatalmas növekedéshez segítve eladásaikat.

Az 1930-as évek közepén azonban – talán éppen a siker miatt, vagy ennek ellenére – egyre nagyobb feszültség uralkodott Rudolf és Adolf között. Rudolf a viszonyuk megromlását teljes mértékben Adolf felesége, Käthe viselkedésének tulajdonította – ennek jogosságát természetesen lehetetlen bizonyítani vagy cáfolni, azonban kétségtelen, hogy nem tett jót a két testvér kapcsolatának, hogy feleségeikkel együtt szüleikkel laktak egyetlen házban, ahol rengeteg vita kerekedett a mindennapokban.

Német katonák a második világháborúban (kép forrása: thesolesupplier.co.uk)

A második világháború csak tetézte gondjaikat: a totális háborúhoz egységes hadigépezetté alakult Harmadik Birodalom immár nem fordított annyi figyelmet a sportra, és a náci kapcsolatokból már nem tudtak profitálni a Dassler-fivérek. A hadianyaggyártás elsőbbsége miatt gyártásukat súlyosan korlátozták, és a hadkötelezettség fenyegetése is ott leselkedett a fejük felett – annak ellenére, hogy az 1898-as születésű Rudolf és az 1900-ban született Adolf mindketten szolgáltak az első világháborúban. Rudolf egyre jobban haragudott Adolfra, amiért az ifjabbik testvér igyekezett kisajátítani a cégvezetői pozíciót, és ezáltal felmentést nyerni a szolgálat alól. 1943-ban Rudolfot ismét behívták katonának, innentől a háború végéig tehetetlen maradt a cég ügyeit illetően.

Német katona egy Panzerschreckkel készül tüzelni a második világháborúban (kép forrása: Pinterest)

Mindeközben a Németország minden gyárát a hadianyaggyártásra átállító „Totális háború – a legrövidebb háború” nevű program keretében a Dassler-gyár minden berendezését kicserélték ponthegesztő gépekre, amelyekkel a továbbiakban az RPzB 54 „Panzerschreck” nevű kézi páncélelhárító fegyvereket szerelték össze Adolf sebtében átképzett alkalmazottai. A szovjet előrenyomulással a Lengyelországban szolgáló Rudolf hazaszökött 1945 márciusában, amiért a háború végéig a Gestapo fogságában maradt. 1945 áprilisában meghalt édesapjuk, Rudolfot éppen a temetés napján tartóztatták le – természetesen ezért is fivérét okolta. Amikor az amerikai csapatok megérkeztek Herzogenaurachba, eleinte meg akarták semmisíteni a gyárat, azonban Adolf és felesége lebeszélték őket erről.

Minden kettészakad

A háborút követően mindkét testvérre az úgynevezett „nácimentesítési” program vizsgálatai vártak – azaz annak vizsgálata, hogy mennyire vettek részt tevékenyen a hitleri rendszer fenntartásában, és ennek megfelelően jogosultak-e a továbbiakban a közügyekben való részvételre, illetve vállalkozások birtoklására. Mindkét testvér igyekezett a másikat beállítani rosszabbnak – Adolf azt bizonygatta, Rudolf az SS és a Gestapo alkalmazásában tért haza 1945 tavaszán, míg Rudolf azzal vádolta Adolfot, hogy saját akaratából állította át üzemüket a fegyvergyártásra, amit ő maga megakadályozott volna, ha éppen nincs távol. A sárdobálás a családot is teljességgel szétszakította. A családanya, Paulina Rudolf és felesége, Friedl pártjára állt, míg húguk, Marie képtelen volt megbocsátani Rudolfnak, amiért a kontrollért folyó harcban megtagadta az ő két fia alkalmazását a gyárban – ennek következtében őket is besorozták, és soha nem tértek haza a háborúból.

Útjelző táblák Herzogenaurachban, amelyek a két márka üzemeit is mutatják (kép forrása: Twitter)

A folyamat végére a szövetséges hatóságok nem látták bizonyítottnak egyikőjük esetében sem, hogy súlyos bűnt követtek volna el, és 1946-ban szabadon engedték őket. Bár a náci pártba való korai belépésük okán, valamint mert a háború folyamán a munkaerőhiány pótlására szovjet hadifoglyokat kérvényeztek az államtól, továbbra is megfigyelés alatt tartották őket, feloszthatták egymás között a céget, és tovább üzemeltethették, immár külön. Adolfé lett az eredeti üzem, Rudolfé az Aurach folyó túloldalán található második objektum. Innen indult útjára a két rivális cég: Adolf Dassler becenevéből és családnevének első három betűjéből hozta létre az Adidas márkanevet, míg Rudolf hasonló forma szerint először a Ruda névvel próbálkozott, amelyet aztán rövidesen Pumára változtatott. Szakításukat követően többé nem álltak szóba egymással.

A két cég hamar dominálni kezdte a helyi munkaerőpiacot az újjáépülő nyugatnémet gazdaságban, és Herzogenaurach lakói aszerint válogatták meg ismerőseiket, de még leendő párjaikat is, hogy kinek a családtagjai melyik sportszergyártónál dolgoztak. A város egyéb üzletei – boltok, kávézók, szórakozóhelyek és más szolgáltatások – szintén csak az egyik vagy a másik gyár alkalmazottait voltak hajlandók kiszolgálni.

Adolf Dassler munka közben (kép forrása: hypergalore.com)

A két gyártó közötti eredeti, alapítójuk személyiségéből adódó különbségek fennmaradtak – a Puma jellemzően jobb marketinggel és imázzsal rendelkezett a 20. század második felében, míg az Adidas inkább a technikai újításokban és a sportolói szponzoregyezményekben járt élen. A magyarok számára keserű emlékű, a nyugatnémet sajtó által azonban a „berni csodának” nevezett 1954-es világbajnoki döntő eredményére sokak szerint nagy hatása volt annak, hogy a német csapat Adidas cipőin cserélhető stoplik voltak, különféle hosszúságokban a pálya nedvességének megfelelően, míg a magyar Aranycsapat cipői kevésbé voltak alkalmasak a sáros pályán való játékra.

Adolf Dassler és a híres stoplik (kép forrása: foundagrave.com)

E technikai fölényének és a szponzorált sportolók által nyújtott értékes reklámfelületnek köszönhetően – bár a rivalizálás megmaradt – az Adidas vált az évtizedek során a sikeresebb márkává, és napjainkban is ez a helyzet: a textilefocus.com szakoldal 2017-re vonatkozó adatai szerint a világ sportruházatgyártói között az Adidas a második helyen állt csaknem 21 milliárd dolláros éves bevétellel, míg a Puma ennek töredékével, alig több mint hárommilliárd dolláros bevétellel az ötödiken (az első helyezett az 1960-as években indult, és mindkét céget hamar túlszárnyaló amerikai Nike volt).

Rudolf Dassler (kép forrása: Il Sussidario)

Rudolf Dassler 76 éves korában, 1974-ben hunyt el tüdőrákban, míg Adolf 1978-ban, 78 évesen szívrohamban. A két fivért a herzogenaurachi temető két ellentétes végébe temették, olyan messzire egymástól, amennyire csak lehetett. Mára egyik márka sincs a Dassler-család tagjainak tulajdonában – a Pumát 1986-ban vitte tőzsdére Armin és Gerd Dassler, Rudolf fiai, akik 1989-ben eladták saját részvényeiket, míg az Adidas 1995-ben került a tőzsdére. Az utolsó Dassler az Adidasnál éppen az ellenlábas Rudolf unokája, Frank volt, aki 2004-től 2018-as visszavonulásáig vezette a cégbirodalom jogi osztályát. A régi ellentét jelképes kibékítésére a két óriáscég alkalmazottai 2009-ben játszottak egymás ellen egy barátságos futballmérkőzést.

A két testvér történetéből kétféle filmfeldolgozás is készült az idők során: 2016-ban az Adidas vagy Puma: két testvér története (Duell der Brüder: Die Geschichte von Adidas und Puma) című mozifilm, valamint ugyanabban az évben A Dassler-fivérek (Die Dasslers) című kétrészes tévéfilm, mindkét alkotás német produkció.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/69766/pics/15517210021945306_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?